Los Angelesben mindenki autóval jár. Ezt folytonosan ismételgetik is. Talán picit azért, mert saját magukat is meg akarják róla győzni, hogy ez tényleg létszükséglet, és autó nélkül megoldhatatlan hosszú távon az élet, de be kell ismerjem, van benne valami.

Nincs jogsim, nem szeretem az autókat, és bíztam benne, hogy soha az életben nem kerülök olyan helyzetbe, hogy jogosítványt kelljen szereznem. Ezzem szemben, LA-ben két hét után azt mondtam, hogy vennünk/bérelnünk kell egy autót ha legközelebb hosszabb távra kimegyünk.

A tömegközlekedés nagyon jó, nappal. Aztán leszáll az éj, és mintha a vámpírok előjönnének, úgy zavarodik össze a  jól kitapasztalt, tökéletesen működő rendszer. Nem sikerült rájönnünk mi okozza. Nappal egyfolytában mindenhol kilóméteres dugók vannak, a buszok beragadnak, de még így is 10 perces késésekkel megoldják hogy odaérjenek a megállóba. Éjszaka egy teremtett lélek sincs az utcákon, az utak tök üresek, de a buszok rendszeresen fél óra késéseket írnak ki már akkor, amikor még az adott járat el sem indult. 

Mi az egyik buli után elhatároztuk, hogy megpróbálunk az autóval tőlünk 20-30 percre lévő szállásunkra tömegközlekedéssel hazajutni, éjjel. Nem volt a legjobb ötlet.

Első alkalommal kinéztük a járatokat, láttuk, hogy 1:40 perc alatt haza lehet jutni. Oké, hogy az Über az 20 perc, de mégiscsak 4-5000 Ft, nekünk meg volt 30 napos bérletünk tömegközlekedésre. Ér nekünk plusz majd másfél óra utazást ez a pár ezer forint? Nem igazán, de nekem annyira nem volt kedvem még otthon lenni, hogy rávettem az asszonyt, várjuk meg a buszokat. Ültünk fél órát kocsma előtti melállóban, nagy nehezen megérkezett az első busz, felszálltunk, majd néhány megálló után, átszállás következett.

Odasétáltunk az újabb buszmegállóba, ahol egy nagyon megszakadt fura srác ült, így inkább pár méterrel arébb huppantunk le, egy épület elé. Nagyon kellemes volt az első tíz perc, aztán egyre lassabban telt az idő, a végén már alig vártuk, hogy megérkezzen a csatlakozásunk, ami már majdnem hazáig vitt volna. Persze az 1:40 perces menetidőn már ekkor túl voltunk, kezdett feljönni a nap.

Vártunk, vártunk, aztán csak nem jött a busz. 40 perc elteltével már kezdtünk kétségbe esni, ugyanis fogalmunk sem volt hol vagyunk, még azt sem tudtuk melyik irányba kellene indulnunk. A buszmegállóban összeroskadt arc is kezdett már józanodni a sok várástól. Megérkezett egy fekete arc, szatyorral a kezében. Odalépett a fura sráchoz, próbált vele valamiről beszélgetni, nagyon mutogattak valamit a megálló táblája alatt. Mi már örültünk, hogy a fekete srác azért érkezett, mert ő kitapasztalta mennyit késik általában ez a járat, és most más tovább haladhatunk, kisebb megkönnyebbülés lett úrrá rajtunk. Rossz megérzés volt, a következő pillanatban mindketten sarkon fordultak, és elhúztak a megállóból. 

Odafutottam a táblához, és látom a kiírást, ezen a napon hajnal (!!) 3-5 között le van zárva az út, mert biciklis maraton lesz. Hajnalban?!?! Micsoda marhaság. Persze semmi tájékoztatás arról, hogy az adott buszmegállót hova tették tovább, kint volt egy szám, hogy hívjam. Nem hívtam, mert mire ezt elnyekeregtük volna, és nekünk aztán elmagyarázzák merre menjünk... inkább elindultunk gyalog, azt sem tudtuk merre, de mentünk.

Közben megállt melettünk egy autó, hogy majd ő elvisz minket haza. Nem kértünk belőle. Szerintem nem lett volna gáz, de idegen autóba akkor sem ülünk be. Überes gyereknek tűnt, aki direkt ezért grasszált ott a környéken, hogy az elveszett részegekből pénzt csináljon, jól tudta, hogy az út le van zárva.

Előkaptam a telefonomat, és láttam, hogy 15$-ig első Über ingyenes. Próba szerencse, hívtam egy autót. Szegény az útlezárés miatt kb 30 percen keresztül kavargott be arra a részre, ahol mi álltunk. Párom, Kriszti teljesen kivolt már borulva, mert valami mexikói nem túl jóarcú srác volt a sofőr. Kriszti egyáltalán nem is ismerte az Über rendszert, ugye többször is van olyan, hogy valaki út közben még beül, kiszáll, nem olyan, mint a taxi. Az asszony ha eddig nem rettegett eléggé, ettől kapott igazi frászt, nyugtattam magyarul, hogy ez normális. Én sem voltam 100% nyugodt, de hittem a rendszerben, senki sem fogja kivágni a vesémet úgy, hogy a bakártyámmal és a telefonommal épp rendeltem egy autót, azonnal be tudják azonosítani, ha valaki ilyet csinál. Ezért biztonságosabb, mint egy taxi, amit csak úgy leintesz az utcán..

Persze következő héten ugyanebből a kocsmából, nem tanulva a leckéből ugyanígy megpróbáltunk hazajutni, akkor már sikeresebb volt, de a 2,5 óra menetidő nem túl jó.

Azt nem igazán értem, hogy akarják összehozni azt, hogy 2-kor zárnak a helyek, mindenki csúra járatva kikerül az utcára, aztán nem tud máshogy hazajutni csak autóval. Ahogy néztük, a kocsma fele beült a saját kocsijába, és hazavezettek. Hosszú távon szerintem ez nem lesz jó, talán ez volt a leg ordítóbb problémánk az ott töltött egy hónap alatt.

Annak azért nagyon örülök, hogy épülnek a földalatti megtróvonalak, mert ha azok készen lesznek, szerintem sokkal gyorsabban juthatnak el az ottélők A-ból B pontba. Jelenleg, ahogy figyeltem, a metro rendszer úgy van kiépítve, hogy egy T betűt ír le, a két vonal csatlakozásánál lehet a Downtown-ban átszállni és merőleges irányba tovább haladni. Ennél persze picit bonyolultabb, de nagyon nagyjából erről van szó.

2040-re ezt tervezik kivitelezni, ami már sokkal szüperebbül fest:

Mivel 2040 előtt mi még szeretnénk kicsit hosszabb távra visszatérni, a következő alkalommal tuti, hogy bérlünk egy autót és azzal megyünk, szerencsére Krisztinek van jogosítványa, bár még életében nem vezetett, Los Angeles elég jó hely begyakorolni, sokkal normálisabb a vezetési kultúra (nagyon sokkal), mint itthon. 

A kedvencem, hogy ha gyalogos vagy, és látják már 100 méterről, hogy te egyszer majd talán odaérsz (még ha nincs elsőbbséged is) az autók már akkor lassítanak. Ez annyira bele van nevelve a sofőrökben, hogy a legdurvább getto arcok is mosolyogva intenek, hogy biztonsággal áthaladhatunk előtte az úton.

Ami még nagyon tetszik, hogy Amerikában mindenki megköszön, mindent. Imádom ezt, mert én is az a jólnevelt fajta vagyok, aki mindig próbálja jelezni háláját a másik felé, ha van miért. Itthon idiótának, vagy lúzernek néznek emiatt több esetben is, ott végre kiélhettem magamat. Így ha átengednek az úton azt is mindig intve megköszönöm, eltátogom, hogy Thank you, erre a sofőr is mosolyogva visszabiccent, és mindenki megy a dolgára. Amerikában valahogy tudat alat hisznek a pillangó effektusban, ezért próbálják egymást spanolni ilyen mini pozitív löketekkel. Egy kedves szó, vagy mosoly tényleg jobbé teszi az ember napját, ezt kint tudják, és használják. 

Alternatív megoldások

Másik posztban már említettem, hogy olvastuk, Los Angelesben vannak szuper gördeszkás utak, így a karácsonyra beszerzett PennyBoard-okat is magunkkal vittük. Nagyon jó döntésnek bizonyult, mert kilómétereket gurultunk át velük, egyszerűen imádtuk.

A gördeszkázásnak kint óriási divatja van. Azok a fiatalok akik nem autóval járnak, gördeszkával nyomulnak a város minden pontján. Soha nem láttam ennyi deszkát még sehol. A járdák elég jók, de mi tapasztalatlanok még csak a sima pályán tudunk rendesen haladni, viszont aki kicsit gyakorol és a napi szintű használat során megszerzi a rutint, az végig tud gördülni az egész városon.

Ránézésre mindig úgy gondoltam, a gödeszka nem sokkal gyorsabb, mint gyalog menni, csak jól néz ki. Na ez hatalmas tévedés volt a részemről, mi az avatatlan béna, nagyanyós tempónkkal is háromszor hamarabb elértünk a célállomásra, mint gyalog. Nagyobb fáradtság nélkül úgy le lehet gurulni 10 kilómétert, hogy az embernek fel sem tűnik. Komolyan mondom, biciklivel fárasztóbb menni néha, mint a deszkával :D

Ide tartozik még, hogy elmeséljem egyik kedvenc kinti élményemet:

Kint tartózkodásunk során az utolsó napokban pont kifogtunk egy rendezvényt, ahol reggeltől délután hatig lezártak egy nagy főutat, és a Culver city metro megállótól (szállásunktól pár percre) a Santa Monica beach-ig el lehetett menni biciklivel, gyalog, gördeszkával.. bármivel, ami nem autó.

A rendezvény neve CicLAvia. Nem egyedi alkalom, tudtommal kéthavonta megrendezik, érdemes csekkolni, mert szerintem LA egyik legkirályabb nappali bulija. Az útvonalon található házakban is bulikat rendeznek, kipiknikeznek a kecó elé az út szélére, isszák a sört, bömböltetik a zenét, és szurkolnak az elhaladóknak. Akár le is lehet pattani a járgányról és csatlakozni egy sörre.

Máshol koncertek, kirakodások, ingyen promóciós ajándékok, szóval tényleg olyan, mint egy óriási falusi búcsú, nagyban.

Tehát ha nem szeretnél autókázni, és a tömegközlekedés sem elég jó, akkor ki lehet egészíteni/váltani kerékpárral, gördeszkával, görkorcsolyával.

Fontos infó: A kerékpár szállítás tömegközlekedési eszközökön tökéletesen megoldott. A Metronál figyelni kell az ajtókat, ahol sárga csíkkal van megjelölve, oda fel lehet tolni a biciklit. A buszoknál más a helyzet, ott elöl van kerékpár tároló, fel kell dobni, leszálláskor pedig jelezni a vezetőnek, hogy ne induljon el.

Ja igen, a tömegközlekedésben dolgozók. Én nem tudom honnan szedik ezeket a buszvezetőket, szerintem ha valaki lecsúszik pár ponttal a NASA felvételin, azt ide irányítják. Az összes sofőr szuper intellingens, figyelmes, kedves, és olyan memóriájuk van, hogy őrület. Mindig mindent tudnak, és mindenben segítenek.

Egyik este siettünk hazafelé, és a busz, amire felszálltunk nem pontosan azon az útvonalon járt, mint éjszaka. Megkérdezük biztonság kedvéért a vezető csajt, hogy merre megy, mondta, hogy most másfelé, szálljunk át a 217-re. Már majdnem ottvoltunk a megállóban, ahol le kell szállni, amikor látta a csaj, hogy éppen el fog az orrunk előtt menni, és csak egy óra múlva jön a következő csatlakozás. Belelépett a gázba, és kettő tök hosszút rádudált az útkereszteződésben hozzánk képest merőlegesen álló kollégájára, aki vette a lapot, és bevárt minket. 

Egy másik alkalommal láttam, hogy azt is kívülről tudják ki az aki éppen leszáll és biciklije van. Ilyenkor ugye nem indul el, hanem megvárja amíg az utas a hátsó ajtótól elölre megy a tárolóhoz, leakasztja a kerékpárt, utána mehet csak tovább. 

Aztán olyan is volt, hogy túl későn jeleztünk leszállási szándékunkat, a vezető félreállt a legközelebbi ponton ahol tudott, és leengedett minket. Azt is láttuk, hogy a melóból haza járókat szinte bevett szokás a házukhoz legközelebb letenni, soron kívül. Cserébe mindenki óriási Thank You-val száll le a buszról. Ezt is annyira szívmelengető látni, még az utolsó részeg melós is nagy mosollyal, integetéssel, és köszöngetéssel hagyja el a fedélzetet, ha nincs az embernek jó kedve, pár meálló után az lesz.

Tényleg le a kalappal előttük, nagyon értékelem ezt a segítőkészséget, és testvériességet, szívből remélem, hogy 2040-ig óriásit fejlődik a tömegközlekedési hálózat, és az autókat el lehet hagyni, és így bejárni a nagyvárost :) Én még mindig ezt preferálnám a leginkább.

Parkolás

A parkolás LA-ben is nagyon-nagyon drága, és kacifántos, figyeljetek oda, mert néha szinte jogszának kell lenni ahhoz, hogy meg tudd állapítani, lehet e az adott helyen adott időpontban megállni, vagy sem :)

Egy perccel sem szabad tovább várakozni, mert a lejárás előtt 5 perccel az ellenőr már ott strázsál, és ha nem bukkansz fel, írja a csekket.

Fontos a parkolással kapcsolatban még tudni, hogy a legtöbb helyen létezik olyan, hogy maximális parkolási idő. Ilyenkor azt gondolná az ember, hogy beledob két órát, majd visszamegy két óra múlva, és megint beleteszi. Na ezt LA-ben nem lehet. Krétával megjelölik a kereket, és ha még mindig ott állsz, kapod a büntit. Ha átállsz másik helyre ugyanazon parkolón belül, kabod a büntit. Az ellenőrök úgy néz ki a világ minden pontján nagyon rafkósak :)

Végső konklúzió

Ha hosszú távra mész LA-be manapság, szerezz egy autót, és közlekedj azzal! A kezdeti dolgokat nagyban megkönnyítheti. Ha esetleg valahova könnyebb eljutni tömegközelekedéssel, vonaljeggyel megteheted.