Üdvözöljük az Egyesült Államokban! Vagy mégsem? :)

Beutazáskor az eufória sok embernél gyorsan elszáll, amikor szembesül azzal, hogy Ő még mindig egy senki ebben az országban. Szerencsére én jó előre elolvastam mindent, felkészültem, így nagyrészt hatalmas élvezettel állok neki mindennek. Nem lepett meg, hogy az SSN nélkül az embert nem nézik jó szemmel ha ügyintézésről van szó. Mindenhol ezt kérik, albérlethez, bankszámlához, internet előfizetéshez stb... 

Turistaként ilyen nem is igényelhető, még a feleségemnek sem lehet, én viszont, mint indeiglenes melós végre igényelhetek egyet. Ennek feltétele, hogy az Államokban tartózkodjak, tehát hamarabb nem lehetett még csak kérvényezni sem.

Általában az egész két nap alatt lezajlik, de természetesen most a COVID miatt ezek az irodák is zárva vannak, úgyhogy nekem itt is a nehezebb utat kellett bejárni.

Első körben fel kellett hívnom Őket, hogy mi a teendő, mert a weblapjukon nem volt rendesen leírva. Be is rezeltem, hivatalos dologról, telefonon, angolul? Bruhh.. Felhívtam a telefonszámot, egy hölgy vette fel, nem volt túl jó kedve. Meg is értem, hétfőn felhívja valami nyekegő barom, hogy emergency situation időpontért folyamodjon az amúgy zárt Social Security Office-nál...

Elmondta, hogy töltsek le egy dokumentumot, töltsem ki, útlevél és munkaügyi engedély másolatával sétáljak be egy egy Office Depot-ba és postázzam, vagy faxoljam el nekik. Ha ez megvan, és minden rendben van akkor 2-3 hét múlva kapok egy időpontot. 

Damn... egy hónap csúszás, már csak ez hiányzott... jól meg fogja nehezíteni az albérlet keresést...

Pontosan két hét múlva csörgött a telefonom, de persze éppen lakást néztünk és a managerrel beszélgettünk, ezért nem tudtam felvenni a telefonom. A találkozó végeztével visszahívtam a számot, a Social Security Office volt. Egy robot angolul válaszolt a hívásomra: Ezt a számot nem lehet visszahívni, ha bármilyen ügyem van az SSA-vel, hívjam fel a sixsixnajnfortwoforfivethreenajneigtseven telefonszamot. Ezt pontosan ennyire érthetően, mint ahogy leírva tűnik. Az utcán sétálva sziréna és dudaszóval a háttérben kb 15x hívtam fel a robotot, mire fel tudtam írni a másik telefonba az elhadart számot. 

Felhívtam, persze senki sem vette fel, helyette végig kellett halgassam a két és fél perces tájékoztatót a COVID helyzetről, és arról, hogy nekem semmi keresnivalóm nincsen a Social Security Administration-nél jelen helyzetben. Ha mégis, akkor várjak még, és kapok egy ügyintézőt. Négy-öt alkalommal egy robot mindezek után bemondta, hogy mégsincs ügyintéző és megszakította a hívást. Újra és újra végig kellett halgassam a COVID litániát, és persze azt is, hogy értékelhetem a szolgáltatást... na persze, ha őszintén leírnám a véleményemet rögtön a hátár túloldalán találnám magamat :D Van az a bátor ember aki képes a szövetségieknek negatív értékelést adni? :))) Ekkora májat még én sem növesztettem.

Kb egy órán keresztül próbálkoztunk, közben sétáltunk és elértünk a következő lakásig ahol időpontra várt minket a manager, hogy megmutasson nekünk egy szuper 1 hálós apartmant Hollywoodban. Abban a szent pillanatban (túlzás nélkül abban a másodpercben), ahogy megjelent a manager az ajtóban, felvették nekem a telefont.

Szegény manager.... a mai napig emlékszem a mélységes döbbenetre az arcán, amikor első mondatunk hozzá a lépcsőház ajtóban állva a következő volt:

- Hi, oh, hi hiii, one sec oh, I'm just having a call from the Social Security Office... 

Azt hitte valami illegális bevándorlók vagyunk és éppen menekülünk, bújkálunk, ő így indított:

- Oh, OK are you guys OK? Is everything fine? Can I get your passports?

Ekkorra már nekünk is leesett, hogy menekülteknek néznek minket. Megkértem a feleségemet, hogy magyarázza el a helyzetet amíg én a hívást lerendezem. Azt gondoltam, innentől már csak benyögnek nekem egy időpontot és készen is vagyunk. Na persze... Szövegségieknél semmi sem öt perc.

Végig kellett szenvedjek két 5 perces várakoztatást, ezek között pedig komoly interjún kellett átessek, kb 10 kérdés a COVID állapotommal kapcsolatban, további kérdések a bevándorlási státuszommal kapcsolatban, fejből kellett vágjam az összes űrlap számát, mert azokat is végigkérdezték. Nem panaszkodom mert nagyon kedves volt az ügyintéző, mikor mondtam, hogy nem értem a kérdést, lelassítva megismételte, ha akkor sem, akkor szótagolva. 

Ott álltunk a lépcsőházban, az ingatlanosnak süötte az agyát Kriszti, hogy időt nyerjünk, én vonalban az ügyintézővel már vagy 20 perce. Végül sok pötyögést követően kinyögte, hogy probléma van a rendszerben, és mégsem tud időpontot adni, de megígéri, hogy hétfőn, egy számomra alkalmas időpontban visszahív. Mondtam, hogy hétfő délelőtt 11:00-kor várom a hívását, leraktuk a telefont, és folytattuk a lakáskeresést (az albérlet témáról is megjelenik egy külön cikk hamarosan).

Eljött a hétfő, beállítottuk az órát 10-re, hogy képben legyek mire hívnak. Csörgött is időben az óra, szememből a csipát kitörölve ránéztem a telefonomra. Nem fogadott hívás a Social Security Office-től. 

Oh. Nooo nonono please no.

Szerencsére itt már a robot rendesebb volt, mint legutóbb, és elárulta melyik melléket (extension) kell kérjem, hogy rögtön a nekem szánt ügyontézőhöz jussak.

Már be volt írva a telefonkönyvembe a SSA száma, fel is hívtam Őket, szokásos litánia, hosszas várakozás és bénázás után rájöttem hol lehet melléket beírni, így kb. a harmadik próbálkozásra sikerült elérnem Maya-t.

Maya rögtön egy nagy kamuval kezdett: "Ohhh éppen most akartalak hívni" - mondta. Nem tudta, hogy én a nem fogadott hívást követően kutttam fel őt a központ útvesztőjében, én igen. Annyiban hagytam, jót mosolyogtam, aztán folytattam az Ő játékszabályai szerint. 

Végigmentünk teljesen ugyanazon az interjún újra, így már előre tudtam mik a kérdések, ezúttal nem volt értelmetlenkedés, minden flottul ment. Segített, hogy otthon voltam, csendben, nem Hollywood legforgalmasabb részén az utcán. A kérdéseket követően ez úttal az időpont foglalás is sikeres volt. Kaptam temérdek instrukciót, az agyamat total record üzemmódba kapcsoltam, hogy minden egyes szóra emlékezni tudjak.

Be kellett diktáljam a telefonszámomat, ahova jött egy SMS benne egy linkkel.  Mondták, ha megérkezek, ezt a linket meg kell nyitni, majd kopogni egy ajtón. Azt is elmondták, ne lepődjek meg, mert úgy néz majd ki, mint ha zárva lennének, de valaki majd jön és kinyitja. Felsorolták milyen dokumentumokat kell bemutassak majd, aztán elköszöntünk.

Boldog voltam. Megjött az SMS, benne a link és ami mégjobb a lefoglalt időpont is, így tuti nem érthettem félre semmit, nem fogom elfelejteni stb... Ez hétfőn történt, pénteken 11:15-kor volt jelenésem a hivatalban.

Pénteken reggel 9-kor keltem, reggeliztem, felültem a buszra és elmentem a hivatalba. Nagyon kellemes utam volt, bár az első busz késett, végül a másodikkal is időre érkeztem meg. A dolgok az elmondottak szerint történtek. Megérkeztem az épületbe. A portás bácsit megkérdeztem hol van a Social Security Office, aki készségesen elmagyarázta, hogy a második emeletre kell felmenjek, és ott jobbra lesz az ajtó.

Beszálltam a lifbe, mindenki kissé zavarban volt, mert a COVID miatt senki sem akart a másik mellé beállni a kicsi felvonóba, de mivel mindenki időpontra ment, végül bezsúfolódtunk. 

Feljutottam. A zavarbaejtően üres folyosó végén ott volt egy óriási fa ajtó, rajta nyomtatott papíron: Socal Securiy Office. Tiszta Walking Dead jelenet volt, féltem, ha kinyitom az ajtót, zombik törnek rám a túloldalról, ezért követve a telefonos ügyfélszolgálat utasításait (és a Walking Dead-ből megismert taktikát), ajtónyitás előtt kopogtam aztán füleltem.

Nem nyitotta ki senki, de hallottam valamiféle emberszerű hangot bentről, ezért óvatosan benyitottam. Három ember állt a helyiségben, egyik telefonált, másik kettő láthatóan már a sorára várt.

Gondoltam jó helyen vagyok, ezért előkaptam a telefonomat és megnyitottam az SMS-ben található check-in linket, és követtem az utasításokat, újra nemmel válaszoltam minden COVID tünetek jelenlétére utaló kérdésre. Ahogy végeztem, egy nagy darab biztonsági őr jelent meg egy másik ajtó mögül, kezében fatábla, toll, papírok. 

 - Ki jött időpontra? - kérdezte

- Jelentkeztem, mondtam, hogy 11:15 (ileven fiftín)

- OK, Peter (right?), come in. 

Lányos zavaromban annyit mondtam, hogy thank you, aztan nem mentem be a helyiségbe :D :D A biztonsági őr aztán kézjellel is mutatta, hogy lépjek be.

Ezt követően elhadarta, hogy szövetségi területre léptem be, ezért egy biztonsági ellenőrzésen fogok most átesni. Ha bármi illegális van nálam, akkor most szóljak :)

Ezt követően egy komolyabb tapin is átestem. Mindenek előtt elmagyarázta, hogy a kezének melyik részével fog megérinteni. Megkérdezte, hogy van e olyan része a testemnek amely érzékeny, illetve fájdalmat okoz tapintás hatására. Mondtam, hogy nem, tedd a dolgod nyugodtan.

Közben profi módon oldotta a hangulatot, megkérdezte milyen nyelven beszélnek Magyarországon, aztán kérte, hogy magyarul mondjak el pár alap dolgot (hello, hogy vagy stb...). Elmesélte, hogy 10 nyelven beszél, ebből tartott egy kissebb bemutatót.

A fémdetektor része is vicces volt, mielőtt elkezdte, még azt is megmutatta, hogy milyen hangot ad ki egy ilyen eszköz, hogy ne ijedjek meg ha a fülem mellett elkezd csipogni.

Tette az eszköz a dolgát, az órámnál és a nadrágom gombjánál csipogott, ez rendben volt. Leültettek, és lábamat magasra emelve is végignéztek. Szerintem itt azt csekkolják van e nehéz dolog a cipőmben, ha nem tudom magasba emelve megtartani a lábamat pár másodpercig az gyanús. Mondjuk nekem így is remegett a lábam, fáradt voltam, de nem tette szóvá, látta, hogy nem sportolásból élek. 

Meglepett, de minden cuccomat visszakaptam (arra számítottam, hogy a telefonomat elveszik és beteszik egy megörzőbe), leültettek, hogy várjak amíg felszabadul a hármas ablak.

5 perc múlva már sorra is kerültem. Egy szénné vart srác ült az ablak másik oldalán, szerintem pontosan egy idősek lehettünk. Neki nem volt hosszú haja, a tetoválásait kivéve nagyon jólszituáltnak tűnt. Végtelenül kedves volt, szinte megnyugtatott a jelenléte és a kisugárzása, bárki is válogatta be erre a pozícióra, jó munkát végzett.

Azzal kezdte, hogy mi fog történni. Az ilyet imádom, ezt máshol nem tapasztaltam csak az USA-ban. Elmondta, hogy beviszi az adataimat az általam kitöltött űrlapról, a kitöltött adatokat kinyomtatja, hogy nézzem át mindent jól írt e be, ez után következik egy interjú, majd a dokumentumok bemutatása, ezt követően pedig készen is leszünk.

Meghallván az interjú szót, kissé összeszorult a gyomrom, már enyhén szólva elegem volt az interjúk sorozatából ezen a ponton.

Pár perc pötyögést követően megkaptam a kinyomtatott papírt, rajta minden adatot tüzetesen átnéztem, azzal a tipikus én ide vissza nem jövök precizitással. Láttam az ügyintézőn, büszke volt rám, annak ellenére, hogy azt vártam, sürgeni fog, ahogy azt otthon megszoktuk a hivatali ügyintézés során.

Ez után jött az interjú, ami mint kiderült két nagyon egyszerű kérdésből állt, arról szólt, megértettem e hogy minden adat amit megadok és minden amit mondok azért felelősségel tartozok, akár büntetést, börtönt is kaphatok ha valótlant állítok. Hozzátette azt is, hogy esetlegesen rögzíthetik ami elhangzik.

Örömmel válaszoltam igennel a kérdésekre, megértettem. Ezt kellett volna követnie az utolsó lépésnek, ahol bemutatom a hivatalos dokumentumaimat, viszont erre valamilyen oknál fogva végül nem került sor. Nagy meglepetésemre annyit mondott, 3 héten belül megkapom a Social Security Card-ot, rajta a vágyott SSN-el.

Őszintén szólva, ez csalódásként ért, arra számítottam itt már valami ideigleneset legalább kapok. A biztonság kedvéért rákérdeztem, nem e tudná megmondani legalább a számot. Az ügyintéző őszinte sajnálattal a szemében tájékoztatott, hogy egy másik irodában állítják elő a kártyákat, ezért nem tud ebben segíteni. Láttam rajta, hogy tudja mennyire fontos is lenne ez nekem és milyen gáz dolog, hogy erre még plusz három hetet kell várni, de azt is láttam rajta, hogy tényleg tehetetlen ezügyben. 

Tiszteletteljesen megköszöntem a segítségét, felálltam, elköszöntem, elégedetten és boldogan hagytam el az irodát, egy újabb kalandon estem túl. Most már csak az albérlet van hátra.

Folytatás: Albérlet