Szubjektív vélemény egy ideiglenes munkavállalótól

Los Angeles

Los Angeles


Albérlet

2021. október 29. - peterftoth

Ha valaki Los Angelesbe szeretne lakni, akár rövid akár hosszútávon, az kösse fel a gatyáját!

Kevés az elérhető hely, sok az ember, ez számtalan szempontból megnehezíti az egészet. Egyre magasabbak az árak, egyre több feltételt szabnak a lakásukat kiadók, így a specifikusabb rétegek kiszorulnak. Egy fajta verseny van  a szabad helyekért, és most már irracionális összegekért adnak ki szobákat / ágyakat / lakókocsikat albérlet gyanánt.

Ha egyedülálló vagy, nincs állatod, akkor van jobb sanszod. Sokszor fogod olvasni a hirdetéseknél:

NO COUPLES, NO PETS.

Pár évvel ezelőtthöz képest a macskák megítélése valamenyest javult, most már a no pets inkább csak no dogs-ot jelent. Idén úgy láttuk a no BIG dog a vezető trend.

Érdemes tudni, ha mégis a kisállatoddal olyan helyen szeretnél lakni, ami állatokat nem fogad akkor online kiválthatod az Emonitonal Support Animal kártyát, amivel a kezedben már elvileg nem mondhatnak nemet a bérleti szerződésre

Menjünk biztosra!

Idén Marina Del Rey-en találtunk ideiglenes szállást. Facebookon keresztül jelentkezett egy ürge, hogy lenne egy kiadó szobája, ami pont akkor szabadulna fel, amikor mi érkeznénk. Tök jól hangzott az ajánlat, de azt hittük ez is csak egy szokványos scam lesz.

 

Lakás kereséskor nagyon óvatosnak kell lenni, mert az kétszázadik hirdetést is átböngészve az az érzése támad az embernek, hogy nem bírja tovább és szabadulni akar. Az ötszázadiknál már hozzáadódik a kétségbeesés erősödő érzése is, na erre a szagra jönnek a szemfüles scammerek.

Felugrik egy üzenet (általában fura időpontban), lenne egy kiadó lakás, pont amit keresel, az ár picivel alatta az éppen aktuális piaci árnak. Ha kérsz címet és fotókat azokat is kapsz. Ha lecsekkolod, a fotók egyeznek a Google Maps-en található épület képével, így átgondolatlan ember hamar bele tud esni abba a csapdába, hogy beleéli magát, aztán elköveti azt a hibát, hogy rossz embernek utalja előre a kauciót.

A trükk úgy folytatódik, hogy amikor megállapítottad, hogy OK minden rendben, akkor azt mondják, sajnos a tulajdonos másik államban van, és a kulcsokat a szerződés aláírása és a kaució elküldése után tudja postán eljuttatni hozzád.

Itt a pont, ahol bármiről is legyen szó, nemet kell mondani.

 

Ha az alábbi tanácsokat megfogadod, elkerülheted az internetes albérletes csalásokat:

A címet Google Map-en járd körbe, nézd meg hogy néz ki az épület, az ablakok formája stb...

Ha élőben nem tudod megnézni a hirdetett lakást, mert például külföldön vagy, akkor kérd, hogy videóhívás keretében vezessen valaki körbe a lakásban, majd kérd meg, hogy mutassa meg az épületet kívülről is. Így megbizonyosodhadsz, hogy a címhez, amiről beszél, van hozzáférése, nem a saját szobáját mutatta meg a Föld egy másik pontján.

Nézd meg, hogy mikor regisztrált a Facebookra, és hogy vannak e ismerősei. 1-5 éves profilok pár száz ismerőssel általában csalók.

Figyeld meg milyen időzónában aktív, munkaidő e van éppen Los Angelesben ekkor.

Extra tipp: Általában ki van téve a manager telefonszáma, vagy e-mail címe az épület elé egy táblára, Google Maps-en keresd meg a táblát, hívd fel, írj emailt, kérdezz rá, hogy a szóban forgó lakás vajon tényleg kiadó e. Akár a tulajdonos nevét is lehet ellenőrízni, ha hajlandóak kiadni ilyen információt. Én egyszer puszta kíváncsiságból kipróbáltam és működött.

 

Ha minden rendben van, megvolt a videóhívás, kialakult egy kissebb fajta táv-bizalom, akkor jöhet a kaució megküldése. Erre is van jó megoldás, a jó öreg PayPal Buyer Protection.

Ha a pénzt PayPalon nem barátként küldöd, hanem, mint ha egy szolgáltatásért fizetnél (ki lehet válaszani), akkor 6 hónapig védve van az elküldött pénzed. A megjegyzésbe bele kell írni, hogy kaució XZ cím, stb... ha a lakás nem létezik amiért fizettél, a PayPalnak jelentve visszaszerezhető a kaució. Hátránya, hogy ez bizony pénzbe kerül, jelezni kell a másik félnek, és annyival többet utalni, hogy ez fedezve legyen. Sajnos sokan nem partnerek ebben, és csak azt fogadják el, ha barátként küldöd a pénzt.

 

Albérlet hosszútávra

Az albérlet keresést természetesen azzal kezdtük, hogy beírtuk a keresőbe: Los Angeles apartments for rent

Úgy tűnt nagyjából három weblap uralja a terepet:

https://westsiderentals.com

http://apartments.com/

https://www.zillow.com/

Az oldalakat használva nagyjából ugyanazokhoz a funkciókhoz és találatokhoz is jutunk. Szerintünk az apartments.com-ot érdemes főképpen preferálni kereséshez. 

A szűrők beállítása után is elég sok (100+) találatunk volt, el is kezdtünk bőszül ünzeneteket írogatni az oldalon keresztül, idióta módjára... na, ezt ne tegyük, ugyanis totális időpazarlás. Szinte semmire sem válaszolnak. Az SMS-hez ugyanígy állnak, nem igazán hajlandóak visszaírni, de már jobb.

Az igazi a, régi old-school telefonhívogatás. Persze itt se számítsunk égő vonalakra és tartalmas beszélgetésekre, mi lassan ünneplést tartunk ha elértünk valami élő embert a webre feltöltött telefonszámokon keresztül. Az a vicces, hogy ha valaki felveszi a telefont, utána rugalmasan zajlik minden. Meg kell beszélni egy személyes találkozót, megnézni a lakást élőben minél előbb...

A lakás bejárás, az nagyon szokványos, körbemutatják, magyaráznak, válaszolnak a kérdésekre.

Ezzel kapcsolatban is ért minket egy kellemes meglepetés, két alkalommal annyi történt, hogy kaptunk egy SMS-t, menjünk oda egy-egy címre. Az ajtó nyitva van, kulcs nem kell. Wow.

Néztünk, hogy OK, ez kissé hihetetlenül hangzik, de nézzük meg mi sül ki ebből. Elmentünk a címre, beütöttük az SMS-ben található kódot, bejutottunk. Körberohantuk a belső udvart és a körgangot mire megtaláltuk a 12-es lakást. A vesztesek nyugalmával ragadtam meg a kilincset, úgysem lesz nyitva, ez egy scam...  Eltekerem a gombot, és violá, nyílik az ajtó, bent voltunk egy tök üres lakásban. 

Ez a self-guided tour nagyon jó megoldás, kár hogy nincs erre mindenhol lehetőségt. Nem siettet az ingatlanos, nem beszél hülyeségeket, el lehet képzelni az egész életet úgy, mint ha már benne laknánk.Ráadásul bármikor visszamehetünk, nem kell odarendelni az ingatlanost másodjára is, ha kíváncsiak vagyunk valamire vagy nem emlékszünk. 

A legjobb az egész apartman vadászatban, hogy Los Angelesben még mindig él az a szokás, mint régen, hogy kiteszik a ház elé a táblára ha üresedés van, és az utcán sétálva VACANCY felíratok után kutatva, fel kell hívogatni a kiírt számokat, és ha a manager éppen ott van/ott él akkor beenged és megmutatja a lakást. 

Szerintem érdemes mixelni, ezt az old-school módszert az online kereséssel, úgy lehet a leghatékonyabban haladni. Kirszti nagyjából egymáshoz közeli lakás viziteket szervezett le online, és mindig amíg sétáltunk át egyik időponttól a másirka, közben az összes telefonszámot felhívtuk, ahol üresedés volt. Nagyon jókat lehet találni így, csak türelem kell hozzá, meg erős lábak :)

Két hét keresés után, még mindig nincs meg a tökéletes lakás. Sajnos lassan addig válogatunk, hogy már kezdünk kifogyni a lehetőségekből. Jelenleg ott tartunk, hogy Google Map-en nézzük az utcaképen a telefonszámokat, és hívogatjuk őket, hátha van kiadó apartmanjuk számunkra, egyelőre nem sok sikerrel, de azért vannak találatok, valami most már csak összejön.

 

Ha megvan a lakás amire vágytál

A helyzet bonyolultságát az is mutatja, hogy hiába találod meg kétezer lakás körül a legtökéletesebbet számodra, ez még semmit sem jelent, itt nem úgy megy, mint otthon, hogy már ott is az asztalon előkészítve a bérleti szerződés, éppen hogy alá nincs írva a nevedben, semmi ilyesmi, itt előszőr be kell adni egy jelentkezést.

Ezt itt application-nek hívják. Természetesen nincs standard formája ennek, mindenkinél más és más, ami szintén kifejezetten idegesítő, minden egyes applikációs form máshogy néz ki, más adatokat kér, sokszor nem egyértelmű egy külföldi számára mit is akarnak, totális a káosz ekörül.

Amit első sorban tudni akarnak, az az, hogy mennyire vagy megbízható anyagi szempontból. Minden formot azzal kell kezdeni, hogy kitöltöd az "adószámodat" amit itt Social Security Number-nek hívnak, röviden SSN. Ez természetesen nekem még nincsen, így minden helyen úgy néznek ránk, mint az illegális bevándorlókra. Látom egy-két ingatlanos szemében, hogy éppen azon agyalnak, hogyan másztam át a kerítésen, és menekültem LA-be a bevándorlásiak elől, csak azért, hogy tőle kibéreljek egy lakást, amelyet majd nem fogok tudni kifizetni, leéltem és lelépek az országból...

Tehát, ha lakást akarsz bérelni az Egyesület Államokban, jó ha van Social Security Number-ed. Viszont ez nem lehet csak akárkinek. Erről egy másik bekezdésben fogok írni bővebben, viszont annyit itt érdemes még itt hozzáfűzni az érthetőség kedvéért, hogy nekik azért van szükségük az SSN-re, mert ez alapján lehet lekérni a Credit Score-t. A Credit Score amerikában a minden. Minél magasabb, annál megbízhatóbb embernek számítasz, és annál könnyebben intézhetsz hivatalos ügyeket. Például magas Credit Score-nál nem kell kauciót fizetni a lakás bérléshez, alacsonynál pedig akár két hónapot plusz az első havi bérleti díjat is elkérhetik. Mi ebben a helyzetben vagyunk, az amúgy is szűkös anyagi keretünkbe bele kell szorítani egy madjnem egymillió forint körüli összeget.

A jövőre nézve egyébként, nekem az a tervem, hogy amint megkapom az SSN-t és meglesz a Credit Score-om, akkor visszakérem a kaució egy részét, mivel többé már nem indokolt nekik ennyi pénzt maguknál tartani.

A Credit Scrore-ról bővebben egy egész bekezdést tervezem írni, mert ez a rendszer annyival másabb, mint az európai hozzállás, hogy szinte nehéz elhinni. Több hetes olvasgatás és kérdezősködésbe tellett mire megértettem az alapokat.

Akkor sem kell elkeseredni ha nincs SSN. A helyzet sokkal bonyolultabb, de nem lehetetlen., ugyanis a Fair Housing Law kimondja, hogy nem lehet elutasítani valaki kérelmét csak azért, mert nincs SSN vagy lekérhető  Credit Score. Ilyen esetben ezeket helyettesíteni kell más dokumentumokkal, például adóbevallással, banki kivonatokkal, a főnök által aláírt petícióval ahol igazolja, hogy X összeget fizet minden hónapban.

Már így is elég bonyolult a helyzet nem igaz? Ha ez nem lenne elég, akkor most jön a hab a tortán, minden egyes jelentkezés pénzbe kerül, akkor is ha elutasítják, akkor is ha elfogadják. Nem pár száz forinról beszélünk, 10-12 000 Ft-ba kerül minden egyes albérletre való jelentkezés, ráadásul mivel mi ketten vagyunk, ezért mindez kétszer. Kétszer kell kitölteni és beadni a papírokat, kétszer kell befizetni az applikációs díjat is, az egész egy hatalmas lehúzás, ezzel együtt kell élni és kész.

Ha készen állsz, kibogarásztad és nagy nehezen kitöltötted a papírokat, megszerezted a dokumentumokat, scannelted vagy éppen nyomtattad őket (mert minden egyes ingatlanos máshogy kéri a jelentkezést, valaki emailben, valaki online, valaki csak személyesen), befizetted a jelentkezési díjat, még mindig csak ott vagy ahol a part szakad, ugyanis ettől ponttól még simán elutasíthatnak, akkor is ha valaki utánad adta be jelentkezését, és szimpatikusabb volt a tulajdonosnak/képviselőnek.

Jelentkezés elfogadva!

Ezt a cikket folyamatában írtam, amikor elkezdtem még a keresés elején sem tartottunk, jelenleg pedig Hollywoodban a saját íróasztalomnál ülök, a feleségem éppen beszerző körúton van, én pedig készülök a rendes munkába állásra hétfőtől, előtte szeretném a cikksorozatot befejezni, és beidőzíteni. 

Lelkileg egyáltalán nem voltunk felkészülve arra, ami a jelentkezésünk elfogadása után várt minket, kissé sokkoló volt az egész, illegális bevándorlók helyett most már (a főnököm szerint) az orosz maffiózok kategóriában vagyunk számon tartva a manager által :D

Előző cikkben mestéltem a Social Security Office-ról és az SSN megszerzésével kapcsolatos kalandról. Ott egy ponton megemlítem, hogy éppen lakást voltunk nézni, amikor el tudtam érni az egyik ügyintézőt, és teljesen lesokkoltuk a managert ezzel az egésszel. Nem gondoltuk, de végül pozitívan bírálták el a jelentkezésünket.

Másnap jöttünk is, nagy elánnal felültünk a buszra, hogy befizetjük a kauciót. Előre jól felkészültem, beállítottam a kártyám limitjét a maximumra, hogy azonnal tudjak utalni, vagy online fizetni. A manager írt egy SMS-t, hogy hogyan szeretnénk fizetni, válasszunk, cashier's check, vagy money order.

Hogy tetszik modani? - gondoltam

Buszon ülve válaszoltam, hogy fogalmam sincs mit jelentenek ezek, nekem van egy bankkártyám, rajta elegendő pénzzel, fizetni szeretnék vele. Jött a válasz rögtön, hogy sajnos sem wire transfer, sem online fizetés nem lehetséges. A bérleti díjat már online lehet kártyával fizetni, de a kauciót nem.

Na itt kiakadtam kissé, mi a lof*szt kavarnak a kauciómmal, ami kb 1.5M Ft-ot jelentett, a spórolt pénzünk nagy részét. Azért ilyen sok, mert nincs SSN-ünk, ezért nem tudnak megbízni bennünk kellően, ha megvan az SSN akkor elvileg vissza is kérhetem a kaució egy részét. 

Odamentünk a managerhez személyesen, megkértük segítsen. Mondta, hogy ez úgy működik, hogy bemegyek egy pénzváltóhoz vagy postára, ahol azt mondom money ordert kérek. Nem kell hozzá bankszámla szám, csak egy név vagy bármilyen elnevezés, ezt a nevet tudva valaki bemehet egy bankba és felveheti a letett pénzt.

Elvileg az egész pár dollárba kerül, mondták.

Bementünk egy pénzváltóhoz a feleségemmel, és elkezdtük a folyamatot. Ott álltunk már negyed órája, mindent kitöltöttünk, készen álltunk a fizetésre, kérték a pénzt. Mondtuk, hogy készpénz nincs, de van bankkártya. Mondták, hogy az is jó, de 4%-ot elkérnek, ami ebben az esetben ~230 dollárt jelentett (70-80 000 Ft). Mondtuk, hogy na ezt nem köszi.

Újratervezés. Ott álltunk elfogadott szerződéssel, elég pénzzel a bankszámlán, és nem tudjuk átvenni a kulcsokat, mert nem tudjuk befizetni a kauciót. Röhely az egész gondoltam.

Végül kerestünk egy bankautomatát, és 3 különböző bankkártyát felhasználva felvettünk 6000 dollár készpénzt. Az sem volt egyszerű, mert a feleségem természetesen elfelejtette a PIN kódját, és WiFi nem volt közelben, csak az én telefonomon volt internet. A táskánkban rengeteg készpénzzel nekiálltunk az után internetet keresni. Találtunk is szerencsére valamit kb. 300 méterre az ATM-től, így megoldódott a PIN probléma is.

Felvettük a pénzt, és elindultunk vissza a pénzváltóhoz. Közben kiderült, hogy a pénzfelvételhez is lehúzott minket a bank 100 dollárral, de úgy beszéltük, ezt lenyeljük, tanulópénz.

Szerencsére út közben a manager mondta, hogy felhívta a tulajdonost és megengedte, hogy készpénzben fizessünk kauciót, így a pénzváltót kihagyva több maréknyi papírdollárral elsétáltunk az épülethez. A manager irodjája előtt kiterítgettük a pénzt és leszámolgattuk. Óriási poén volt, mert huszasokban adta ki az ATM a pénzt, mindenhol pénzkupacok hevergettek 500 dolláros tornyokban, közben jöttek a lakók, egy filmhez mérten is szürreális volt ez a jelenet... mégis Hollywoodban fogunk lakni, gondoltam.

Nagy örömmel vette tudomásul a manager, hogy véget értek a szenvedései, és jöhet végre a móka, a kulcsok átadása, lakás állapot jegyzőkönyvezés, stb...

Megmutatta, hogy a lift kulccsal működik, hogy illetéktelen ne jusson be az épületbe.

Elmagyarázta, hogy a mosodát érmével vagy mobilos applikációval lehet használni.

Megmutatta a csomag átvevő automatát is. Itt Hollywoodban megsokasodtak az Amazonos csomag lopások, ezért a jobb társasházak bérelnek saját csomagautomatát, és ebből lehet átvenni az érkezett küldeményeket. Jön egy email a telefonra, benne egy vonalkóddal, ezzel nyitható az adott fakk. Zseniális, imádjuk, nincs többé izgulás, hogy a futár megtalál e, vagy csak ledobja a csomagot valahol. 

Aztán jött a lakás állapotfelmérése és jegyzőkönyvezése. Minden létező hibát le kellett fotózni és felírni, mert ha valami nem kerül be a jegyzőkönyvbe azt velünk javíttatják ki, még akkor is, ha a beköltözés előtt is megvolt. Ezt szintén nagyon imádtam, így kellene mindenhol. 

Ezek végeztével még alá kellett írni egy-két dolgot.

Juhhhéééé kibéreltük életünk első lakását Amerikában, ráadásul Hollywoodban!

Ezt követően próbálok majd írni az itteni életünk alakulásáról, inkább rövidebb bejelentkezéseket tenni, de nem ígérem, hogy lesz rá időm és lehetőségem. Ajánlom a közös Instagram oldalunk követését, terveim szerint itt lehet majd minket napi szinten követni fotók formájában, de az érdekességeket próbálom megírni majd ide a blogba is.

https://www.instagram.com/the_couple_with_cat

Social Security Number

Üdvözöljük az Egyesült Államokban! Vagy mégsem? :)

Beutazáskor az eufória sok embernél gyorsan elszáll, amikor szembesül azzal, hogy Ő még mindig egy senki ebben az országban. Szerencsére én jó előre elolvastam mindent, felkészültem, így nagyrészt hatalmas élvezettel állok neki mindennek. Nem lepett meg, hogy az SSN nélkül az embert nem nézik jó szemmel ha ügyintézésről van szó. Mindenhol ezt kérik, albérlethez, bankszámlához, internet előfizetéshez stb... 

Turistaként ilyen nem is igényelhető, még a feleségemnek sem lehet, én viszont, mint indeiglenes melós végre igényelhetek egyet. Ennek feltétele, hogy az Államokban tartózkodjak, tehát hamarabb nem lehetett még csak kérvényezni sem.

Általában az egész két nap alatt lezajlik, de természetesen most a COVID miatt ezek az irodák is zárva vannak, úgyhogy nekem itt is a nehezebb utat kellett bejárni.

Első körben fel kellett hívnom Őket, hogy mi a teendő, mert a weblapjukon nem volt rendesen leírva. Be is rezeltem, hivatalos dologról, telefonon, angolul? Bruhh.. Felhívtam a telefonszámot, egy hölgy vette fel, nem volt túl jó kedve. Meg is értem, hétfőn felhívja valami nyekegő barom, hogy emergency situation időpontért folyamodjon az amúgy zárt Social Security Office-nál...

Elmondta, hogy töltsek le egy dokumentumot, töltsem ki, útlevél és munkaügyi engedély másolatával sétáljak be egy egy Office Depot-ba és postázzam, vagy faxoljam el nekik. Ha ez megvan, és minden rendben van akkor 2-3 hét múlva kapok egy időpontot. 

Damn... egy hónap csúszás, már csak ez hiányzott... jól meg fogja nehezíteni az albérlet keresést...

Pontosan két hét múlva csörgött a telefonom, de persze éppen lakást néztünk és a managerrel beszélgettünk, ezért nem tudtam felvenni a telefonom. A találkozó végeztével visszahívtam a számot, a Social Security Office volt. Egy robot angolul válaszolt a hívásomra: Ezt a számot nem lehet visszahívni, ha bármilyen ügyem van az SSA-vel, hívjam fel a sixsixnajnfortwoforfivethreenajneigtseven telefonszamot. Ezt pontosan ennyire érthetően, mint ahogy leírva tűnik. Az utcán sétálva sziréna és dudaszóval a háttérben kb 15x hívtam fel a robotot, mire fel tudtam írni a másik telefonba az elhadart számot. 

Felhívtam, persze senki sem vette fel, helyette végig kellett halgassam a két és fél perces tájékoztatót a COVID helyzetről, és arról, hogy nekem semmi keresnivalóm nincsen a Social Security Administration-nél jelen helyzetben. Ha mégis, akkor várjak még, és kapok egy ügyintézőt. Négy-öt alkalommal egy robot mindezek után bemondta, hogy mégsincs ügyintéző és megszakította a hívást. Újra és újra végig kellett halgassam a COVID litániát, és persze azt is, hogy értékelhetem a szolgáltatást... na persze, ha őszintén leírnám a véleményemet rögtön a hátár túloldalán találnám magamat :D Van az a bátor ember aki képes a szövetségieknek negatív értékelést adni? :))) Ekkora májat még én sem növesztettem.

Kb egy órán keresztül próbálkoztunk, közben sétáltunk és elértünk a következő lakásig ahol időpontra várt minket a manager, hogy megmutasson nekünk egy szuper 1 hálós apartmant Hollywoodban. Abban a szent pillanatban (túlzás nélkül abban a másodpercben), ahogy megjelent a manager az ajtóban, felvették nekem a telefont.

Szegény manager.... a mai napig emlékszem a mélységes döbbenetre az arcán, amikor első mondatunk hozzá a lépcsőház ajtóban állva a következő volt:

- Hi, oh, hi hiii, one sec oh, I'm just having a call from the Social Security Office... 

Azt hitte valami illegális bevándorlók vagyunk és éppen menekülünk, bújkálunk, ő így indított:

- Oh, OK are you guys OK? Is everything fine? Can I get your passports?

Ekkorra már nekünk is leesett, hogy menekülteknek néznek minket. Megkértem a feleségemet, hogy magyarázza el a helyzetet amíg én a hívást lerendezem. Azt gondoltam, innentől már csak benyögnek nekem egy időpontot és készen is vagyunk. Na persze... Szövegségieknél semmi sem öt perc.

Végig kellett szenvedjek két 5 perces várakoztatást, ezek között pedig komoly interjún kellett átessek, kb 10 kérdés a COVID állapotommal kapcsolatban, további kérdések a bevándorlási státuszommal kapcsolatban, fejből kellett vágjam az összes űrlap számát, mert azokat is végigkérdezték. Nem panaszkodom mert nagyon kedves volt az ügyintéző, mikor mondtam, hogy nem értem a kérdést, lelassítva megismételte, ha akkor sem, akkor szótagolva. 

Ott álltunk a lépcsőházban, az ingatlanosnak süötte az agyát Kriszti, hogy időt nyerjünk, én vonalban az ügyintézővel már vagy 20 perce. Végül sok pötyögést követően kinyögte, hogy probléma van a rendszerben, és mégsem tud időpontot adni, de megígéri, hogy hétfőn, egy számomra alkalmas időpontban visszahív. Mondtam, hogy hétfő délelőtt 11:00-kor várom a hívását, leraktuk a telefont, és folytattuk a lakáskeresést (az albérlet témáról is megjelenik egy külön cikk hamarosan).

Eljött a hétfő, beállítottuk az órát 10-re, hogy képben legyek mire hívnak. Csörgött is időben az óra, szememből a csipát kitörölve ránéztem a telefonomra. Nem fogadott hívás a Social Security Office-től. 

Oh. Nooo nonono please no.

Szerencsére itt már a robot rendesebb volt, mint legutóbb, és elárulta melyik melléket (extension) kell kérjem, hogy rögtön a nekem szánt ügyontézőhöz jussak.

Már be volt írva a telefonkönyvembe a SSA száma, fel is hívtam Őket, szokásos litánia, hosszas várakozás és bénázás után rájöttem hol lehet melléket beírni, így kb. a harmadik próbálkozásra sikerült elérnem Maya-t.

Maya rögtön egy nagy kamuval kezdett: "Ohhh éppen most akartalak hívni" - mondta. Nem tudta, hogy én a nem fogadott hívást követően kutttam fel őt a központ útvesztőjében, én igen. Annyiban hagytam, jót mosolyogtam, aztán folytattam az Ő játékszabályai szerint. 

Végigmentünk teljesen ugyanazon az interjún újra, így már előre tudtam mik a kérdések, ezúttal nem volt értelmetlenkedés, minden flottul ment. Segített, hogy otthon voltam, csendben, nem Hollywood legforgalmasabb részén az utcán. A kérdéseket követően ez úttal az időpont foglalás is sikeres volt. Kaptam temérdek instrukciót, az agyamat total record üzemmódba kapcsoltam, hogy minden egyes szóra emlékezni tudjak.

Be kellett diktáljam a telefonszámomat, ahova jött egy SMS benne egy linkkel.  Mondták, ha megérkezek, ezt a linket meg kell nyitni, majd kopogni egy ajtón. Azt is elmondták, ne lepődjek meg, mert úgy néz majd ki, mint ha zárva lennének, de valaki majd jön és kinyitja. Felsorolták milyen dokumentumokat kell bemutassak majd, aztán elköszöntünk.

Boldog voltam. Megjött az SMS, benne a link és ami mégjobb a lefoglalt időpont is, így tuti nem érthettem félre semmit, nem fogom elfelejteni stb... Ez hétfőn történt, pénteken 11:15-kor volt jelenésem a hivatalban.

Pénteken reggel 9-kor keltem, reggeliztem, felültem a buszra és elmentem a hivatalba. Nagyon kellemes utam volt, bár az első busz késett, végül a másodikkal is időre érkeztem meg. A dolgok az elmondottak szerint történtek. Megérkeztem az épületbe. A portás bácsit megkérdeztem hol van a Social Security Office, aki készségesen elmagyarázta, hogy a második emeletre kell felmenjek, és ott jobbra lesz az ajtó.

Beszálltam a lifbe, mindenki kissé zavarban volt, mert a COVID miatt senki sem akart a másik mellé beállni a kicsi felvonóba, de mivel mindenki időpontra ment, végül bezsúfolódtunk. 

Feljutottam. A zavarbaejtően üres folyosó végén ott volt egy óriási fa ajtó, rajta nyomtatott papíron: Socal Securiy Office. Tiszta Walking Dead jelenet volt, féltem, ha kinyitom az ajtót, zombik törnek rám a túloldalról, ezért követve a telefonos ügyfélszolgálat utasításait (és a Walking Dead-ből megismert taktikát), ajtónyitás előtt kopogtam aztán füleltem.

Nem nyitotta ki senki, de hallottam valamiféle emberszerű hangot bentről, ezért óvatosan benyitottam. Három ember állt a helyiségben, egyik telefonált, másik kettő láthatóan már a sorára várt.

Gondoltam jó helyen vagyok, ezért előkaptam a telefonomat és megnyitottam az SMS-ben található check-in linket, és követtem az utasításokat, újra nemmel válaszoltam minden COVID tünetek jelenlétére utaló kérdésre. Ahogy végeztem, egy nagy darab biztonsági őr jelent meg egy másik ajtó mögül, kezében fatábla, toll, papírok. 

 - Ki jött időpontra? - kérdezte

- Jelentkeztem, mondtam, hogy 11:15 (ileven fiftín)

- OK, Peter (right?), come in. 

Lányos zavaromban annyit mondtam, hogy thank you, aztan nem mentem be a helyiségbe :D :D A biztonsági őr aztán kézjellel is mutatta, hogy lépjek be.

Ezt követően elhadarta, hogy szövetségi területre léptem be, ezért egy biztonsági ellenőrzésen fogok most átesni. Ha bármi illegális van nálam, akkor most szóljak :)

Ezt követően egy komolyabb tapin is átestem. Mindenek előtt elmagyarázta, hogy a kezének melyik részével fog megérinteni. Megkérdezte, hogy van e olyan része a testemnek amely érzékeny, illetve fájdalmat okoz tapintás hatására. Mondtam, hogy nem, tedd a dolgod nyugodtan.

Közben profi módon oldotta a hangulatot, megkérdezte milyen nyelven beszélnek Magyarországon, aztán kérte, hogy magyarul mondjak el pár alap dolgot (hello, hogy vagy stb...). Elmesélte, hogy 10 nyelven beszél, ebből tartott egy kissebb bemutatót.

A fémdetektor része is vicces volt, mielőtt elkezdte, még azt is megmutatta, hogy milyen hangot ad ki egy ilyen eszköz, hogy ne ijedjek meg ha a fülem mellett elkezd csipogni.

Tette az eszköz a dolgát, az órámnál és a nadrágom gombjánál csipogott, ez rendben volt. Leültettek, és lábamat magasra emelve is végignéztek. Szerintem itt azt csekkolják van e nehéz dolog a cipőmben, ha nem tudom magasba emelve megtartani a lábamat pár másodpercig az gyanús. Mondjuk nekem így is remegett a lábam, fáradt voltam, de nem tette szóvá, látta, hogy nem sportolásból élek. 

Meglepett, de minden cuccomat visszakaptam (arra számítottam, hogy a telefonomat elveszik és beteszik egy megörzőbe), leültettek, hogy várjak amíg felszabadul a hármas ablak.

5 perc múlva már sorra is kerültem. Egy szénné vart srác ült az ablak másik oldalán, szerintem pontosan egy idősek lehettünk. Neki nem volt hosszú haja, a tetoválásait kivéve nagyon jólszituáltnak tűnt. Végtelenül kedves volt, szinte megnyugtatott a jelenléte és a kisugárzása, bárki is válogatta be erre a pozícióra, jó munkát végzett.

Azzal kezdte, hogy mi fog történni. Az ilyet imádom, ezt máshol nem tapasztaltam csak az USA-ban. Elmondta, hogy beviszi az adataimat az általam kitöltött űrlapról, a kitöltött adatokat kinyomtatja, hogy nézzem át mindent jól írt e be, ez után következik egy interjú, majd a dokumentumok bemutatása, ezt követően pedig készen is leszünk.

Meghallván az interjú szót, kissé összeszorult a gyomrom, már enyhén szólva elegem volt az interjúk sorozatából ezen a ponton.

Pár perc pötyögést követően megkaptam a kinyomtatott papírt, rajta minden adatot tüzetesen átnéztem, azzal a tipikus én ide vissza nem jövök precizitással. Láttam az ügyintézőn, büszke volt rám, annak ellenére, hogy azt vártam, sürgeni fog, ahogy azt otthon megszoktuk a hivatali ügyintézés során.

Ez után jött az interjú, ami mint kiderült két nagyon egyszerű kérdésből állt, arról szólt, megértettem e hogy minden adat amit megadok és minden amit mondok azért felelősségel tartozok, akár büntetést, börtönt is kaphatok ha valótlant állítok. Hozzátette azt is, hogy esetlegesen rögzíthetik ami elhangzik.

Örömmel válaszoltam igennel a kérdésekre, megértettem. Ezt kellett volna követnie az utolsó lépésnek, ahol bemutatom a hivatalos dokumentumaimat, viszont erre valamilyen oknál fogva végül nem került sor. Nagy meglepetésemre annyit mondott, 3 héten belül megkapom a Social Security Card-ot, rajta a vágyott SSN-el.

Őszintén szólva, ez csalódásként ért, arra számítottam itt már valami ideigleneset legalább kapok. A biztonság kedvéért rákérdeztem, nem e tudná megmondani legalább a számot. Az ügyintéző őszinte sajnálattal a szemében tájékoztatott, hogy egy másik irodában állítják elő a kártyákat, ezért nem tud ebben segíteni. Láttam rajta, hogy tudja mennyire fontos is lenne ez nekem és milyen gáz dolog, hogy erre még plusz három hetet kell várni, de azt is láttam rajta, hogy tényleg tehetetlen ezügyben. 

Tiszteletteljesen megköszöntem a segítségét, felálltam, elköszöntem, elégedetten és boldogan hagytam el az irodát, egy újabb kalandon estem túl. Most már csak az albérlet van hátra.

Folytatás: Albérlet

Október 1. - The Big Day

Itt vagyunk, megérkeztünk, hihetetlen, csodálatos, fantasztikus. Az egyik légutaskísérő sráccal beszéltünk út közben pár szót, említettük neki, hogy melózni megyünk, mert megkaptuk a vízumot. Amikor sétáltunk le a gépről, már úgy várt minket, hogy azt kántálta: American dream! American dream! American dream! :)

Ez ám a kellemes fogadtatás!

Kint 32 fok, tűz a nap, alig várom, hogy a szokásos procedúrákon átjuthassak, és megérezzem LA benzin és virágillatú száraz levegőjét. Gyors és nagyon könnyed határellenőrzés után pár repülőtéri dolgozó segített felrakni a csomagunkat ilyen tologatós kocsira, Isten áldja a lelkét, soha nem próbáltam ezeket a tolikocsikat még, de mostantól mindig fogom használni. Egyedül eltoltam vele 4x23kg bőröndöt, és két hátitáskát.

 

Amikor megérkezel a Los Angelesi repülőtér kijáratához, fontos, hogy legyen interneted. A magyar SIM kártya valószínűleg nem fog működni ott, vagy nagyon sokba fog kerülni ha mégis. Taxit fogni ott nem fogsz tudni, illetve a tömegközlekedést is inkább kerüld el azon a vonalon.

Mielőtt elhagynád a repülőteret, kapcsolódj fel a Boingo Hotspot Wifi-re, intézz el mindent interneten keresztül, ami ahoz kell, hogy eljuss a szállásodra. Telepítsd fel az Uber vagy Lyft appokat, és hívj magadnak fuvart. Ezek az alkalmazások elég megbízhatóak, és előre látod a költséget, nem úgy, mint a taxinál. 

 

 OK, készen állunk, csináltunk magunknak internetet, írtunk üzenetet a szállásadónknak, hogy jöjjön értünk, kiálltunk az út szélésre és türelmesen vártunk. Kb 35 perc alatt meg is érkezett értünk egy nagyon jó fej ötvenes pasas, bepakoltunk az autóba és elindultunk az ideiglenes szálláshelyünkre, 5000 Centinela Ave.

 Az LAX (Los Angelesi Nemzetköző Repülőtér) -ről, való első út a szálláshoz a legjobb. Immáron negyedjére történt meg velem, de nem lehet megunni, ha mész, te se a telefonodat bámuld, ne fotózgass, húzd le az ablakot, dőlj hátra, élvezd a forró szelet, a napsütést, nézd meg a fura épületeket és embereket, ezt a látványt nehezen lehet (számomra) felülmúlni. 

A folytatásban két külön cikkben elmesélem az albérlet keresés folyamatát, és elmagyarázom mi fán terem a Social Security Number.

Social Security Number (Megjelenés: 2021. október 29. 12:06)

Albérlet (Megjelenés: 2021. október 29. 12:07)

H1B

Durván felpörögtek az események.

Első lépésként az engem támogató cégnek be kellett adnia egy petíciót, hogy engem alkalmazni szeretne. Ehhez kismillió dolgot kellett összeállítani, egy részét a cégtől kérte be az ügyvédi iroda, másik részét pedig tőlem. Hogy legyen valami elképzelés arról milyen nagyságrendű munka is ez, nekem egy 200 oldalas paksaméta állt össze, ebből kb 100 oldalt nekem kellett összeszednem.

Itt megint van egy izgulós periódus, amíg kiderül, a petíció rendben van e. Én ezen őszintén szólva egy cseppet sem izgultam, láttam, hogy annyira jól lett összeállítva az aktám, hogy ebbe nem lehet belekötni, minden tízszeresen túl lett biztosítva. Annyira durván, hogy mielőtt be lett adva az ügy, egy külsős céghez még elküldték, ahol a cég elő-akkreditálta a papírokat. Így nullára csökkenthető a kockázata egy visszautasításnak.

Az ügy természetesen azonnal el lett fogadva, ha jól emlékszem egy nappal előbb meg is jött az eredmény, mint vártuk.

Akkor még nem is tudtam mi történt ezen a ponton, később derült ki pontosan mit is  kaptam aznap e-mailen. 

Hatalmas megkönnyebbülés, jól van, megyünk Amerikába!

Megkaptuk e-mailben az instrukciókat. Az írták, már csak egy lépés van hátra, amit mi úgy hívunk vízum interjú. Angolul "visa stamping" (vízum pecsételés) ennek a neve, kissé nehezemre esett mire rájöttem, hogy a kettő ugyanaz.. :))

Mivel mi már egy interjún átestünk, amikor a túrista vízumot kértük, ismertük a folyamatot... legalábbis azt hittük. Mert hogy kiderült, időpontot kérni a konzulátuson a koronavírus miatt nem lehet! Baam.

Arcul csapott minket újra a bizonytalanság szele... mi lesz most?! Egyszerre hívtuk a konzulátust és emaileket írogattunk mindenhova, mert nem értettük, hogy lehet amerikába dolgozni menni úgy, hogy az utolsó lépéshez vezető út konkrétan le van zárva.

Annyit válaszoltak, egy hónappal utazás előtt írjunk rájuk újra... Kiégtünk...

Legyen egy teljesen 100% kész életünk arra az esetre, ha nem utazhatunk ki, és legyek kész arra is, ha a teljesn életemet el kell költöztessem az óceánon túlra egy hónap alatt?! Ez azért őszintén szólva nem volt korrekt...

Átgondoltuk a helyzetet, úgy döntöttünk, elkezdjük eladogatni a fölösleges dolgainkat, aztán ha élesedik a helyzet majd a többit is. Egy kis selejtezés amúgy sem árt.

Közben kiderítettük azt is, hogy létezik valami-féle NIE dolog, amivel Amerikába lehet utazni a járvány alatt. Megtudtuk azt is, hogy ez a National Interest Exception rövidítése. Végül rádöbbentünk, hogy ez azt jelenti nemzedi érdek kivétel. Oh jaj anyám, sokat gondolok magamról, de azért Amerika nemzeti érdekének titulálni magam kissé nagyképűnek hangzik. Legyintettünk, hogy na jó, akkor várhatunk addig, amíg meg nem nyitnak a konzulátusok, semmi esélyünk.

Biztos ami biztos én írtam, az ügyvédeknek, hogy nem e tennének össze nekem valamit amiből én mégis csak nemzeti érdeknek akrdetiáltathatom magamat. Jött a szokásos duma, meg lehet próbálni, de semmit sem garantálunk. Százhúsz-ezer (400 dollár).

Mondtam, persze, csináljuk, menjünk biztosra.

Jó döntés volt. Ezek a srácok olyan leveleket raktak össze nekem, hogy az óta győzzek leszállni a földre, szívemben ezer orángután veri a mellét ha csak belegondolok :), a levélben minden arról szólt, hogy én és a cég, fontosak vagyunk Amerikának.

Szeptember 3 körül elküldtük a dokumentumokat, ahol egyelőre csak azt kérvényeztük, hogy egyáltalán kaphassunk egy időpontot. Más szavakkal, egy időpont foglalási engedélyért folyamodtunk. Pár nap múlva válaszoltak, hogy foglaljunk időpontot magunknak a rendszerben. Sajnos elbénáztam és utalással fizettem bankkártya helyett, így emailben kellett időpontot foglalnom és nem válaszhattam a rendszeren belül online módon. Izgultunk, hogy 1-2 napon belül kapjunk időpontot, akkor még lesz 3 hetünk a költözésre, pakolásra.

Pár nappal később, nagyon hülye reggelen, arra ébredtem, hogy ugat alattunk a kutya, morcos is voltam. Kivánszorogtam a gépemhez, kipattant a szemem ahogy megnyitottam az email fiókomat. Az emaileket böngészve óriási örömömre egy rossz hír vetett árnyékot, bár megkaptuk az időpontot, az egy héttel van az utazásunk tervezett időpontja előtt.

Nagyon nem örültünk ennek, mert nem lehettünk benne biztosak, hogy pozitívan fogják elbírálni a kérelmünket az interjút követően, így se repülőjegyet venni, sem a dolgainkat intézni nem igazán tudtunk. Telefon, bankszámla, internet lemondás, rengeteg cucc eladása, elszállítása vár ránk, egy hét alatt.

Nem volt mit tenni, rangsoroltuk a cuccokat, amid tudtunk eladtunk, amit nem azt dobozoltuk és felcímkéztük valamelyik rokonunk nevével.

 

Közben eljött az interjú napja, ekkorra mi már félig halottak voltunk, a sok teendő, és rohangálás nagyon kimerített már bennünket. Nem örültünk annak sem, hogy 8:40-re kaptunk időpontot, mivel én amerikai időzóna szerint éjszakánként dolgozom, nem tudtam időben lefekdni, pár órát tutunk összesen aludni.

Előző este mindent átbeszéltünk, összekészítettünk, és kábé óránként leellenőríztük, hogy minden rendben van e. A mappámat a 200+ oldallal egy kis táskába tettük, beültünk egy taxiba és elhajtottunk a konzulátushoz.

A kapunál a szokásos biztonsági ellenőrzéseket követően átirányítottak minket egy másik épületbe, ahol először a kettes ablaknál kellett várakozni. Itt egy hölgy magyarul beszélve mondta az instrukciókat. Bekérte a szükséges dokumentumokat, és leolvassa az ujjlenyomatokat.

Ha minden rendben, átirányítanak egy újabb ablakhoz. Leültünk, szerencsére senki sem volt előttünk. Egy kedves kinénzetű úriember jelent meg, az ablak túloldalán, papirokat pakolgatott, és sokáig a monitorján nézett valamit, gondoltuk, az aktánkat fésüli át.

Rövidesen oda is intett minket az ablakhoz, mosolyogva fogadott minket. Nagyon egyszerűen annyit kérdezett angolul, én a Most Traveled People cég designere vagyok-e, itt kijavítottam, hogy software engineer. Ezt követően vicces hangnemben annyit mondott, egy-egy kérdést kell feltennie mindenkinek, úgyhogy amint ezen átestünk vége is az interjúnak. Mi csak tosolyogtunk ott zavarunkban, mire feltette az első kérdést Krisztinek: 

- Ez a férfi melletted a férjed?

- Igen.

Aztán hozzám fordult:

- Ez a hölgy itt melletted a feleséged?

Jól megnéztem, hogy biztos legyen, és mosolyogva rámondtam, hogy igen.

 

Ez után nagyon kedvesen elmondta azt a két mondatot amiről több éve fantáziáltam:

- Az útlevélbe bele fog kerülni a vízum amivel be lehet utazni az Egyesült Államok területére, és benne lesz a NIE is, amely beutazást engedélyez az államokba a koronavírus korlátozások ellenére is. 

 

S I K E R Ü L T 

https://www.youtube.com/watch?v=U1mlCPMYtPk

 

America?! F*ck Yeah!

Az ezt követő napokban riadóztattunk mindenkit, egyrészt, lehet búcsúzkodni, másrészt, szabadrablás van kacatokra, harmadrészt, lehet segíteni pakolni. Több napos folyamatos pakolás után tudtuk csak kiüríteni az albérletünket annyira, hogy indulásra készen állhassunk. 

A repülőgép indulási időpont tök jól jött ki, mert így nem kellett előtte lefeküdni aludni, szó szerint az utolsó percig pakoltunk és takarítottunk, amikor megjött apu és a sógorom, hogy kivigyenek a reptérre.

Hajnal 3:30 volt, még sötétben szálltunk be a tranzitba, hátuljában a múltunk nagy része belepakolva, elejében pedig ülünk mi 4 bőröndel 4 táskával, egy macskával a jövő felé.

A reptéren minden simán ment, becsekkoltunk, búcsút vettünk a családtagoktól. 

Az oda vezető repülőútról pár éve itt írtam, idén is minden nagyjából ugyanúgy történt, kivéve, hogy mivel kevesen utazhatnak Amerikába, a repülőn alig ültek emberek, el tudtunk dőlni oldalra aludni, már amikor a macskánk hagyott minket. Hóruszka sajnos idén nagyon nem díjazta a repcsizést... 

Folytatás: The Big Day (Megjelenés: 2021. október 28. 12:05)

Megálló

2020 november. COVID. Tél, sötét, már az erkélyen nevelt paradicsom is a komposztban rohadt, vele minden reményünk a zöldkártyára.

Nem is gondoltam volna, de ebben az egészben nem is maga a várakozás a legrosszabb, hanem az, hogy nagyon nehéz úgy élni, hogy lógsz a levegőben. Ez az örök kilátástalanság és céltalanság ennyi idő után elkezdett nagyon kiábrándítóvá válni. 

Elromlott a laptopom? Minek vegyek újat, majd veszek kint, addig jó lesz a régi asztali gép.

Kellene egy második monitor már nagyon a melóhoz? Jó lesz ez a villogós, ha bemelegszik már annyira nem vibrál. Aztán szépen lassan eljutottam odáig, hogy, kilyukatd a zoknim, de nem veszek én már újat, mert ha repülni kell csak foglalja a helyet stb...

Úgyhogy mikor meghallottam, hogy az ügyem Novemberben megint nullázva lett, gondoltam elengedem az egészet a fenébe... Vettem monitorokat, konzolokat, videókártyát, egyfajta pánikvásárlást tartottam. Kirsztinek mondjuk iyen gondjai nem voltak, a H&M futár szinte már családtag volt akkoriban. Mondjuk neki könnyű, ő bele tudja gyömöszölni a cuccait pár bőröndbe, én az egész munkaállomásomat nem tudom átreptetni az óceánon.

Kilátástalannak éreztünk mindent és csalódottak voltunk az eredmények miatt...

A főnök nem szereti ha engem csalódás ér, mert ha engem csalódás ér akkor rossz kedvem van, akkor pedig nem elég hatékony a munka. Mivel látta, hogy ez a sokadik csalódás nem esett jól, mondta, hogy nézzünk utána még pár opciónak.

Kiderült, hogy a H1B-re jelentkezés annyira nincs is messze, pár hónap és indul a szezon, addig van időnk előkészíteni az egégszet, közben mehet tovább a zöldkártya ügy is.

Az ügyvédi iroda elkezdett elhalmozni teendőkkel, nagyon rugalmasan ment előre minden, szépen összeállt. Ezen a ponton is megmutatkozott a különbség a két ügyvéd között, míg a rendelkezésre álló papirok alapján az első ügyvédem 3 főiskolai évet tudott akkreditáltatlni, az új ügyvédek diplomával egyenlő certifikációt hoztak össze nekem. 

Tavasszal annyi volt a teendő, hogy be kellett adni a jelentkezést a sorsolásra és várni.

Mondták, hogy idén rekord számú a jelentkezés, még kevesebb az esély a sorsoláson, mint az előző években. Őszintén szólva, egyáltalán nem is bíztam benne, hogy sikerülhet ez, soha nem szokott ilyenben szerencsém lenni, csak abban bíztam, valami alapján a súlyozásnál jobban jövök ki, már ha egyáltalán létezik ilyen.

Első melegebb napokon kint ültünk az erkélyen Kirsztivel, megpróbáltunk egy kevés plusz D vitaminhoz jutni, beszélgettünk, olvastunk, zenét hallgattunk, szép napunk volt, és pont ráértünk. 

Egyszer csak Kriszti a nagy simmiből felkiált , hogy Úr Isten, nem tudom jól ertem e, de azt írja Charles, kivalasztottak a H1B sorsoláson. Gyorsan kikaptam a kezéből a telefont, a saját szememmel kellett lássam... gyors átolvasás után úgy tűnt, ez bejött. Előkaptam a telefonomat én is, láttam, már nekem is írt a főnök, gratulált, ezennel Amerika ajtajában állok, mondta.

 Juhhhéééé, Októberben megyünk Amerikába!

 

Folytatás: H1B (Megjelenés: 2021. október 27. 12:04)

Első nekifutás

Előzmény: Los Angeles reboot

Gyorsan ügyvédet kellett találnom, hogy egyáltalán fogalmam legyen most mi történik, mi következik, mit csinálok. 

Mint minden jó ember, én is beírtam a Google-be: immigration lawyer (bevándorlási ügynök). Természetesen zavarbaejtő mennyiségű találat ömlött elém, óriási nagy a választék, ráadásul fogalmam sem volt még arról sem mi alapján válasszak közülük. Végül az első pár hirdetést átgörgetve elkezdtem ráírni az ügyvédi irodákra. Legalább 20 emailt küldtem el.

50% vagy nem reagált, vagy annyit, hívjam fel Őket tekefonon vagy Skypeon.

Én emailben szerettem volna első sorban információt kapni, hogy tuti értsek mindent, később vissza tudjam keresni stb. Másrészt az fontos szerintem, hogy egy ügyvéd legyen rugalmas. Akik belekényelmesedtek egy rendszerbe nem biztos, hogy rendesen odafilgyelnek az ügyre.

40% azt válaszolta, hogy elsődlegesen emailben kommunikálnak, és akkor folytatjuk, ha kifizetem "első konzultáció" díját. 

A maradék segítőkész volt, kedves, rugalmas, írtak egy pár oldalas választ, és leírták mennyibe kerülne az ügy lebonyolítása.

Már kezdett összeállni a dolog, de még mindig nem értettem kb a 30%-át, ezért körbekérdeztem még ismerősök között tud e valaki jó ügyvédet. 

Kiderült, hogy van egy magyarul beszélő amerikában élő bevándorlási ügyvéd, aki a hírek szerint nagyon sikeres, minden ügyet megold. Wow gondoltam, ez jól hangzik, 

Fel is vettem vele a kapcsolatot.

 

Amerikában munkát vállalni külföldiként engedély nélkül illegális, és ha rajtakapnak, akkor akár tíz évre is deportálhatnak. Ezt nagyon szigorúan veszik. 

Az ügyvéd elmagyarázta, hogy ha valaki állásajánlatot kap amerikából annak képt opciója van:

- H1B vízum

- Zöldkártya

 

 A H1B arról szól, hogy minden évben beengednek egy adott mennyiségű külföldi melóst, így pont megfelelő mennyiségő külföldi szakemberhez juhat az ország.

A H1B-vel az a baj, hogy mivel a létszám korlátozott, természetesen többszörös túljelentkezés van, ezért sorsoláson kell résztvenni. Általában 3/1 az esély hogy abban az évben kiválasztanak, de azt is mondogatják, a sorsolás nem teljesen sorsolás, hanem súlyozva van. Ez azt jelenti, hogy egyes tényezők alapján valakinek több, vagy kevesebb esélye lehet. 

Másik gond a H1B-vel, hogy nagyon kötött, és az ember még mindig kötélen táncol. Ha megszűnik a munkahely, nem lehet csak úgy egy másikat keresni. Olyat kell keresni, aki szintén hajldanó petíciót írni, elölröl kezdeni az egész procedúrát, drága, és nagyon bonyolult. Ha nincs munkahely, akkor 60 nap után lehet is hazamenni, csókolom.

Három év után ez a lehetőség lejár, és még három évig hosszabbítható. Vannak kivételes esetek stb, de lényegében, ez a helyzet.

 

A zöldkártya az más sokkal királyabb.

A zöldkártyával már lehet munkát váltani, szabadabban mozogni, az már egy fél állampolgárság.

Jogi szempontból a különbség a H1B és a zöldkártya között az, hogy míg a H1B vízum nem számít bevándorló vízumnak a zöldkártya már igen. 

De mit is jelent ez?

A szándék, a fontos, mondják. 

Ha H1B-vel megyek ki, akkor az a "szándékom", hogy a munkám végeztével hazamegyek a saját országomba, és nem kívánok hosszabb távon amerikában maradani és élni, azaz bevándorolni.

Ha zöldkártyát szeretnék igényelni, azt azért igényelem, mert a szándékom az, hogy hosszabb távon/véglegesen tervezek amerikában tartózkodni és dolgozzni. 

 

Tehát, ha megvan az állásajánlat, lehet egyenesen zöldkártyáért is folyamodni, nem feltétel hozzá a H1B vízum.

Mégis amiért a legtöbben H1B-vel kezdik kinti pályafutásukat az azért van, mert amíg a zöldkártya ügyintézés nagyon bonyolult és lassú (1.5-2 év), addig a H1B megvan 6 hónap alatt. 

Sajnos az én esetemben a főnök rosszul időzített, és abban az évben lecsúsztunk a H1B-ről, de, hogy haladjunk, addig elindítottunk egy zöldkártya ügyet.

Első lépés volt összeszedni, hogy egyáltalán megfelelek e a követelményeknek, ugyanis nekem nincs diplomám. Ez elég nagy problémát jelentett, mivel én abbahagytam a főiskolát egy jó állásajánlat miatt, a H1B feltétele pedig az én munkámhoz a diploma megléte volt.

Itt jön a képbe az első dolog, amit imádok Amerikában, az a gyakorlatiasság... én tudtam azt, hogy a tudásom illetve a munkatapasztalatom alapján többszöröse vagyok egy frissen végzett diplomásénak, viszont diploma nélkül ezt hogyan bizonyítsam? 

Kiderült, hogy előző munkáltatóktól kapott levelek alapján a munkatapasztalatomat átakkreditáltathatom amerikai rendszerben elfogadottá, akár diplomával egyenlővé. Wow, de izgi gondoltam, soha nem fejeztem be a főiskolát, mégis adódott esélyem rá, hogy részt vegyek a diplomások bulijában, ez igen!

Első körben a volt főiskolámnak kellett levelet írjak, ahol ki kellett kérjek egy hivatalos papírt arról, ami igazolja az ott elvégzett kurzusaimat. Emlékszem, hogy legalább három kört kellett fussak, mire azt a formátumot kaptam, amit az amerikai oldalon be tudtak fogadni, maga az iskola amibe én jártam már nem is létezett ekkorra, az ügyintézőknek pedig fogalma sem volt róla, mit kérek. Végül sikerült, jóvá is írtak három évvel egyenlő egyetemi képzettséget. 

Ezt követően összeálltak a dokumentumok amelyek az ügyhöz kellenek, megtettük az első hivatalos lépést, és beadtuk a PWD kérvényt.

Uralkodó bérek

PWD = Prevailing Wage Determination

Ez annyit tesz, uralkodó bérmeghatározás. Ez a rész nagyon fontos az amerikai gazdaságnak, ugyanis e nélkül a bérek a beáramló olcsó munkaerő miatt súlyosan lecsökkennének, és az állampolgároknak nem maradna munkája. Konkrétan, amit egy amerikai óránként 100 dollárért csinál, azt egy indiai megteszi 7-ből. 

Ezt a helyzetet szeretnék megelőzni a PWD kérelemmel. Ilyenkor annyi történik, hogy az ügyvéd kitölt egy több oldalas kérvényt a cég nevével, a munkavégzés helyével, és a pozíció pontos leírásával. Fel kell sorolni milyen készségek szükségesek a pozícióhoz stb. Ezek alapján kikalkulálnak egy minimum fizetséget, amelyet a munkaadó köteles megadni a munkavállalónak.

Ezen a weblapon meg lehet nézni a szakmákhoz tartozó infókat, így a béreket is, térségre bontva. 

https://www.onetonline.org

A PWD eredménye ~4 hónap alatt jön meg, és 90 napig érvényes.

Toborzás

A zöldkártyához tartó következő lépés az a legviccesebb fázisa az egésznek.

Ez arról szól, hogy a munkaadónak adnia kell egy utolsó esélyt az amerikai állampolgároknak, és meg kell próbálnia találni egy helybélit a pozícióra. Magyarul, csak akkor alkalmazhat engem, ha nem talál olyan amerikait, aki engem helyettesíteni tudna. Para.

A vicces része az, hogy fel kell adni valamelyik helyi napilapban egy álláshirdetést a pozícióra, mint a régi szép időkben, hátha valaki éppen a Daily News állásajánlatok között keres programozói munkát.

Ugyanígy, ki kell rakni az iroda falára egy hirdetményt az állásról. Ezt akkor is meg kell tenni, ha az iroda üres, pl az én esetemben én vagyok az első alkalmazott. Ennek ellenére ki kell függeszteni az álláshirdetést, fotót keszíteni róla és beadni a munkaügyhöz bizonyítékként.

Harmadik pontban van pár meghatározott internetes álláshirdető portál, ahová szintén fel kell tölteni a hirdetést. 

Ha a pozíció úgynevezett "professional" szakma (van egy lista melyik számít annak), akkor még plusz lépéseket kell megtenni! Több hirdetést fel kell adni stb... 

A hirdetéseknek 30 napig kell futnia, ügyesen időzítve együtt is mehet a PWD-vel.

 

Amint megvannak ezek, jön az izgalmasabb rész, itt már minden komolyra fordul. Itt jelenik meg először rendesen a munkavállaló a képben. Az eddig megtett lépéseket egymás mellé téve, be lehet adni a kérvényt a munkaügyhöz, ahhol valaki ellenőrzi, hogy a megelőző előkészítő lépések (PWD, toborzás) rendben vannak e.

Ezt a kérvényt mi 2019 októberében adtuk be, tele reményekkel és tervekkel. Akkor még az volt, hogy 3-4 hónap alatt meg is kapjuk a válasz, úgyhogy jövő tavasszal mehetek is ki dolgozni Los Angelesbe. Óriási izgalomban voltunk, számoltuk a perceket, nagyon úgy tűnt minden rendben lesz, amikor sajnos felreppentek az első koronavírusos hírek.

USA azonnal bejelentette a konzulátusok bezárását, beutazási tilalmat hirdetett, tudtam, hogy itt most ebből egyhamar nem lesz semmilyen színű kártya, nem hogy zöld.

Vártunk és vártunk, bejött a karantén, kitavaszodott, minden nap egy hosszas sorbanállással ért fel, amikor egyszercsak jött egy email, kb 9 hónap malmozás után:

A kérvényt elutasították.

 

Senkinek sem kívánom azt, amit ekkor átéltem, nem egy, hanem az összes világ összeomlott bennem, tudtam, hogy ez azt jelenti, nem az utóbbi pár hónapot, hanem másfél évet veszítettem el az életemből. 

Jobban elolvasva a levelet azt írták, hogy több fontos lépést kihagytunk annál a pontnál, ahol az álláshirdetéseket kellett feladni.

Sajnos ezen a ponton az ügyvédemről kiderült, hogy nem csak hogy béna, de még gerinctelen is. Kihátrált az ügyből arra hivatkozva, hogy ez az ügy neki "túl negatív",  és még ezen a ponton sem volt hajlandó bevallani hogy Ő tévedett. Képes volt azt állítani, több emailen keresztül, hogy az ügynök hibázott a munkaügynél és nem Ő. Na persze...

Mondtam neki, hogy oké, ezt könnyen ki lehet deríteni, mivel 30 napig lehet fellebbezni az ügyben. Meg kellene írni a fellebezést, és meglátjuk kinek van igaza. Természetesen össze-vissza magyarázkodott, személyeskedett, vádaskodott, a fellebbezést pedig nem írta meg. 

Közben felvettem a kapcsolatot egy nagyon komoly Washington-i ügyvédi irodával, akit az amerikai munkaadóm ajánlott nekem. Megkérdeztem Őket mi a véleményük az ügyről, érdemes e egyáltalám fellebbezni, ha igen, akkor csináljuk meg. 

Egyértelműen, több ügyvéd is elmondta, hogy fölösleges ezen lovagolni, ez az ügy el van rontva a kimaradt lépések miatt, az ügyvédem több ponton is hibát vétett... 

Szerencsére a főnök ajánlása szuperül bevált, ezért engedjétek, hogy mielőtt folytatnám, bemutassam az Erickson Immigration Group-t.

Ahogy az ember elképzeli a tökéletes ügyvédet, a tökéletes ügymentet, pontosan az történik itt. Annyira ügyesek, és precízek, hogy tátva maradt a szám. Arról nem is beszélve, hogy nagyon készségesen és szinte azonnal válaszolnak minden kérdésre.

Az előző ügyvédem arra sem volt képes, hogy egy mappába lementse az email csatolmányokat, ha éppen nem talált valamit, velem küldette újra. Mikor szóvátettem, hogy harmadjára is berkérni ugyanazt a dokumentumot eléggé amatőr érzést kelt, szó szerint leteremtett, hogy én mit képzelek magamról, én semmit sem tudok erről az egészről, fogjam be a számat, vagy keressek más ügyvédet.

Ezzel szemben az EIG-nél az első nap kaptam egy felhasználói nevet és jelszót, bejelentkezve egy felület várt, ahol egy lista alapján kellett feltöltögetnem oda minden szükséges dokumentumot. Mennyire király már nem? Az ügyvéd tud dolgozni a saját dolgán, amíg az ügyfél feltölti a dokumentumokat. Imádtam. Ennél egyértelműbb nem is lehetett volna a történet. Bármikor bejelentkezhetek, látom az ügyek állását is, és ha van előrelépés, le tudom tölteni a keletkezett dokumentumokat is .

 

Újra az origón, visszacsúsztunk a homokdűne aljára, kezdjük elölről, de csináljuk jobban az új ügyvédekkel:

Egy rövid és unalmas videóhívás után meghallgattam azt, amit már jól tudtam, megbeszéltük, hogy újraindítjuk a zöldkártya ügyet.  Rendben. 

Teltek-múltak a hónapok, amikor feljött bennem a szokásos érzés: Valami nincs rendben.

Írtam is Charles-nak, hogy az ügyvédeknél kérdezzen rá az ügy állapotára, mert túl nagy a csend.

Azt a választ kaptam, amit nagyon nem akartam: Egy újabb videóbeszélgetést szeretnenénk kezedeményezni velem. Ekkor már egyértelmű volt, hogy amit emailben nem lehet elmondani, az valami rossz hír lehet.

Természetesen ki is derült, hogy Trump megbolondult, és utolsó rúgás gyanánt beduplázta a fentébb említett PWD összegeket, magyarul, a legalacsonyabb fizetség amit a főnökömnek fizetnie kellett volna nekem, az a duplája annak, amiben előzetesen megállapodtunk. Nekem ilyen a szerencsém sajnos, pont beleestem abba a másfél hónapba, amíg ez tartott, aztán el is törölték a változtatást.

Újabb 3 hónap veszett el. Sebaj, beadtuk a PWD-t újra, harmadjára is.

 

Folytatás: Megálló (megjelenés: 2021. október 26. 12:03)

 

Gyorstalpaló - Upwork / Freelancer

Ha már szóba került, megosztom a kezdeti tapasztalataimat, hátha valakinek segítséget jelenthet a jövőben... készülj fel rá, ha bejön, soha nem mész vissza irodában dolgozni. 

Kezdő lépésként látogasd meg a Freelancer és az Upwork oldalakat. 

Regisztrációt követően feltöltheted az önéletrajzodat és kialakíthasz egy olyan profilt, amelyen ügyfeleket tudsz bevonzani, megygyőzni, hogy te vagy a legjobb egy adott munkára.

Ha kész a profil, részletesen be tudod állítani a keresőkben, hogy milyen munkát szeretnél vállalni. Mindkét oldal keresője nagyon jó, kis gyakorlást követően tűpontosan megtalálod amit szeretnél.

Ha találsz olyan álláshirdetést, amely szimpatikus, akkor küldhetsz egy ajánlatot és egy kísérőlevelet is. Az ajánlatban megszabhatod, hogy a munkát mennyiért csinálnád meg (fix vagy óradíj is megadható), a kísérőlevélben pedig el kell adnod magadat, miért te vagy a legjobb a munkára.

Ami a turpisság a dologban, hogy egy adott időszakra, le van korlátozva, hány munkára jelentkezhetsz. Az ingyenes verzió arra elég, hogy gyakorold, megtanud az oldalak használatát, de arra nem lesz elég, hogy kifogj egy tényleg jó munkát.

Ha ez így zavaros lenne, mutatom példávalscreenshot_from_2021-09-20_04-45-51.png

 

A fenti táblázat azt mutatja, hogy havonta 4 dollár 95 centért (~1500 Ft), 50 álláshirdetésre lehet jelentkezni. Utána csak a következő hónapban lehet újra. A Plus-al, már 100 hirdetést is lehet küldeni, ez dupla annyiba is kerül havotna.

Én a Plus-t használtam, az szűkösen, de elég volt. Kellő körültekintéssel le lehet szűrni és csak az igazán jó és esélyes pozíciókra jelentkezni. Tapasztalatom szerint, az első 100 levél után jön meg az első eredmény is, tehát tényleg kitartónak kell ehhez lenni.

 

Az első jelentkezéseimre a freelancer.com-on kaptam választ, itt el is kezdődött az életem egy új szakasza, én úgy hívom, "a csóróság vége" kora.

A Freelancer az Upwork-höz hasonlítva meglehetősen komolytalan, de ebből adódóan, nulla tapasztalatattal több esélyed van ott munkát találni. Rosszul fizető, kellemetlen munkákkal kell kezdeni, ha jó vagy és kiszenveded az első három 5 csillagos értékelést máris lehet növeni az óradíjadon. A megbízhatóság mindennél többet ér ezeken az oldalakon, így minél több 5 csillagos értékelésed van, annál jobban fizető pozíciókra lesz esélyed.

Érdemes tudni. hogy a Freelanceren nagyon sok a csaló. Eleinte ne vállaljunk semmilyen túl komoly munkát. Érdemes kisebb mérföldkövekben megállapodni, és ha látszik, hogy az ügyfél fizetőképes, lehet folytatni a közös munkát. Sokat eljátszák, hogy programoztatnak, és végül nem fizetnek.

Ezek elkerülhetők azzal is, hogy csak olyannal dolgozunk, aki az okiratait bemutatta es visszaigazoltan létező személy. Ugyanígy olyat is lehet kérni, hogy a munkáltató előre helyezze a pénzt letétbe, és a projekt végeztével a Freelancer vagy az Upwork automatikusan átutalja a pénzt a munkavállalónak.

Mikor a Freelanceren már elértem a legmagasabbt státuszt (Preferred Freelancer), és közben jó sok pozitív értékelést összegyűjtöttem, azzal a lendülettel áttértem az Upwork-re, mert ott komolyabb állásajánlatok vannak. Ezzel már a hátterem is igazolva volt a Freelancer oldalra feltöltött pozitív értékelések miatt. 

Upwork-ön nagyon sok érdekes formát ismertem meg, dolgoztam kisebb-nagyobb projekteken is, egy év után az óradíjam már 25 dollár volt.

Jól mentek a dolgok, de nem éreztem tökéletesnek az adott pozíciómat, ezért folytattam a keresést, és kb. másfél év után rátaláltam egy nagyon király hirdetésre:

"Take an extreme traveler community to the next level"

Éreztem, hogy ez kell nekem, írtam egy jó hosszú levelet, miért is szeretném megkapni ezt a munkát. Éppen a minap kellett előkeresnem, mert ezt is vinnem kellett a vízuminterjúra (erről bővebben később), és jót nevettem milyen hosszú és puncsolós kísérőlevelet írtam.

Hamarosan jött is a válasz, egy Charles nevezetű pasastól. Ilyenkor megszkott módon kaptam egy kisebb teszt feladatot, a tét csak pár ezer forint volt. Hamar megoldottam, így felajánlotta, hogy dolgozzunk együtt, amit én el is fogadtam.

Nagyon jól megértettük egymást, könnyedén tudtunk együtt dolgozni. Hamar ki is derült róla, hogy ő a világon legtöbb helyen járt embere, "the most traveled man". A mai napig folyamatosan úton van, amikor csak teheti. 

Az külön jó volt, hogy ebben az időszakban mi is folyamatosan máshol éltünk a feleségemmel, és nem vette zokon, hogy ha éppen nem tudtam dolgozni három napig, mert vonaton ültünk, vagy nem volt szállásunk / internet elérhetőségünk. 

Így dolgoztunk együtt. Fejlesztgettük az kis közösségi weblapját, közben mindenki úton volt. Aztán kb 2.5 évvel ezelőtt megkérdezte, szeretnék e Amerikában dolgozni. Mi ekkor éppen Párizsban éltünk, a Rue de la Roquette-n, nagyon imádtuk az egészet, már beszéltünk róla, hogy ott fogunk élni hosszútávon, amikor bejött ez az ellenállhatatlan ajánlat, így természetesen azt mondtam, igen, szívesen, jó kaland lenne.

Folytatás itt:

Első nekifutás

 

Los Angeles reboot

Előszó

Eltelt 4 év a legutóbbi bejegyzésem óta. Akkor még nem is gondoltam volna, hogy valaha újabb posztot kezdek el írni, csak egy pár cikkes beszámolót terveztem, folytatás nélkül, most mégis itt ülök, szorgalmasan pötyögök, mert ezt a sztorit érdemes az elejétől a végéig elmesélni...

Nem rég kaptam kézhez az útlevelemet, benne a pecséttel a munkavállalói vízumummal, és NIE-vel. Hogy ezek pontosan mit jelentenek, arról bővebben is írok majd, de röviden annyit tesz, hogy akár mától utazhatok is Amerikába, és Október 1-én kezdhetem is a munkámat a Los Angeles-i irodában.

Óriási az öröm a kis családban, bár mindenki megszenvedett vele, most úgy tűnik, megérte.

De hogy is kezdődött mindez? 

Bevezető

 A sztorihoz tudni kell, hogy többé-kevésbé mindig is informatikai munkával kerestem a kenyeremet. Egy idő után eljutottam odáig, hogy komolyabb megkereséseket is kaptam (pl.: több milliárdos állami projekt részeként web alkalmazást fejleszteni), úgy tűnt minden sínen van. 

Aztán sajnos valahol 2018 környékén nagyon felbosszantottam magamat, mert az ügyfelem nem fizetett ki rendesen több év közös munkát követően, így elváltak útjaink, nekem pedig új munka után kellett néznem. 

Emlékszem, éppen Horvátországban voltunk Krisztivel, az utolsó filléreinkből elmentünk, mert nehogy már az egész nyaralásunk oda legyen azért, mert valaki engem nem fizetett ki. Ültem kint az erkélyen és agyaltam, mi a fenét kellene csinálni, mert mire hazaérünk nem lesz pénzünk. Lehet hogy most még jól érezzük magunkat, de ősztől mi lesz velünk? Átgondoltam az összes létező opciót, mire beugrott, hogy rákeresek interneten távmunkára, hátha ...

Hamar rábukkantam a Freelancer es az Upwork oldalakra, szinte hihetetlennek tűnt, amit ott találtam.. lehetőségek tárháza nyílott meg azonnal előttem, minden témában és minden kombinációban keresnek embereket mindenféle távmunkára.

Még ott, a nyaraló erkélyén beregisztráltam és jelentkeztem is pár munkára.

Folytatás itt:

Gyorstalpaló - Upwork / Freelancer

Első nekifutás

 

 

süti beállítások módosítása