2020 november. COVID. Tél, sötét, már az erkélyen nevelt paradicsom is a komposztban rohadt, vele minden reményünk a zöldkártyára.

Nem is gondoltam volna, de ebben az egészben nem is maga a várakozás a legrosszabb, hanem az, hogy nagyon nehéz úgy élni, hogy lógsz a levegőben. Ez az örök kilátástalanság és céltalanság ennyi idő után elkezdett nagyon kiábrándítóvá válni. 

Elromlott a laptopom? Minek vegyek újat, majd veszek kint, addig jó lesz a régi asztali gép.

Kellene egy második monitor már nagyon a melóhoz? Jó lesz ez a villogós, ha bemelegszik már annyira nem vibrál. Aztán szépen lassan eljutottam odáig, hogy, kilyukatd a zoknim, de nem veszek én már újat, mert ha repülni kell csak foglalja a helyet stb...

Úgyhogy mikor meghallottam, hogy az ügyem Novemberben megint nullázva lett, gondoltam elengedem az egészet a fenébe... Vettem monitorokat, konzolokat, videókártyát, egyfajta pánikvásárlást tartottam. Kirsztinek mondjuk iyen gondjai nem voltak, a H&M futár szinte már családtag volt akkoriban. Mondjuk neki könnyű, ő bele tudja gyömöszölni a cuccait pár bőröndbe, én az egész munkaállomásomat nem tudom átreptetni az óceánon.

Kilátástalannak éreztünk mindent és csalódottak voltunk az eredmények miatt...

A főnök nem szereti ha engem csalódás ér, mert ha engem csalódás ér akkor rossz kedvem van, akkor pedig nem elég hatékony a munka. Mivel látta, hogy ez a sokadik csalódás nem esett jól, mondta, hogy nézzünk utána még pár opciónak.

Kiderült, hogy a H1B-re jelentkezés annyira nincs is messze, pár hónap és indul a szezon, addig van időnk előkészíteni az egégszet, közben mehet tovább a zöldkártya ügy is.

Az ügyvédi iroda elkezdett elhalmozni teendőkkel, nagyon rugalmasan ment előre minden, szépen összeállt. Ezen a ponton is megmutatkozott a különbség a két ügyvéd között, míg a rendelkezésre álló papirok alapján az első ügyvédem 3 főiskolai évet tudott akkreditáltatlni, az új ügyvédek diplomával egyenlő certifikációt hoztak össze nekem. 

Tavasszal annyi volt a teendő, hogy be kellett adni a jelentkezést a sorsolásra és várni.

Mondták, hogy idén rekord számú a jelentkezés, még kevesebb az esély a sorsoláson, mint az előző években. Őszintén szólva, egyáltalán nem is bíztam benne, hogy sikerülhet ez, soha nem szokott ilyenben szerencsém lenni, csak abban bíztam, valami alapján a súlyozásnál jobban jövök ki, már ha egyáltalán létezik ilyen.

Első melegebb napokon kint ültünk az erkélyen Kirsztivel, megpróbáltunk egy kevés plusz D vitaminhoz jutni, beszélgettünk, olvastunk, zenét hallgattunk, szép napunk volt, és pont ráértünk. 

Egyszer csak Kriszti a nagy simmiből felkiált , hogy Úr Isten, nem tudom jól ertem e, de azt írja Charles, kivalasztottak a H1B sorsoláson. Gyorsan kikaptam a kezéből a telefont, a saját szememmel kellett lássam... gyors átolvasás után úgy tűnt, ez bejött. Előkaptam a telefonomat én is, láttam, már nekem is írt a főnök, gratulált, ezennel Amerika ajtajában állok, mondta.

 Juhhhéééé, Októberben megyünk Amerikába!

Folytatás: H1B (Megjelenés: 2021. október 27. 12:04)