Szubjektív vélemény egy ideiglenes munkavállalótól

Los Angeles

Los Angeles

H1B

2021. október 27. - peterftoth

Durván felpörögtek az események.

Első lépésként az engem támogató cégnek be kellett adnia egy petíciót, hogy engem alkalmazni szeretne. Ehhez kismillió dolgot kellett összeállítani, egy részét a cégtől kérte be az ügyvédi iroda, másik részét pedig tőlem. Hogy legyen valami elképzelés arról milyen nagyságrendű munka is ez, nekem egy 200 oldalas paksaméta állt össze, ebből kb 100 oldalt nekem kellett összeszednem.

Itt megint van egy izgulós periódus, amíg kiderül, a petíció rendben van e. Én ezen őszintén szólva egy cseppet sem izgultam, láttam, hogy annyira jól lett összeállítva az aktám, hogy ebbe nem lehet belekötni, minden tízszeresen túl lett biztosítva. Annyira durván, hogy mielőtt be lett adva az ügy, egy külsős céghez még elküldték, ahol a cég elő-akkreditálta a papírokat. Így nullára csökkenthető a kockázata egy visszautasításnak.

Az ügy természetesen azonnal el lett fogadva, ha jól emlékszem egy nappal előbb meg is jött az eredmény, mint vártuk.

Akkor még nem is tudtam mi történt ezen a ponton, később derült ki pontosan mit is  kaptam aznap e-mailen. 

Hatalmas megkönnyebbülés, jól van, megyünk Amerikába!

Megkaptuk e-mailben az instrukciókat. Az írták, már csak egy lépés van hátra, amit mi úgy hívunk vízum interjú. Angolul "visa stamping" (vízum pecsételés) ennek a neve, kissé nehezemre esett mire rájöttem, hogy a kettő ugyanaz.. :))

Mivel mi már egy interjún átestünk, amikor a túrista vízumot kértük, ismertük a folyamatot... legalábbis azt hittük. Mert hogy kiderült, időpontot kérni a konzulátuson a koronavírus miatt nem lehet! Baam.

Arcul csapott minket újra a bizonytalanság szele... mi lesz most?! Egyszerre hívtuk a konzulátust és emaileket írogattunk mindenhova, mert nem értettük, hogy lehet amerikába dolgozni menni úgy, hogy az utolsó lépéshez vezető út konkrétan le van zárva.

Annyit válaszoltak, egy hónappal utazás előtt írjunk rájuk újra... Kiégtünk...

Legyen egy teljesen 100% kész életünk arra az esetre, ha nem utazhatunk ki, és legyek kész arra is, ha a teljesn életemet el kell költöztessem az óceánon túlra egy hónap alatt?! Ez azért őszintén szólva nem volt korrekt...

Átgondoltuk a helyzetet, úgy döntöttünk, elkezdjük eladogatni a fölösleges dolgainkat, aztán ha élesedik a helyzet majd a többit is. Egy kis selejtezés amúgy sem árt.

Közben kiderítettük azt is, hogy létezik valami-féle NIE dolog, amivel Amerikába lehet utazni a járvány alatt. Megtudtuk azt is, hogy ez a National Interest Exception rövidítése. Végül rádöbbentünk, hogy ez azt jelenti nemzedi érdek kivétel. Oh jaj anyám, sokat gondolok magamról, de azért Amerika nemzeti érdekének titulálni magam kissé nagyképűnek hangzik. Legyintettünk, hogy na jó, akkor várhatunk addig, amíg meg nem nyitnak a konzulátusok, semmi esélyünk.

Biztos ami biztos én írtam, az ügyvédeknek, hogy nem e tennének össze nekem valamit amiből én mégis csak nemzeti érdeknek akrdetiáltathatom magamat. Jött a szokásos duma, meg lehet próbálni, de semmit sem garantálunk. Százhúsz-ezer (400 dollár).

Mondtam, persze, csináljuk, menjünk biztosra.

Jó döntés volt. Ezek a srácok olyan leveleket raktak össze nekem, hogy az óta győzzek leszállni a földre, szívemben ezer orángután veri a mellét ha csak belegondolok :), a levélben minden arról szólt, hogy én és a cég, fontosak vagyunk Amerikának.

Szeptember 3 körül elküldtük a dokumentumokat, ahol egyelőre csak azt kérvényeztük, hogy egyáltalán kaphassunk egy időpontot. Más szavakkal, egy időpont foglalási engedélyért folyamodtunk. Pár nap múlva válaszoltak, hogy foglaljunk időpontot magunknak a rendszerben. Sajnos elbénáztam és utalással fizettem bankkártya helyett, így emailben kellett időpontot foglalnom és nem válaszhattam a rendszeren belül online módon. Izgultunk, hogy 1-2 napon belül kapjunk időpontot, akkor még lesz 3 hetünk a költözésre, pakolásra.

Pár nappal később, nagyon hülye reggelen, arra ébredtem, hogy ugat alattunk a kutya, morcos is voltam. Kivánszorogtam a gépemhez, kipattant a szemem ahogy megnyitottam az email fiókomat. Az emaileket böngészve óriási örömömre egy rossz hír vetett árnyékot, bár megkaptuk az időpontot, az egy héttel van az utazásunk tervezett időpontja előtt.

Nagyon nem örültünk ennek, mert nem lehettünk benne biztosak, hogy pozitívan fogják elbírálni a kérelmünket az interjút követően, így se repülőjegyet venni, sem a dolgainkat intézni nem igazán tudtunk. Telefon, bankszámla, internet lemondás, rengeteg cucc eladása, elszállítása vár ránk, egy hét alatt.

Nem volt mit tenni, rangsoroltuk a cuccokat, amid tudtunk eladtunk, amit nem azt dobozoltuk és felcímkéztük valamelyik rokonunk nevével.

 

Közben eljött az interjú napja, ekkorra mi már félig halottak voltunk, a sok teendő, és rohangálás nagyon kimerített már bennünket. Nem örültünk annak sem, hogy 8:40-re kaptunk időpontot, mivel én amerikai időzóna szerint éjszakánként dolgozom, nem tudtam időben lefekdni, pár órát tutunk összesen aludni.

Előző este mindent átbeszéltünk, összekészítettünk, és kábé óránként leellenőríztük, hogy minden rendben van e. A mappámat a 200+ oldallal egy kis táskába tettük, beültünk egy taxiba és elhajtottunk a konzulátushoz.

A kapunál a szokásos biztonsági ellenőrzéseket követően átirányítottak minket egy másik épületbe, ahol először a kettes ablaknál kellett várakozni. Itt egy hölgy magyarul beszélve mondta az instrukciókat. Bekérte a szükséges dokumentumokat, és leolvassa az ujjlenyomatokat.

Ha minden rendben, átirányítanak egy újabb ablakhoz. Leültünk, szerencsére senki sem volt előttünk. Egy kedves kinénzetű úriember jelent meg, az ablak túloldalán, papirokat pakolgatott, és sokáig a monitorján nézett valamit, gondoltuk, az aktánkat fésüli át.

Rövidesen oda is intett minket az ablakhoz, mosolyogva fogadott minket. Nagyon egyszerűen annyit kérdezett angolul, én a Most Traveled People cég designere vagyok-e, itt kijavítottam, hogy software engineer. Ezt követően vicces hangnemben annyit mondott, egy-egy kérdést kell feltennie mindenkinek, úgyhogy amint ezen átestünk vége is az interjúnak. Mi csak tosolyogtunk ott zavarunkban, mire feltette az első kérdést Krisztinek: 

- Ez a férfi melletted a férjed?

- Igen.

Aztán hozzám fordult:

- Ez a hölgy itt melletted a feleséged?

Jól megnéztem, hogy biztos legyen, és mosolyogva rámondtam, hogy igen.

 

Ez után nagyon kedvesen elmondta azt a két mondatot amiről több éve fantáziáltam:

- Az útlevélbe bele fog kerülni a vízum amivel be lehet utazni az Egyesült Államok területére, és benne lesz a NIE is, amely beutazást engedélyez az államokba a koronavírus korlátozások ellenére is. 

 

S I K E R Ü L T 

https://www.youtube.com/watch?v=U1mlCPMYtPk

 

America?! F*ck Yeah!

Az ezt követő napokban riadóztattunk mindenkit, egyrészt, lehet búcsúzkodni, másrészt, szabadrablás van kacatokra, harmadrészt, lehet segíteni pakolni. Több napos folyamatos pakolás után tudtuk csak kiüríteni az albérletünket annyira, hogy indulásra készen állhassunk. 

A repülőgép indulási időpont tök jól jött ki, mert így nem kellett előtte lefeküdni aludni, szó szerint az utolsó percig pakoltunk és takarítottunk, amikor megjött apu és a sógorom, hogy kivigyenek a reptérre.

Hajnal 3:30 volt, még sötétben szálltunk be a tranzitba, hátuljában a múltunk nagy része belepakolva, elejében pedig ülünk mi 4 bőröndel 4 táskával, egy macskával a jövő felé.

A reptéren minden simán ment, becsekkoltunk, búcsút vettünk a családtagoktól. 

Az oda vezető repülőútról pár éve itt írtam, idén is minden nagyjából ugyanúgy történt, kivéve, hogy mivel kevesen utazhatnak Amerikába, a repülőn alig ültek emberek, el tudtunk dőlni oldalra aludni, már amikor a macskánk hagyott minket. Hóruszka sajnos idén nagyon nem díjazta a repcsizést... 

Folytatás: The Big Day (Megjelenés: 2021. október 28. 12:05)

A bejegyzés trackback címe:

https://los-angeles.blog.hu/api/trackback/id/tr9816734362

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása