Szubjektív vélemény egy ideiglenes munkavállalótól

Los Angeles

Los Angeles

Albérlet

2021. október 29. - peterftoth

Ha valaki Los Angelesbe szeretne lakni, akár rövid akár hosszútávon, az kösse fel a gatyáját!

Kevés az elérhető hely, sok az ember, ez számtalan szempontból megnehezíti az egészet. Egyre magasabbak az árak, egyre több feltételt szabnak a lakásukat kiadók, így a specifikusabb rétegek kiszorulnak. Egy fajta verseny van  a szabad helyekért, és most már irracionális összegekért adnak ki szobákat / ágyakat / lakókocsikat albérlet gyanánt.

Ha egyedülálló vagy, nincs állatod, akkor van jobb sanszod. Sokszor fogod olvasni a hirdetéseknél:

NO COUPLES, NO PETS.

Pár évvel ezelőtthöz képest a macskák megítélése valamenyest javult, most már a no pets inkább csak no dogs-ot jelent. Idén úgy láttuk a no BIG dog a vezető trend.

Érdemes tudni, ha mégis a kisállatoddal olyan helyen szeretnél lakni, ami állatokat nem fogad akkor online kiválthatod az Emonitonal Support Animal kártyát, amivel a kezedben már elvileg nem mondhatnak nemet a bérleti szerződésre

Menjünk biztosra!

Idén Marina Del Rey-en találtunk ideiglenes szállást. Facebookon keresztül jelentkezett egy ürge, hogy lenne egy kiadó szobája, ami pont akkor szabadulna fel, amikor mi érkeznénk. Tök jól hangzott az ajánlat, de azt hittük ez is csak egy szokványos scam lesz.

 

Lakás kereséskor nagyon óvatosnak kell lenni, mert az kétszázadik hirdetést is átböngészve az az érzése támad az embernek, hogy nem bírja tovább és szabadulni akar. Az ötszázadiknál már hozzáadódik a kétségbeesés erősödő érzése is, na erre a szagra jönnek a szemfüles scammerek.

Felugrik egy üzenet (általában fura időpontban), lenne egy kiadó lakás, pont amit keresel, az ár picivel alatta az éppen aktuális piaci árnak. Ha kérsz címet és fotókat azokat is kapsz. Ha lecsekkolod, a fotók egyeznek a Google Maps-en található épület képével, így átgondolatlan ember hamar bele tud esni abba a csapdába, hogy beleéli magát, aztán elköveti azt a hibát, hogy rossz embernek utalja előre a kauciót.

A trükk úgy folytatódik, hogy amikor megállapítottad, hogy OK minden rendben, akkor azt mondják, sajnos a tulajdonos másik államban van, és a kulcsokat a szerződés aláírása és a kaució elküldése után tudja postán eljuttatni hozzád.

Itt a pont, ahol bármiről is legyen szó, nemet kell mondani.

 

Ha az alábbi tanácsokat megfogadod, elkerülheted az internetes albérletes csalásokat:

A címet Google Map-en járd körbe, nézd meg hogy néz ki az épület, az ablakok formája stb...

Ha élőben nem tudod megnézni a hirdetett lakást, mert például külföldön vagy, akkor kérd, hogy videóhívás keretében vezessen valaki körbe a lakásban, majd kérd meg, hogy mutassa meg az épületet kívülről is. Így megbizonyosodhadsz, hogy a címhez, amiről beszél, van hozzáférése, nem a saját szobáját mutatta meg a Föld egy másik pontján.

Nézd meg, hogy mikor regisztrált a Facebookra, és hogy vannak e ismerősei. 1-5 éves profilok pár száz ismerőssel általában csalók.

Figyeld meg milyen időzónában aktív, munkaidő e van éppen Los Angelesben ekkor.

Extra tipp: Általában ki van téve a manager telefonszáma, vagy e-mail címe az épület elé egy táblára, Google Maps-en keresd meg a táblát, hívd fel, írj emailt, kérdezz rá, hogy a szóban forgó lakás vajon tényleg kiadó e. Akár a tulajdonos nevét is lehet ellenőrízni, ha hajlandóak kiadni ilyen információt. Én egyszer puszta kíváncsiságból kipróbáltam és működött.

 

Ha minden rendben van, megvolt a videóhívás, kialakult egy kissebb fajta táv-bizalom, akkor jöhet a kaució megküldése. Erre is van jó megoldás, a jó öreg PayPal Buyer Protection.

Ha a pénzt PayPalon nem barátként küldöd, hanem, mint ha egy szolgáltatásért fizetnél (ki lehet válaszani), akkor 6 hónapig védve van az elküldött pénzed. A megjegyzésbe bele kell írni, hogy kaució XZ cím, stb... ha a lakás nem létezik amiért fizettél, a PayPalnak jelentve visszaszerezhető a kaució. Hátránya, hogy ez bizony pénzbe kerül, jelezni kell a másik félnek, és annyival többet utalni, hogy ez fedezve legyen. Sajnos sokan nem partnerek ebben, és csak azt fogadják el, ha barátként küldöd a pénzt.

 

Albérlet hosszútávra

Az albérlet keresést természetesen azzal kezdtük, hogy beírtuk a keresőbe: Los Angeles apartments for rent

Úgy tűnt nagyjából három weblap uralja a terepet:

https://westsiderentals.com

http://apartments.com/

https://www.zillow.com/

Az oldalakat használva nagyjából ugyanazokhoz a funkciókhoz és találatokhoz is jutunk. Szerintünk az apartments.com-ot érdemes főképpen preferálni kereséshez. 

A szűrők beállítása után is elég sok (100+) találatunk volt, el is kezdtünk bőszül ünzeneteket írogatni az oldalon keresztül, idióta módjára... na, ezt ne tegyük, ugyanis totális időpazarlás. Szinte semmire sem válaszolnak. Az SMS-hez ugyanígy állnak, nem igazán hajlandóak visszaírni, de már jobb.

Az igazi a, régi old-school telefonhívogatás. Persze itt se számítsunk égő vonalakra és tartalmas beszélgetésekre, mi lassan ünneplést tartunk ha elértünk valami élő embert a webre feltöltött telefonszámokon keresztül. Az a vicces, hogy ha valaki felveszi a telefont, utána rugalmasan zajlik minden. Meg kell beszélni egy személyes találkozót, megnézni a lakást élőben minél előbb...

A lakás bejárás, az nagyon szokványos, körbemutatják, magyaráznak, válaszolnak a kérdésekre.

Ezzel kapcsolatban is ért minket egy kellemes meglepetés, két alkalommal annyi történt, hogy kaptunk egy SMS-t, menjünk oda egy-egy címre. Az ajtó nyitva van, kulcs nem kell. Wow.

Néztünk, hogy OK, ez kissé hihetetlenül hangzik, de nézzük meg mi sül ki ebből. Elmentünk a címre, beütöttük az SMS-ben található kódot, bejutottunk. Körberohantuk a belső udvart és a körgangot mire megtaláltuk a 12-es lakást. A vesztesek nyugalmával ragadtam meg a kilincset, úgysem lesz nyitva, ez egy scam...  Eltekerem a gombot, és violá, nyílik az ajtó, bent voltunk egy tök üres lakásban. 

Ez a self-guided tour nagyon jó megoldás, kár hogy nincs erre mindenhol lehetőségt. Nem siettet az ingatlanos, nem beszél hülyeségeket, el lehet képzelni az egész életet úgy, mint ha már benne laknánk.Ráadásul bármikor visszamehetünk, nem kell odarendelni az ingatlanost másodjára is, ha kíváncsiak vagyunk valamire vagy nem emlékszünk. 

A legjobb az egész apartman vadászatban, hogy Los Angelesben még mindig él az a szokás, mint régen, hogy kiteszik a ház elé a táblára ha üresedés van, és az utcán sétálva VACANCY felíratok után kutatva, fel kell hívogatni a kiírt számokat, és ha a manager éppen ott van/ott él akkor beenged és megmutatja a lakást. 

Szerintem érdemes mixelni, ezt az old-school módszert az online kereséssel, úgy lehet a leghatékonyabban haladni. Kirszti nagyjából egymáshoz közeli lakás viziteket szervezett le online, és mindig amíg sétáltunk át egyik időponttól a másirka, közben az összes telefonszámot felhívtuk, ahol üresedés volt. Nagyon jókat lehet találni így, csak türelem kell hozzá, meg erős lábak :)

Két hét keresés után, még mindig nincs meg a tökéletes lakás. Sajnos lassan addig válogatunk, hogy már kezdünk kifogyni a lehetőségekből. Jelenleg ott tartunk, hogy Google Map-en nézzük az utcaképen a telefonszámokat, és hívogatjuk őket, hátha van kiadó apartmanjuk számunkra, egyelőre nem sok sikerrel, de azért vannak találatok, valami most már csak összejön.

 

Ha megvan a lakás amire vágytál

A helyzet bonyolultságát az is mutatja, hogy hiába találod meg kétezer lakás körül a legtökéletesebbet számodra, ez még semmit sem jelent, itt nem úgy megy, mint otthon, hogy már ott is az asztalon előkészítve a bérleti szerződés, éppen hogy alá nincs írva a nevedben, semmi ilyesmi, itt előszőr be kell adni egy jelentkezést.

Ezt itt application-nek hívják. Természetesen nincs standard formája ennek, mindenkinél más és más, ami szintén kifejezetten idegesítő, minden egyes applikációs form máshogy néz ki, más adatokat kér, sokszor nem egyértelmű egy külföldi számára mit is akarnak, totális a káosz ekörül.

Amit első sorban tudni akarnak, az az, hogy mennyire vagy megbízható anyagi szempontból. Minden formot azzal kell kezdeni, hogy kitöltöd az "adószámodat" amit itt Social Security Number-nek hívnak, röviden SSN. Ez természetesen nekem még nincsen, így minden helyen úgy néznek ránk, mint az illegális bevándorlókra. Látom egy-két ingatlanos szemében, hogy éppen azon agyalnak, hogyan másztam át a kerítésen, és menekültem LA-be a bevándorlásiak elől, csak azért, hogy tőle kibéreljek egy lakást, amelyet majd nem fogok tudni kifizetni, leéltem és lelépek az országból...

Tehát, ha lakást akarsz bérelni az Egyesület Államokban, jó ha van Social Security Number-ed. Viszont ez nem lehet csak akárkinek. Erről egy másik bekezdésben fogok írni bővebben, viszont annyit itt érdemes még itt hozzáfűzni az érthetőség kedvéért, hogy nekik azért van szükségük az SSN-re, mert ez alapján lehet lekérni a Credit Score-t. A Credit Score amerikában a minden. Minél magasabb, annál megbízhatóbb embernek számítasz, és annál könnyebben intézhetsz hivatalos ügyeket. Például magas Credit Score-nál nem kell kauciót fizetni a lakás bérléshez, alacsonynál pedig akár két hónapot plusz az első havi bérleti díjat is elkérhetik. Mi ebben a helyzetben vagyunk, az amúgy is szűkös anyagi keretünkbe bele kell szorítani egy madjnem egymillió forint körüli összeget.

A jövőre nézve egyébként, nekem az a tervem, hogy amint megkapom az SSN-t és meglesz a Credit Score-om, akkor visszakérem a kaució egy részét, mivel többé már nem indokolt nekik ennyi pénzt maguknál tartani.

A Credit Scrore-ról bővebben egy egész bekezdést tervezem írni, mert ez a rendszer annyival másabb, mint az európai hozzállás, hogy szinte nehéz elhinni. Több hetes olvasgatás és kérdezősködésbe tellett mire megértettem az alapokat.

Akkor sem kell elkeseredni ha nincs SSN. A helyzet sokkal bonyolultabb, de nem lehetetlen., ugyanis a Fair Housing Law kimondja, hogy nem lehet elutasítani valaki kérelmét csak azért, mert nincs SSN vagy lekérhető  Credit Score. Ilyen esetben ezeket helyettesíteni kell más dokumentumokkal, például adóbevallással, banki kivonatokkal, a főnök által aláírt petícióval ahol igazolja, hogy X összeget fizet minden hónapban.

Már így is elég bonyolult a helyzet nem igaz? Ha ez nem lenne elég, akkor most jön a hab a tortán, minden egyes jelentkezés pénzbe kerül, akkor is ha elutasítják, akkor is ha elfogadják. Nem pár száz forinról beszélünk, 10-12 000 Ft-ba kerül minden egyes albérletre való jelentkezés, ráadásul mivel mi ketten vagyunk, ezért mindez kétszer. Kétszer kell kitölteni és beadni a papírokat, kétszer kell befizetni az applikációs díjat is, az egész egy hatalmas lehúzás, ezzel együtt kell élni és kész.

Ha készen állsz, kibogarásztad és nagy nehezen kitöltötted a papírokat, megszerezted a dokumentumokat, scannelted vagy éppen nyomtattad őket (mert minden egyes ingatlanos máshogy kéri a jelentkezést, valaki emailben, valaki online, valaki csak személyesen), befizetted a jelentkezési díjat, még mindig csak ott vagy ahol a part szakad, ugyanis ettől ponttól még simán elutasíthatnak, akkor is ha valaki utánad adta be jelentkezését, és szimpatikusabb volt a tulajdonosnak/képviselőnek.

Jelentkezés elfogadva!

Ezt a cikket folyamatában írtam, amikor elkezdtem még a keresés elején sem tartottunk, jelenleg pedig Hollywoodban a saját íróasztalomnál ülök, a feleségem éppen beszerző körúton van, én pedig készülök a rendes munkába állásra hétfőtől, előtte szeretném a cikksorozatot befejezni, és beidőzíteni. 

Lelkileg egyáltalán nem voltunk felkészülve arra, ami a jelentkezésünk elfogadása után várt minket, kissé sokkoló volt az egész, illegális bevándorlók helyett most már (a főnököm szerint) az orosz maffiózok kategóriában vagyunk számon tartva a manager által :D

Előző cikkben mestéltem a Social Security Office-ról és az SSN megszerzésével kapcsolatos kalandról. Ott egy ponton megemlítem, hogy éppen lakást voltunk nézni, amikor el tudtam érni az egyik ügyintézőt, és teljesen lesokkoltuk a managert ezzel az egésszel. Nem gondoltuk, de végül pozitívan bírálták el a jelentkezésünket.

Másnap jöttünk is, nagy elánnal felültünk a buszra, hogy befizetjük a kauciót. Előre jól felkészültem, beállítottam a kártyám limitjét a maximumra, hogy azonnal tudjak utalni, vagy online fizetni. A manager írt egy SMS-t, hogy hogyan szeretnénk fizetni, válasszunk, cashier's check, vagy money order.

Hogy tetszik modani? - gondoltam

Buszon ülve válaszoltam, hogy fogalmam sincs mit jelentenek ezek, nekem van egy bankkártyám, rajta elegendő pénzzel, fizetni szeretnék vele. Jött a válasz rögtön, hogy sajnos sem wire transfer, sem online fizetés nem lehetséges. A bérleti díjat már online lehet kártyával fizetni, de a kauciót nem.

Na itt kiakadtam kissé, mi a lof*szt kavarnak a kauciómmal, ami kb 1.5M Ft-ot jelentett, a spórolt pénzünk nagy részét. Azért ilyen sok, mert nincs SSN-ünk, ezért nem tudnak megbízni bennünk kellően, ha megvan az SSN akkor elvileg vissza is kérhetem a kaució egy részét. 

Odamentünk a managerhez személyesen, megkértük segítsen. Mondta, hogy ez úgy működik, hogy bemegyek egy pénzváltóhoz vagy postára, ahol azt mondom money ordert kérek. Nem kell hozzá bankszámla szám, csak egy név vagy bármilyen elnevezés, ezt a nevet tudva valaki bemehet egy bankba és felveheti a letett pénzt.

Elvileg az egész pár dollárba kerül, mondták.

Bementünk egy pénzváltóhoz a feleségemmel, és elkezdtük a folyamatot. Ott álltunk már negyed órája, mindent kitöltöttünk, készen álltunk a fizetésre, kérték a pénzt. Mondtuk, hogy készpénz nincs, de van bankkártya. Mondták, hogy az is jó, de 4%-ot elkérnek, ami ebben az esetben ~230 dollárt jelentett (70-80 000 Ft). Mondtuk, hogy na ezt nem köszi.

Újratervezés. Ott álltunk elfogadott szerződéssel, elég pénzzel a bankszámlán, és nem tudjuk átvenni a kulcsokat, mert nem tudjuk befizetni a kauciót. Röhely az egész gondoltam.

Végül kerestünk egy bankautomatát, és 3 különböző bankkártyát felhasználva felvettünk 6000 dollár készpénzt. Az sem volt egyszerű, mert a feleségem természetesen elfelejtette a PIN kódját, és WiFi nem volt közelben, csak az én telefonomon volt internet. A táskánkban rengeteg készpénzzel nekiálltunk az után internetet keresni. Találtunk is szerencsére valamit kb. 300 méterre az ATM-től, így megoldódott a PIN probléma is.

Felvettük a pénzt, és elindultunk vissza a pénzváltóhoz. Közben kiderült, hogy a pénzfelvételhez is lehúzott minket a bank 100 dollárral, de úgy beszéltük, ezt lenyeljük, tanulópénz.

Szerencsére út közben a manager mondta, hogy felhívta a tulajdonost és megengedte, hogy készpénzben fizessünk kauciót, így a pénzváltót kihagyva több maréknyi papírdollárral elsétáltunk az épülethez. A manager irodjája előtt kiterítgettük a pénzt és leszámolgattuk. Óriási poén volt, mert huszasokban adta ki az ATM a pénzt, mindenhol pénzkupacok hevergettek 500 dolláros tornyokban, közben jöttek a lakók, egy filmhez mérten is szürreális volt ez a jelenet... mégis Hollywoodban fogunk lakni, gondoltam.

Nagy örömmel vette tudomásul a manager, hogy véget értek a szenvedései, és jöhet végre a móka, a kulcsok átadása, lakás állapot jegyzőkönyvezés, stb...

Megmutatta, hogy a lift kulccsal működik, hogy illetéktelen ne jusson be az épületbe.

Elmagyarázta, hogy a mosodát érmével vagy mobilos applikációval lehet használni.

Megmutatta a csomag átvevő automatát is. Itt Hollywoodban megsokasodtak az Amazonos csomag lopások, ezért a jobb társasházak bérelnek saját csomagautomatát, és ebből lehet átvenni az érkezett küldeményeket. Jön egy email a telefonra, benne egy vonalkóddal, ezzel nyitható az adott fakk. Zseniális, imádjuk, nincs többé izgulás, hogy a futár megtalál e, vagy csak ledobja a csomagot valahol. 

Aztán jött a lakás állapotfelmérése és jegyzőkönyvezése. Minden létező hibát le kellett fotózni és felírni, mert ha valami nem kerül be a jegyzőkönyvbe azt velünk javíttatják ki, még akkor is, ha a beköltözés előtt is megvolt. Ezt szintén nagyon imádtam, így kellene mindenhol. 

Ezek végeztével még alá kellett írni egy-két dolgot.

Juhhhéééé kibéreltük életünk első lakását Amerikában, ráadásul Hollywoodban!

Ezt követően próbálok majd írni az itteni életünk alakulásáról, inkább rövidebb bejelentkezéseket tenni, de nem ígérem, hogy lesz rá időm és lehetőségem. Ajánlom a közös Instagram oldalunk követését, terveim szerint itt lehet majd minket napi szinten követni fotók formájában, de az érdekességeket próbálom megírni majd ide a blogba is.

https://www.instagram.com/the_couple_with_cat

Social Security Number

Üdvözöljük az Egyesült Államokban! Vagy mégsem? :)

Beutazáskor az eufória sok embernél gyorsan elszáll, amikor szembesül azzal, hogy Ő még mindig egy senki ebben az országban. Szerencsére én jó előre elolvastam mindent, felkészültem, így nagyrészt hatalmas élvezettel állok neki mindennek. Nem lepett meg, hogy az SSN nélkül az embert nem nézik jó szemmel ha ügyintézésről van szó. Mindenhol ezt kérik, albérlethez, bankszámlához, internet előfizetéshez stb... 

Turistaként ilyen nem is igényelhető, még a feleségemnek sem lehet, én viszont, mint indeiglenes melós végre igényelhetek egyet. Ennek feltétele, hogy az Államokban tartózkodjak, tehát hamarabb nem lehetett még csak kérvényezni sem.

Általában az egész két nap alatt lezajlik, de természetesen most a COVID miatt ezek az irodák is zárva vannak, úgyhogy nekem itt is a nehezebb utat kellett bejárni.

Első körben fel kellett hívnom Őket, hogy mi a teendő, mert a weblapjukon nem volt rendesen leírva. Be is rezeltem, hivatalos dologról, telefonon, angolul? Bruhh.. Felhívtam a telefonszámot, egy hölgy vette fel, nem volt túl jó kedve. Meg is értem, hétfőn felhívja valami nyekegő barom, hogy emergency situation időpontért folyamodjon az amúgy zárt Social Security Office-nál...

Elmondta, hogy töltsek le egy dokumentumot, töltsem ki, útlevél és munkaügyi engedély másolatával sétáljak be egy egy Office Depot-ba és postázzam, vagy faxoljam el nekik. Ha ez megvan, és minden rendben van akkor 2-3 hét múlva kapok egy időpontot. 

Damn... egy hónap csúszás, már csak ez hiányzott... jól meg fogja nehezíteni az albérlet keresést...

Pontosan két hét múlva csörgött a telefonom, de persze éppen lakást néztünk és a managerrel beszélgettünk, ezért nem tudtam felvenni a telefonom. A találkozó végeztével visszahívtam a számot, a Social Security Office volt. Egy robot angolul válaszolt a hívásomra: Ezt a számot nem lehet visszahívni, ha bármilyen ügyem van az SSA-vel, hívjam fel a sixsixnajnfortwoforfivethreenajneigtseven telefonszamot. Ezt pontosan ennyire érthetően, mint ahogy leírva tűnik. Az utcán sétálva sziréna és dudaszóval a háttérben kb 15x hívtam fel a robotot, mire fel tudtam írni a másik telefonba az elhadart számot. 

Felhívtam, persze senki sem vette fel, helyette végig kellett halgassam a két és fél perces tájékoztatót a COVID helyzetről, és arról, hogy nekem semmi keresnivalóm nincsen a Social Security Administration-nél jelen helyzetben. Ha mégis, akkor várjak még, és kapok egy ügyintézőt. Négy-öt alkalommal egy robot mindezek után bemondta, hogy mégsincs ügyintéző és megszakította a hívást. Újra és újra végig kellett halgassam a COVID litániát, és persze azt is, hogy értékelhetem a szolgáltatást... na persze, ha őszintén leírnám a véleményemet rögtön a hátár túloldalán találnám magamat :D Van az a bátor ember aki képes a szövetségieknek negatív értékelést adni? :))) Ekkora májat még én sem növesztettem.

Kb egy órán keresztül próbálkoztunk, közben sétáltunk és elértünk a következő lakásig ahol időpontra várt minket a manager, hogy megmutasson nekünk egy szuper 1 hálós apartmant Hollywoodban. Abban a szent pillanatban (túlzás nélkül abban a másodpercben), ahogy megjelent a manager az ajtóban, felvették nekem a telefont.

Szegény manager.... a mai napig emlékszem a mélységes döbbenetre az arcán, amikor első mondatunk hozzá a lépcsőház ajtóban állva a következő volt:

- Hi, oh, hi hiii, one sec oh, I'm just having a call from the Social Security Office... 

Azt hitte valami illegális bevándorlók vagyunk és éppen menekülünk, bújkálunk, ő így indított:

- Oh, OK are you guys OK? Is everything fine? Can I get your passports?

Ekkorra már nekünk is leesett, hogy menekülteknek néznek minket. Megkértem a feleségemet, hogy magyarázza el a helyzetet amíg én a hívást lerendezem. Azt gondoltam, innentől már csak benyögnek nekem egy időpontot és készen is vagyunk. Na persze... Szövegségieknél semmi sem öt perc.

Végig kellett szenvedjek két 5 perces várakoztatást, ezek között pedig komoly interjún kellett átessek, kb 10 kérdés a COVID állapotommal kapcsolatban, további kérdések a bevándorlási státuszommal kapcsolatban, fejből kellett vágjam az összes űrlap számát, mert azokat is végigkérdezték. Nem panaszkodom mert nagyon kedves volt az ügyintéző, mikor mondtam, hogy nem értem a kérdést, lelassítva megismételte, ha akkor sem, akkor szótagolva. 

Ott álltunk a lépcsőházban, az ingatlanosnak süötte az agyát Kriszti, hogy időt nyerjünk, én vonalban az ügyintézővel már vagy 20 perce. Végül sok pötyögést követően kinyögte, hogy probléma van a rendszerben, és mégsem tud időpontot adni, de megígéri, hogy hétfőn, egy számomra alkalmas időpontban visszahív. Mondtam, hogy hétfő délelőtt 11:00-kor várom a hívását, leraktuk a telefont, és folytattuk a lakáskeresést (az albérlet témáról is megjelenik egy külön cikk hamarosan).

Eljött a hétfő, beállítottuk az órát 10-re, hogy képben legyek mire hívnak. Csörgött is időben az óra, szememből a csipát kitörölve ránéztem a telefonomra. Nem fogadott hívás a Social Security Office-től. 

Oh. Nooo nonono please no.

Szerencsére itt már a robot rendesebb volt, mint legutóbb, és elárulta melyik melléket (extension) kell kérjem, hogy rögtön a nekem szánt ügyontézőhöz jussak.

Már be volt írva a telefonkönyvembe a SSA száma, fel is hívtam Őket, szokásos litánia, hosszas várakozás és bénázás után rájöttem hol lehet melléket beírni, így kb. a harmadik próbálkozásra sikerült elérnem Maya-t.

Maya rögtön egy nagy kamuval kezdett: "Ohhh éppen most akartalak hívni" - mondta. Nem tudta, hogy én a nem fogadott hívást követően kutttam fel őt a központ útvesztőjében, én igen. Annyiban hagytam, jót mosolyogtam, aztán folytattam az Ő játékszabályai szerint. 

Végigmentünk teljesen ugyanazon az interjún újra, így már előre tudtam mik a kérdések, ezúttal nem volt értelmetlenkedés, minden flottul ment. Segített, hogy otthon voltam, csendben, nem Hollywood legforgalmasabb részén az utcán. A kérdéseket követően ez úttal az időpont foglalás is sikeres volt. Kaptam temérdek instrukciót, az agyamat total record üzemmódba kapcsoltam, hogy minden egyes szóra emlékezni tudjak.

Be kellett diktáljam a telefonszámomat, ahova jött egy SMS benne egy linkkel.  Mondták, ha megérkezek, ezt a linket meg kell nyitni, majd kopogni egy ajtón. Azt is elmondták, ne lepődjek meg, mert úgy néz majd ki, mint ha zárva lennének, de valaki majd jön és kinyitja. Felsorolták milyen dokumentumokat kell bemutassak majd, aztán elköszöntünk.

Boldog voltam. Megjött az SMS, benne a link és ami mégjobb a lefoglalt időpont is, így tuti nem érthettem félre semmit, nem fogom elfelejteni stb... Ez hétfőn történt, pénteken 11:15-kor volt jelenésem a hivatalban.

Pénteken reggel 9-kor keltem, reggeliztem, felültem a buszra és elmentem a hivatalba. Nagyon kellemes utam volt, bár az első busz késett, végül a másodikkal is időre érkeztem meg. A dolgok az elmondottak szerint történtek. Megérkeztem az épületbe. A portás bácsit megkérdeztem hol van a Social Security Office, aki készségesen elmagyarázta, hogy a második emeletre kell felmenjek, és ott jobbra lesz az ajtó.

Beszálltam a lifbe, mindenki kissé zavarban volt, mert a COVID miatt senki sem akart a másik mellé beállni a kicsi felvonóba, de mivel mindenki időpontra ment, végül bezsúfolódtunk. 

Feljutottam. A zavarbaejtően üres folyosó végén ott volt egy óriási fa ajtó, rajta nyomtatott papíron: Socal Securiy Office. Tiszta Walking Dead jelenet volt, féltem, ha kinyitom az ajtót, zombik törnek rám a túloldalról, ezért követve a telefonos ügyfélszolgálat utasításait (és a Walking Dead-ből megismert taktikát), ajtónyitás előtt kopogtam aztán füleltem.

Nem nyitotta ki senki, de hallottam valamiféle emberszerű hangot bentről, ezért óvatosan benyitottam. Három ember állt a helyiségben, egyik telefonált, másik kettő láthatóan már a sorára várt.

Gondoltam jó helyen vagyok, ezért előkaptam a telefonomat és megnyitottam az SMS-ben található check-in linket, és követtem az utasításokat, újra nemmel válaszoltam minden COVID tünetek jelenlétére utaló kérdésre. Ahogy végeztem, egy nagy darab biztonsági őr jelent meg egy másik ajtó mögül, kezében fatábla, toll, papírok. 

 - Ki jött időpontra? - kérdezte

- Jelentkeztem, mondtam, hogy 11:15 (ileven fiftín)

- OK, Peter (right?), come in. 

Lányos zavaromban annyit mondtam, hogy thank you, aztan nem mentem be a helyiségbe :D :D A biztonsági őr aztán kézjellel is mutatta, hogy lépjek be.

Ezt követően elhadarta, hogy szövetségi területre léptem be, ezért egy biztonsági ellenőrzésen fogok most átesni. Ha bármi illegális van nálam, akkor most szóljak :)

Ezt követően egy komolyabb tapin is átestem. Mindenek előtt elmagyarázta, hogy a kezének melyik részével fog megérinteni. Megkérdezte, hogy van e olyan része a testemnek amely érzékeny, illetve fájdalmat okoz tapintás hatására. Mondtam, hogy nem, tedd a dolgod nyugodtan.

Közben profi módon oldotta a hangulatot, megkérdezte milyen nyelven beszélnek Magyarországon, aztán kérte, hogy magyarul mondjak el pár alap dolgot (hello, hogy vagy stb...). Elmesélte, hogy 10 nyelven beszél, ebből tartott egy kissebb bemutatót.

A fémdetektor része is vicces volt, mielőtt elkezdte, még azt is megmutatta, hogy milyen hangot ad ki egy ilyen eszköz, hogy ne ijedjek meg ha a fülem mellett elkezd csipogni.

Tette az eszköz a dolgát, az órámnál és a nadrágom gombjánál csipogott, ez rendben volt. Leültettek, és lábamat magasra emelve is végignéztek. Szerintem itt azt csekkolják van e nehéz dolog a cipőmben, ha nem tudom magasba emelve megtartani a lábamat pár másodpercig az gyanús. Mondjuk nekem így is remegett a lábam, fáradt voltam, de nem tette szóvá, látta, hogy nem sportolásból élek. 

Meglepett, de minden cuccomat visszakaptam (arra számítottam, hogy a telefonomat elveszik és beteszik egy megörzőbe), leültettek, hogy várjak amíg felszabadul a hármas ablak.

5 perc múlva már sorra is kerültem. Egy szénné vart srác ült az ablak másik oldalán, szerintem pontosan egy idősek lehettünk. Neki nem volt hosszú haja, a tetoválásait kivéve nagyon jólszituáltnak tűnt. Végtelenül kedves volt, szinte megnyugtatott a jelenléte és a kisugárzása, bárki is válogatta be erre a pozícióra, jó munkát végzett.

Azzal kezdte, hogy mi fog történni. Az ilyet imádom, ezt máshol nem tapasztaltam csak az USA-ban. Elmondta, hogy beviszi az adataimat az általam kitöltött űrlapról, a kitöltött adatokat kinyomtatja, hogy nézzem át mindent jól írt e be, ez után következik egy interjú, majd a dokumentumok bemutatása, ezt követően pedig készen is leszünk.

Meghallván az interjú szót, kissé összeszorult a gyomrom, már enyhén szólva elegem volt az interjúk sorozatából ezen a ponton.

Pár perc pötyögést követően megkaptam a kinyomtatott papírt, rajta minden adatot tüzetesen átnéztem, azzal a tipikus én ide vissza nem jövök precizitással. Láttam az ügyintézőn, büszke volt rám, annak ellenére, hogy azt vártam, sürgeni fog, ahogy azt otthon megszoktuk a hivatali ügyintézés során.

Ez után jött az interjú, ami mint kiderült két nagyon egyszerű kérdésből állt, arról szólt, megértettem e hogy minden adat amit megadok és minden amit mondok azért felelősségel tartozok, akár büntetést, börtönt is kaphatok ha valótlant állítok. Hozzátette azt is, hogy esetlegesen rögzíthetik ami elhangzik.

Örömmel válaszoltam igennel a kérdésekre, megértettem. Ezt kellett volna követnie az utolsó lépésnek, ahol bemutatom a hivatalos dokumentumaimat, viszont erre valamilyen oknál fogva végül nem került sor. Nagy meglepetésemre annyit mondott, 3 héten belül megkapom a Social Security Card-ot, rajta a vágyott SSN-el.

Őszintén szólva, ez csalódásként ért, arra számítottam itt már valami ideigleneset legalább kapok. A biztonság kedvéért rákérdeztem, nem e tudná megmondani legalább a számot. Az ügyintéző őszinte sajnálattal a szemében tájékoztatott, hogy egy másik irodában állítják elő a kártyákat, ezért nem tud ebben segíteni. Láttam rajta, hogy tudja mennyire fontos is lenne ez nekem és milyen gáz dolog, hogy erre még plusz három hetet kell várni, de azt is láttam rajta, hogy tényleg tehetetlen ezügyben. 

Tiszteletteljesen megköszöntem a segítségét, felálltam, elköszöntem, elégedetten és boldogan hagytam el az irodát, egy újabb kalandon estem túl. Most már csak az albérlet van hátra.

Folytatás: Albérlet

Október 1. - The Big Day

Itt vagyunk, megérkeztünk, hihetetlen, csodálatos, fantasztikus. Az egyik légutaskísérő sráccal beszéltünk út közben pár szót, említettük neki, hogy melózni megyünk, mert megkaptuk a vízumot. Amikor sétáltunk le a gépről, már úgy várt minket, hogy azt kántálta: American dream! American dream! American dream! :)

Ez ám a kellemes fogadtatás!

Kint 32 fok, tűz a nap, alig várom, hogy a szokásos procedúrákon átjuthassak, és megérezzem LA benzin és virágillatú száraz levegőjét. Gyors és nagyon könnyed határellenőrzés után pár repülőtéri dolgozó segített felrakni a csomagunkat ilyen tologatós kocsira, Isten áldja a lelkét, soha nem próbáltam ezeket a tolikocsikat még, de mostantól mindig fogom használni. Egyedül eltoltam vele 4x23kg bőröndöt, és két hátitáskát.

 

Amikor megérkezel a Los Angelesi repülőtér kijáratához, fontos, hogy legyen interneted. A magyar SIM kártya valószínűleg nem fog működni ott, vagy nagyon sokba fog kerülni ha mégis. Taxit fogni ott nem fogsz tudni, illetve a tömegközlekedést is inkább kerüld el azon a vonalon.

Mielőtt elhagynád a repülőteret, kapcsolódj fel a Boingo Hotspot Wifi-re, intézz el mindent interneten keresztül, ami ahoz kell, hogy eljuss a szállásodra. Telepítsd fel az Uber vagy Lyft appokat, és hívj magadnak fuvart. Ezek az alkalmazások elég megbízhatóak, és előre látod a költséget, nem úgy, mint a taxinál. 

 

 OK, készen állunk, csináltunk magunknak internetet, írtunk üzenetet a szállásadónknak, hogy jöjjön értünk, kiálltunk az út szélésre és türelmesen vártunk. Kb 35 perc alatt meg is érkezett értünk egy nagyon jó fej ötvenes pasas, bepakoltunk az autóba és elindultunk az ideiglenes szálláshelyünkre, 5000 Centinela Ave.

 Az LAX (Los Angelesi Nemzetköző Repülőtér) -ről, való első út a szálláshoz a legjobb. Immáron negyedjére történt meg velem, de nem lehet megunni, ha mész, te se a telefonodat bámuld, ne fotózgass, húzd le az ablakot, dőlj hátra, élvezd a forró szelet, a napsütést, nézd meg a fura épületeket és embereket, ezt a látványt nehezen lehet (számomra) felülmúlni. 

A folytatásban két külön cikkben elmesélem az albérlet keresés folyamatát, és elmagyarázom mi fán terem a Social Security Number.

Social Security Number (Megjelenés: 2021. október 29. 12:06)

Albérlet (Megjelenés: 2021. október 29. 12:07)

H1B

Durván felpörögtek az események.

Első lépésként az engem támogató cégnek be kellett adnia egy petíciót, hogy engem alkalmazni szeretne. Ehhez kismillió dolgot kellett összeállítani, egy részét a cégtől kérte be az ügyvédi iroda, másik részét pedig tőlem. Hogy legyen valami elképzelés arról milyen nagyságrendű munka is ez, nekem egy 200 oldalas paksaméta állt össze, ebből kb 100 oldalt nekem kellett összeszednem.

Itt megint van egy izgulós periódus, amíg kiderül, a petíció rendben van e. Én ezen őszintén szólva egy cseppet sem izgultam, láttam, hogy annyira jól lett összeállítva az aktám, hogy ebbe nem lehet belekötni, minden tízszeresen túl lett biztosítva. Annyira durván, hogy mielőtt be lett adva az ügy, egy külsős céghez még elküldték, ahol a cég elő-akkreditálta a papírokat. Így nullára csökkenthető a kockázata egy visszautasításnak.

Az ügy természetesen azonnal el lett fogadva, ha jól emlékszem egy nappal előbb meg is jött az eredmény, mint vártuk.

Akkor még nem is tudtam mi történt ezen a ponton, később derült ki pontosan mit is  kaptam aznap e-mailen. 

Hatalmas megkönnyebbülés, jól van, megyünk Amerikába!

Megkaptuk e-mailben az instrukciókat. Az írták, már csak egy lépés van hátra, amit mi úgy hívunk vízum interjú. Angolul "visa stamping" (vízum pecsételés) ennek a neve, kissé nehezemre esett mire rájöttem, hogy a kettő ugyanaz.. :))

Mivel mi már egy interjún átestünk, amikor a túrista vízumot kértük, ismertük a folyamatot... legalábbis azt hittük. Mert hogy kiderült, időpontot kérni a konzulátuson a koronavírus miatt nem lehet! Baam.

Arcul csapott minket újra a bizonytalanság szele... mi lesz most?! Egyszerre hívtuk a konzulátust és emaileket írogattunk mindenhova, mert nem értettük, hogy lehet amerikába dolgozni menni úgy, hogy az utolsó lépéshez vezető út konkrétan le van zárva.

Annyit válaszoltak, egy hónappal utazás előtt írjunk rájuk újra... Kiégtünk...

Legyen egy teljesen 100% kész életünk arra az esetre, ha nem utazhatunk ki, és legyek kész arra is, ha a teljesn életemet el kell költöztessem az óceánon túlra egy hónap alatt?! Ez azért őszintén szólva nem volt korrekt...

Átgondoltuk a helyzetet, úgy döntöttünk, elkezdjük eladogatni a fölösleges dolgainkat, aztán ha élesedik a helyzet majd a többit is. Egy kis selejtezés amúgy sem árt.

Közben kiderítettük azt is, hogy létezik valami-féle NIE dolog, amivel Amerikába lehet utazni a járvány alatt. Megtudtuk azt is, hogy ez a National Interest Exception rövidítése. Végül rádöbbentünk, hogy ez azt jelenti nemzedi érdek kivétel. Oh jaj anyám, sokat gondolok magamról, de azért Amerika nemzeti érdekének titulálni magam kissé nagyképűnek hangzik. Legyintettünk, hogy na jó, akkor várhatunk addig, amíg meg nem nyitnak a konzulátusok, semmi esélyünk.

Biztos ami biztos én írtam, az ügyvédeknek, hogy nem e tennének össze nekem valamit amiből én mégis csak nemzeti érdeknek akrdetiáltathatom magamat. Jött a szokásos duma, meg lehet próbálni, de semmit sem garantálunk. Százhúsz-ezer (400 dollár).

Mondtam, persze, csináljuk, menjünk biztosra.

Jó döntés volt. Ezek a srácok olyan leveleket raktak össze nekem, hogy az óta győzzek leszállni a földre, szívemben ezer orángután veri a mellét ha csak belegondolok :), a levélben minden arról szólt, hogy én és a cég, fontosak vagyunk Amerikának.

Szeptember 3 körül elküldtük a dokumentumokat, ahol egyelőre csak azt kérvényeztük, hogy egyáltalán kaphassunk egy időpontot. Más szavakkal, egy időpont foglalási engedélyért folyamodtunk. Pár nap múlva válaszoltak, hogy foglaljunk időpontot magunknak a rendszerben. Sajnos elbénáztam és utalással fizettem bankkártya helyett, így emailben kellett időpontot foglalnom és nem válaszhattam a rendszeren belül online módon. Izgultunk, hogy 1-2 napon belül kapjunk időpontot, akkor még lesz 3 hetünk a költözésre, pakolásra.

Pár nappal később, nagyon hülye reggelen, arra ébredtem, hogy ugat alattunk a kutya, morcos is voltam. Kivánszorogtam a gépemhez, kipattant a szemem ahogy megnyitottam az email fiókomat. Az emaileket böngészve óriási örömömre egy rossz hír vetett árnyékot, bár megkaptuk az időpontot, az egy héttel van az utazásunk tervezett időpontja előtt.

Nagyon nem örültünk ennek, mert nem lehettünk benne biztosak, hogy pozitívan fogják elbírálni a kérelmünket az interjút követően, így se repülőjegyet venni, sem a dolgainkat intézni nem igazán tudtunk. Telefon, bankszámla, internet lemondás, rengeteg cucc eladása, elszállítása vár ránk, egy hét alatt.

Nem volt mit tenni, rangsoroltuk a cuccokat, amid tudtunk eladtunk, amit nem azt dobozoltuk és felcímkéztük valamelyik rokonunk nevével.

 

Közben eljött az interjú napja, ekkorra mi már félig halottak voltunk, a sok teendő, és rohangálás nagyon kimerített már bennünket. Nem örültünk annak sem, hogy 8:40-re kaptunk időpontot, mivel én amerikai időzóna szerint éjszakánként dolgozom, nem tudtam időben lefekdni, pár órát tutunk összesen aludni.

Előző este mindent átbeszéltünk, összekészítettünk, és kábé óránként leellenőríztük, hogy minden rendben van e. A mappámat a 200+ oldallal egy kis táskába tettük, beültünk egy taxiba és elhajtottunk a konzulátushoz.

A kapunál a szokásos biztonsági ellenőrzéseket követően átirányítottak minket egy másik épületbe, ahol először a kettes ablaknál kellett várakozni. Itt egy hölgy magyarul beszélve mondta az instrukciókat. Bekérte a szükséges dokumentumokat, és leolvassa az ujjlenyomatokat.

Ha minden rendben, átirányítanak egy újabb ablakhoz. Leültünk, szerencsére senki sem volt előttünk. Egy kedves kinénzetű úriember jelent meg, az ablak túloldalán, papirokat pakolgatott, és sokáig a monitorján nézett valamit, gondoltuk, az aktánkat fésüli át.

Rövidesen oda is intett minket az ablakhoz, mosolyogva fogadott minket. Nagyon egyszerűen annyit kérdezett angolul, én a Most Traveled People cég designere vagyok-e, itt kijavítottam, hogy software engineer. Ezt követően vicces hangnemben annyit mondott, egy-egy kérdést kell feltennie mindenkinek, úgyhogy amint ezen átestünk vége is az interjúnak. Mi csak tosolyogtunk ott zavarunkban, mire feltette az első kérdést Krisztinek: 

- Ez a férfi melletted a férjed?

- Igen.

Aztán hozzám fordult:

- Ez a hölgy itt melletted a feleséged?

Jól megnéztem, hogy biztos legyen, és mosolyogva rámondtam, hogy igen.

 

Ez után nagyon kedvesen elmondta azt a két mondatot amiről több éve fantáziáltam:

- Az útlevélbe bele fog kerülni a vízum amivel be lehet utazni az Egyesült Államok területére, és benne lesz a NIE is, amely beutazást engedélyez az államokba a koronavírus korlátozások ellenére is. 

 

S I K E R Ü L T 

https://www.youtube.com/watch?v=U1mlCPMYtPk

 

America?! F*ck Yeah!

Az ezt követő napokban riadóztattunk mindenkit, egyrészt, lehet búcsúzkodni, másrészt, szabadrablás van kacatokra, harmadrészt, lehet segíteni pakolni. Több napos folyamatos pakolás után tudtuk csak kiüríteni az albérletünket annyira, hogy indulásra készen állhassunk. 

A repülőgép indulási időpont tök jól jött ki, mert így nem kellett előtte lefeküdni aludni, szó szerint az utolsó percig pakoltunk és takarítottunk, amikor megjött apu és a sógorom, hogy kivigyenek a reptérre.

Hajnal 3:30 volt, még sötétben szálltunk be a tranzitba, hátuljában a múltunk nagy része belepakolva, elejében pedig ülünk mi 4 bőröndel 4 táskával, egy macskával a jövő felé.

A reptéren minden simán ment, becsekkoltunk, búcsút vettünk a családtagoktól. 

Az oda vezető repülőútról pár éve itt írtam, idén is minden nagyjából ugyanúgy történt, kivéve, hogy mivel kevesen utazhatnak Amerikába, a repülőn alig ültek emberek, el tudtunk dőlni oldalra aludni, már amikor a macskánk hagyott minket. Hóruszka sajnos idén nagyon nem díjazta a repcsizést... 

Folytatás: The Big Day (Megjelenés: 2021. október 28. 12:05)

Megálló

2020 november. COVID. Tél, sötét, már az erkélyen nevelt paradicsom is a komposztban rohadt, vele minden reményünk a zöldkártyára.

Nem is gondoltam volna, de ebben az egészben nem is maga a várakozás a legrosszabb, hanem az, hogy nagyon nehéz úgy élni, hogy lógsz a levegőben. Ez az örök kilátástalanság és céltalanság ennyi idő után elkezdett nagyon kiábrándítóvá válni. 

Elromlott a laptopom? Minek vegyek újat, majd veszek kint, addig jó lesz a régi asztali gép.

Kellene egy második monitor már nagyon a melóhoz? Jó lesz ez a villogós, ha bemelegszik már annyira nem vibrál. Aztán szépen lassan eljutottam odáig, hogy, kilyukatd a zoknim, de nem veszek én már újat, mert ha repülni kell csak foglalja a helyet stb...

Úgyhogy mikor meghallottam, hogy az ügyem Novemberben megint nullázva lett, gondoltam elengedem az egészet a fenébe... Vettem monitorokat, konzolokat, videókártyát, egyfajta pánikvásárlást tartottam. Kirsztinek mondjuk iyen gondjai nem voltak, a H&M futár szinte már családtag volt akkoriban. Mondjuk neki könnyű, ő bele tudja gyömöszölni a cuccait pár bőröndbe, én az egész munkaállomásomat nem tudom átreptetni az óceánon.

Kilátástalannak éreztünk mindent és csalódottak voltunk az eredmények miatt...

A főnök nem szereti ha engem csalódás ér, mert ha engem csalódás ér akkor rossz kedvem van, akkor pedig nem elég hatékony a munka. Mivel látta, hogy ez a sokadik csalódás nem esett jól, mondta, hogy nézzünk utána még pár opciónak.

Kiderült, hogy a H1B-re jelentkezés annyira nincs is messze, pár hónap és indul a szezon, addig van időnk előkészíteni az egégszet, közben mehet tovább a zöldkártya ügy is.

Az ügyvédi iroda elkezdett elhalmozni teendőkkel, nagyon rugalmasan ment előre minden, szépen összeállt. Ezen a ponton is megmutatkozott a különbség a két ügyvéd között, míg a rendelkezésre álló papirok alapján az első ügyvédem 3 főiskolai évet tudott akkreditáltatlni, az új ügyvédek diplomával egyenlő certifikációt hoztak össze nekem. 

Tavasszal annyi volt a teendő, hogy be kellett adni a jelentkezést a sorsolásra és várni.

Mondták, hogy idén rekord számú a jelentkezés, még kevesebb az esély a sorsoláson, mint az előző években. Őszintén szólva, egyáltalán nem is bíztam benne, hogy sikerülhet ez, soha nem szokott ilyenben szerencsém lenni, csak abban bíztam, valami alapján a súlyozásnál jobban jövök ki, már ha egyáltalán létezik ilyen.

Első melegebb napokon kint ültünk az erkélyen Kirsztivel, megpróbáltunk egy kevés plusz D vitaminhoz jutni, beszélgettünk, olvastunk, zenét hallgattunk, szép napunk volt, és pont ráértünk. 

Egyszer csak Kriszti a nagy simmiből felkiált , hogy Úr Isten, nem tudom jól ertem e, de azt írja Charles, kivalasztottak a H1B sorsoláson. Gyorsan kikaptam a kezéből a telefont, a saját szememmel kellett lássam... gyors átolvasás után úgy tűnt, ez bejött. Előkaptam a telefonomat én is, láttam, már nekem is írt a főnök, gratulált, ezennel Amerika ajtajában állok, mondta.

 Juhhhéééé, Októberben megyünk Amerikába!

 

Folytatás: H1B (Megjelenés: 2021. október 27. 12:04)

Első nekifutás

Előzmény: Los Angeles reboot

Gyorsan ügyvédet kellett találnom, hogy egyáltalán fogalmam legyen most mi történik, mi következik, mit csinálok. 

Mint minden jó ember, én is beírtam a Google-be: immigration lawyer (bevándorlási ügynök). Természetesen zavarbaejtő mennyiségű találat ömlött elém, óriási nagy a választék, ráadásul fogalmam sem volt még arról sem mi alapján válasszak közülük. Végül az első pár hirdetést átgörgetve elkezdtem ráírni az ügyvédi irodákra. Legalább 20 emailt küldtem el.

50% vagy nem reagált, vagy annyit, hívjam fel Őket tekefonon vagy Skypeon.

Én emailben szerettem volna első sorban információt kapni, hogy tuti értsek mindent, később vissza tudjam keresni stb. Másrészt az fontos szerintem, hogy egy ügyvéd legyen rugalmas. Akik belekényelmesedtek egy rendszerbe nem biztos, hogy rendesen odafilgyelnek az ügyre.

40% azt válaszolta, hogy elsődlegesen emailben kommunikálnak, és akkor folytatjuk, ha kifizetem "első konzultáció" díját. 

A maradék segítőkész volt, kedves, rugalmas, írtak egy pár oldalas választ, és leírták mennyibe kerülne az ügy lebonyolítása.

Már kezdett összeállni a dolog, de még mindig nem értettem kb a 30%-át, ezért körbekérdeztem még ismerősök között tud e valaki jó ügyvédet. 

Kiderült, hogy van egy magyarul beszélő amerikában élő bevándorlási ügyvéd, aki a hírek szerint nagyon sikeres, minden ügyet megold. Wow gondoltam, ez jól hangzik, 

Fel is vettem vele a kapcsolatot.

 

Amerikában munkát vállalni külföldiként engedély nélkül illegális, és ha rajtakapnak, akkor akár tíz évre is deportálhatnak. Ezt nagyon szigorúan veszik. 

Az ügyvéd elmagyarázta, hogy ha valaki állásajánlatot kap amerikából annak képt opciója van:

- H1B vízum

- Zöldkártya

 

 A H1B arról szól, hogy minden évben beengednek egy adott mennyiségű külföldi melóst, így pont megfelelő mennyiségő külföldi szakemberhez juhat az ország.

A H1B-vel az a baj, hogy mivel a létszám korlátozott, természetesen többszörös túljelentkezés van, ezért sorsoláson kell résztvenni. Általában 3/1 az esély hogy abban az évben kiválasztanak, de azt is mondogatják, a sorsolás nem teljesen sorsolás, hanem súlyozva van. Ez azt jelenti, hogy egyes tényezők alapján valakinek több, vagy kevesebb esélye lehet. 

Másik gond a H1B-vel, hogy nagyon kötött, és az ember még mindig kötélen táncol. Ha megszűnik a munkahely, nem lehet csak úgy egy másikat keresni. Olyat kell keresni, aki szintén hajldanó petíciót írni, elölröl kezdeni az egész procedúrát, drága, és nagyon bonyolult. Ha nincs munkahely, akkor 60 nap után lehet is hazamenni, csókolom.

Három év után ez a lehetőség lejár, és még három évig hosszabbítható. Vannak kivételes esetek stb, de lényegében, ez a helyzet.

 

A zöldkártya az más sokkal királyabb.

A zöldkártyával már lehet munkát váltani, szabadabban mozogni, az már egy fél állampolgárság.

Jogi szempontból a különbség a H1B és a zöldkártya között az, hogy míg a H1B vízum nem számít bevándorló vízumnak a zöldkártya már igen. 

De mit is jelent ez?

A szándék, a fontos, mondják. 

Ha H1B-vel megyek ki, akkor az a "szándékom", hogy a munkám végeztével hazamegyek a saját országomba, és nem kívánok hosszabb távon amerikában maradani és élni, azaz bevándorolni.

Ha zöldkártyát szeretnék igényelni, azt azért igényelem, mert a szándékom az, hogy hosszabb távon/véglegesen tervezek amerikában tartózkodni és dolgozzni. 

 

Tehát, ha megvan az állásajánlat, lehet egyenesen zöldkártyáért is folyamodni, nem feltétel hozzá a H1B vízum.

Mégis amiért a legtöbben H1B-vel kezdik kinti pályafutásukat az azért van, mert amíg a zöldkártya ügyintézés nagyon bonyolult és lassú (1.5-2 év), addig a H1B megvan 6 hónap alatt. 

Sajnos az én esetemben a főnök rosszul időzített, és abban az évben lecsúsztunk a H1B-ről, de, hogy haladjunk, addig elindítottunk egy zöldkártya ügyet.

Első lépés volt összeszedni, hogy egyáltalán megfelelek e a követelményeknek, ugyanis nekem nincs diplomám. Ez elég nagy problémát jelentett, mivel én abbahagytam a főiskolát egy jó állásajánlat miatt, a H1B feltétele pedig az én munkámhoz a diploma megléte volt.

Itt jön a képbe az első dolog, amit imádok Amerikában, az a gyakorlatiasság... én tudtam azt, hogy a tudásom illetve a munkatapasztalatom alapján többszöröse vagyok egy frissen végzett diplomásénak, viszont diploma nélkül ezt hogyan bizonyítsam? 

Kiderült, hogy előző munkáltatóktól kapott levelek alapján a munkatapasztalatomat átakkreditáltathatom amerikai rendszerben elfogadottá, akár diplomával egyenlővé. Wow, de izgi gondoltam, soha nem fejeztem be a főiskolát, mégis adódott esélyem rá, hogy részt vegyek a diplomások bulijában, ez igen!

Első körben a volt főiskolámnak kellett levelet írjak, ahol ki kellett kérjek egy hivatalos papírt arról, ami igazolja az ott elvégzett kurzusaimat. Emlékszem, hogy legalább három kört kellett fussak, mire azt a formátumot kaptam, amit az amerikai oldalon be tudtak fogadni, maga az iskola amibe én jártam már nem is létezett ekkorra, az ügyintézőknek pedig fogalma sem volt róla, mit kérek. Végül sikerült, jóvá is írtak három évvel egyenlő egyetemi képzettséget. 

Ezt követően összeálltak a dokumentumok amelyek az ügyhöz kellenek, megtettük az első hivatalos lépést, és beadtuk a PWD kérvényt.

Uralkodó bérek

PWD = Prevailing Wage Determination

Ez annyit tesz, uralkodó bérmeghatározás. Ez a rész nagyon fontos az amerikai gazdaságnak, ugyanis e nélkül a bérek a beáramló olcsó munkaerő miatt súlyosan lecsökkennének, és az állampolgároknak nem maradna munkája. Konkrétan, amit egy amerikai óránként 100 dollárért csinál, azt egy indiai megteszi 7-ből. 

Ezt a helyzetet szeretnék megelőzni a PWD kérelemmel. Ilyenkor annyi történik, hogy az ügyvéd kitölt egy több oldalas kérvényt a cég nevével, a munkavégzés helyével, és a pozíció pontos leírásával. Fel kell sorolni milyen készségek szükségesek a pozícióhoz stb. Ezek alapján kikalkulálnak egy minimum fizetséget, amelyet a munkaadó köteles megadni a munkavállalónak.

Ezen a weblapon meg lehet nézni a szakmákhoz tartozó infókat, így a béreket is, térségre bontva. 

https://www.onetonline.org

A PWD eredménye ~4 hónap alatt jön meg, és 90 napig érvényes.

Toborzás

A zöldkártyához tartó következő lépés az a legviccesebb fázisa az egésznek.

Ez arról szól, hogy a munkaadónak adnia kell egy utolsó esélyt az amerikai állampolgároknak, és meg kell próbálnia találni egy helybélit a pozícióra. Magyarul, csak akkor alkalmazhat engem, ha nem talál olyan amerikait, aki engem helyettesíteni tudna. Para.

A vicces része az, hogy fel kell adni valamelyik helyi napilapban egy álláshirdetést a pozícióra, mint a régi szép időkben, hátha valaki éppen a Daily News állásajánlatok között keres programozói munkát.

Ugyanígy, ki kell rakni az iroda falára egy hirdetményt az állásról. Ezt akkor is meg kell tenni, ha az iroda üres, pl az én esetemben én vagyok az első alkalmazott. Ennek ellenére ki kell függeszteni az álláshirdetést, fotót keszíteni róla és beadni a munkaügyhöz bizonyítékként.

Harmadik pontban van pár meghatározott internetes álláshirdető portál, ahová szintén fel kell tölteni a hirdetést. 

Ha a pozíció úgynevezett "professional" szakma (van egy lista melyik számít annak), akkor még plusz lépéseket kell megtenni! Több hirdetést fel kell adni stb... 

A hirdetéseknek 30 napig kell futnia, ügyesen időzítve együtt is mehet a PWD-vel.

 

Amint megvannak ezek, jön az izgalmasabb rész, itt már minden komolyra fordul. Itt jelenik meg először rendesen a munkavállaló a képben. Az eddig megtett lépéseket egymás mellé téve, be lehet adni a kérvényt a munkaügyhöz, ahhol valaki ellenőrzi, hogy a megelőző előkészítő lépések (PWD, toborzás) rendben vannak e.

Ezt a kérvényt mi 2019 októberében adtuk be, tele reményekkel és tervekkel. Akkor még az volt, hogy 3-4 hónap alatt meg is kapjuk a válasz, úgyhogy jövő tavasszal mehetek is ki dolgozni Los Angelesbe. Óriási izgalomban voltunk, számoltuk a perceket, nagyon úgy tűnt minden rendben lesz, amikor sajnos felreppentek az első koronavírusos hírek.

USA azonnal bejelentette a konzulátusok bezárását, beutazási tilalmat hirdetett, tudtam, hogy itt most ebből egyhamar nem lesz semmilyen színű kártya, nem hogy zöld.

Vártunk és vártunk, bejött a karantén, kitavaszodott, minden nap egy hosszas sorbanállással ért fel, amikor egyszercsak jött egy email, kb 9 hónap malmozás után:

A kérvényt elutasították.

 

Senkinek sem kívánom azt, amit ekkor átéltem, nem egy, hanem az összes világ összeomlott bennem, tudtam, hogy ez azt jelenti, nem az utóbbi pár hónapot, hanem másfél évet veszítettem el az életemből. 

Jobban elolvasva a levelet azt írták, hogy több fontos lépést kihagytunk annál a pontnál, ahol az álláshirdetéseket kellett feladni.

Sajnos ezen a ponton az ügyvédemről kiderült, hogy nem csak hogy béna, de még gerinctelen is. Kihátrált az ügyből arra hivatkozva, hogy ez az ügy neki "túl negatív",  és még ezen a ponton sem volt hajlandó bevallani hogy Ő tévedett. Képes volt azt állítani, több emailen keresztül, hogy az ügynök hibázott a munkaügynél és nem Ő. Na persze...

Mondtam neki, hogy oké, ezt könnyen ki lehet deríteni, mivel 30 napig lehet fellebbezni az ügyben. Meg kellene írni a fellebezést, és meglátjuk kinek van igaza. Természetesen össze-vissza magyarázkodott, személyeskedett, vádaskodott, a fellebbezést pedig nem írta meg. 

Közben felvettem a kapcsolatot egy nagyon komoly Washington-i ügyvédi irodával, akit az amerikai munkaadóm ajánlott nekem. Megkérdeztem Őket mi a véleményük az ügyről, érdemes e egyáltalám fellebbezni, ha igen, akkor csináljuk meg. 

Egyértelműen, több ügyvéd is elmondta, hogy fölösleges ezen lovagolni, ez az ügy el van rontva a kimaradt lépések miatt, az ügyvédem több ponton is hibát vétett... 

Szerencsére a főnök ajánlása szuperül bevált, ezért engedjétek, hogy mielőtt folytatnám, bemutassam az Erickson Immigration Group-t.

Ahogy az ember elképzeli a tökéletes ügyvédet, a tökéletes ügymentet, pontosan az történik itt. Annyira ügyesek, és precízek, hogy tátva maradt a szám. Arról nem is beszélve, hogy nagyon készségesen és szinte azonnal válaszolnak minden kérdésre.

Az előző ügyvédem arra sem volt képes, hogy egy mappába lementse az email csatolmányokat, ha éppen nem talált valamit, velem küldette újra. Mikor szóvátettem, hogy harmadjára is berkérni ugyanazt a dokumentumot eléggé amatőr érzést kelt, szó szerint leteremtett, hogy én mit képzelek magamról, én semmit sem tudok erről az egészről, fogjam be a számat, vagy keressek más ügyvédet.

Ezzel szemben az EIG-nél az első nap kaptam egy felhasználói nevet és jelszót, bejelentkezve egy felület várt, ahol egy lista alapján kellett feltöltögetnem oda minden szükséges dokumentumot. Mennyire király már nem? Az ügyvéd tud dolgozni a saját dolgán, amíg az ügyfél feltölti a dokumentumokat. Imádtam. Ennél egyértelműbb nem is lehetett volna a történet. Bármikor bejelentkezhetek, látom az ügyek állását is, és ha van előrelépés, le tudom tölteni a keletkezett dokumentumokat is .

 

Újra az origón, visszacsúsztunk a homokdűne aljára, kezdjük elölről, de csináljuk jobban az új ügyvédekkel:

Egy rövid és unalmas videóhívás után meghallgattam azt, amit már jól tudtam, megbeszéltük, hogy újraindítjuk a zöldkártya ügyet.  Rendben. 

Teltek-múltak a hónapok, amikor feljött bennem a szokásos érzés: Valami nincs rendben.

Írtam is Charles-nak, hogy az ügyvédeknél kérdezzen rá az ügy állapotára, mert túl nagy a csend.

Azt a választ kaptam, amit nagyon nem akartam: Egy újabb videóbeszélgetést szeretnenénk kezedeményezni velem. Ekkor már egyértelmű volt, hogy amit emailben nem lehet elmondani, az valami rossz hír lehet.

Természetesen ki is derült, hogy Trump megbolondult, és utolsó rúgás gyanánt beduplázta a fentébb említett PWD összegeket, magyarul, a legalacsonyabb fizetség amit a főnökömnek fizetnie kellett volna nekem, az a duplája annak, amiben előzetesen megállapodtunk. Nekem ilyen a szerencsém sajnos, pont beleestem abba a másfél hónapba, amíg ez tartott, aztán el is törölték a változtatást.

Újabb 3 hónap veszett el. Sebaj, beadtuk a PWD-t újra, harmadjára is.

 

Folytatás: Megálló (megjelenés: 2021. október 26. 12:03)

 

Gyorstalpaló - Upwork / Freelancer

Ha már szóba került, megosztom a kezdeti tapasztalataimat, hátha valakinek segítséget jelenthet a jövőben... készülj fel rá, ha bejön, soha nem mész vissza irodában dolgozni. 

Kezdő lépésként látogasd meg a Freelancer és az Upwork oldalakat. 

Regisztrációt követően feltöltheted az önéletrajzodat és kialakíthasz egy olyan profilt, amelyen ügyfeleket tudsz bevonzani, megygyőzni, hogy te vagy a legjobb egy adott munkára.

Ha kész a profil, részletesen be tudod állítani a keresőkben, hogy milyen munkát szeretnél vállalni. Mindkét oldal keresője nagyon jó, kis gyakorlást követően tűpontosan megtalálod amit szeretnél.

Ha találsz olyan álláshirdetést, amely szimpatikus, akkor küldhetsz egy ajánlatot és egy kísérőlevelet is. Az ajánlatban megszabhatod, hogy a munkát mennyiért csinálnád meg (fix vagy óradíj is megadható), a kísérőlevélben pedig el kell adnod magadat, miért te vagy a legjobb a munkára.

Ami a turpisság a dologban, hogy egy adott időszakra, le van korlátozva, hány munkára jelentkezhetsz. Az ingyenes verzió arra elég, hogy gyakorold, megtanud az oldalak használatát, de arra nem lesz elég, hogy kifogj egy tényleg jó munkát.

Ha ez így zavaros lenne, mutatom példávalscreenshot_from_2021-09-20_04-45-51.png

 

A fenti táblázat azt mutatja, hogy havonta 4 dollár 95 centért (~1500 Ft), 50 álláshirdetésre lehet jelentkezni. Utána csak a következő hónapban lehet újra. A Plus-al, már 100 hirdetést is lehet küldeni, ez dupla annyiba is kerül havotna.

Én a Plus-t használtam, az szűkösen, de elég volt. Kellő körültekintéssel le lehet szűrni és csak az igazán jó és esélyes pozíciókra jelentkezni. Tapasztalatom szerint, az első 100 levél után jön meg az első eredmény is, tehát tényleg kitartónak kell ehhez lenni.

 

Az első jelentkezéseimre a freelancer.com-on kaptam választ, itt el is kezdődött az életem egy új szakasza, én úgy hívom, "a csóróság vége" kora.

A Freelancer az Upwork-höz hasonlítva meglehetősen komolytalan, de ebből adódóan, nulla tapasztalatattal több esélyed van ott munkát találni. Rosszul fizető, kellemetlen munkákkal kell kezdeni, ha jó vagy és kiszenveded az első három 5 csillagos értékelést máris lehet növeni az óradíjadon. A megbízhatóság mindennél többet ér ezeken az oldalakon, így minél több 5 csillagos értékelésed van, annál jobban fizető pozíciókra lesz esélyed.

Érdemes tudni. hogy a Freelanceren nagyon sok a csaló. Eleinte ne vállaljunk semmilyen túl komoly munkát. Érdemes kisebb mérföldkövekben megállapodni, és ha látszik, hogy az ügyfél fizetőképes, lehet folytatni a közös munkát. Sokat eljátszák, hogy programoztatnak, és végül nem fizetnek.

Ezek elkerülhetők azzal is, hogy csak olyannal dolgozunk, aki az okiratait bemutatta es visszaigazoltan létező személy. Ugyanígy olyat is lehet kérni, hogy a munkáltató előre helyezze a pénzt letétbe, és a projekt végeztével a Freelancer vagy az Upwork automatikusan átutalja a pénzt a munkavállalónak.

Mikor a Freelanceren már elértem a legmagasabbt státuszt (Preferred Freelancer), és közben jó sok pozitív értékelést összegyűjtöttem, azzal a lendülettel áttértem az Upwork-re, mert ott komolyabb állásajánlatok vannak. Ezzel már a hátterem is igazolva volt a Freelancer oldalra feltöltött pozitív értékelések miatt. 

Upwork-ön nagyon sok érdekes formát ismertem meg, dolgoztam kisebb-nagyobb projekteken is, egy év után az óradíjam már 25 dollár volt.

Jól mentek a dolgok, de nem éreztem tökéletesnek az adott pozíciómat, ezért folytattam a keresést, és kb. másfél év után rátaláltam egy nagyon király hirdetésre:

"Take an extreme traveler community to the next level"

Éreztem, hogy ez kell nekem, írtam egy jó hosszú levelet, miért is szeretném megkapni ezt a munkát. Éppen a minap kellett előkeresnem, mert ezt is vinnem kellett a vízuminterjúra (erről bővebben később), és jót nevettem milyen hosszú és puncsolós kísérőlevelet írtam.

Hamarosan jött is a válasz, egy Charles nevezetű pasastól. Ilyenkor megszkott módon kaptam egy kisebb teszt feladatot, a tét csak pár ezer forint volt. Hamar megoldottam, így felajánlotta, hogy dolgozzunk együtt, amit én el is fogadtam.

Nagyon jól megértettük egymást, könnyedén tudtunk együtt dolgozni. Hamar ki is derült róla, hogy ő a világon legtöbb helyen járt embere, "the most traveled man". A mai napig folyamatosan úton van, amikor csak teheti. 

Az külön jó volt, hogy ebben az időszakban mi is folyamatosan máshol éltünk a feleségemmel, és nem vette zokon, hogy ha éppen nem tudtam dolgozni három napig, mert vonaton ültünk, vagy nem volt szállásunk / internet elérhetőségünk. 

Így dolgoztunk együtt. Fejlesztgettük az kis közösségi weblapját, közben mindenki úton volt. Aztán kb 2.5 évvel ezelőtt megkérdezte, szeretnék e Amerikában dolgozni. Mi ekkor éppen Párizsban éltünk, a Rue de la Roquette-n, nagyon imádtuk az egészet, már beszéltünk róla, hogy ott fogunk élni hosszútávon, amikor bejött ez az ellenállhatatlan ajánlat, így természetesen azt mondtam, igen, szívesen, jó kaland lenne.

Folytatás itt:

Első nekifutás

 

Los Angeles reboot

Előszó

Eltelt 4 év a legutóbbi bejegyzésem óta. Akkor még nem is gondoltam volna, hogy valaha újabb posztot kezdek el írni, csak egy pár cikkes beszámolót terveztem, folytatás nélkül, most mégis itt ülök, szorgalmasan pötyögök, mert ezt a sztorit érdemes az elejétől a végéig elmesélni...

Nem rég kaptam kézhez az útlevelemet, benne a pecséttel a munkavállalói vízumummal, és NIE-vel. Hogy ezek pontosan mit jelentenek, arról bővebben is írok majd, de röviden annyit tesz, hogy akár mától utazhatok is Amerikába, és Október 1-én kezdhetem is a munkámat a Los Angeles-i irodában.

Óriási az öröm a kis családban, bár mindenki megszenvedett vele, most úgy tűnik, megérte.

De hogy is kezdődött mindez? 

Bevezető

 A sztorihoz tudni kell, hogy többé-kevésbé mindig is informatikai munkával kerestem a kenyeremet. Egy idő után eljutottam odáig, hogy komolyabb megkereséseket is kaptam (pl.: több milliárdos állami projekt részeként web alkalmazást fejleszteni), úgy tűnt minden sínen van. 

Aztán sajnos valahol 2018 környékén nagyon felbosszantottam magamat, mert az ügyfelem nem fizetett ki rendesen több év közös munkát követően, így elváltak útjaink, nekem pedig új munka után kellett néznem. 

Emlékszem, éppen Horvátországban voltunk Krisztivel, az utolsó filléreinkből elmentünk, mert nehogy már az egész nyaralásunk oda legyen azért, mert valaki engem nem fizetett ki. Ültem kint az erkélyen és agyaltam, mi a fenét kellene csinálni, mert mire hazaérünk nem lesz pénzünk. Lehet hogy most még jól érezzük magunkat, de ősztől mi lesz velünk? Átgondoltam az összes létező opciót, mire beugrott, hogy rákeresek interneten távmunkára, hátha ...

Hamar rábukkantam a Freelancer es az Upwork oldalakra, szinte hihetetlennek tűnt, amit ott találtam.. lehetőségek tárháza nyílott meg azonnal előttem, minden témában és minden kombinációban keresnek embereket mindenféle távmunkára.

Még ott, a nyaraló erkélyén beregisztráltam és jelentkeztem is pár munkára.

Folytatás itt:

Gyorstalpaló - Upwork / Freelancer

Első nekifutás

 

 

Előkészületek

Az előző évi Sri Lanka-i nyaralás után, idén úgy döntöttünk, nyugat felé vesszük az irányt, és ha már utazunk, akkor megint menjünk jó messzire, így az Amerikai Egyesült Államokra, azon belül Los Angelesre esett a választás.

Mivel a tél végét már alig bírjuk kivárni, úgy döntöttünk idén is csalunk, és márciusban megyünk el "nyaralni". Az időintervallum így megvolt, lehetett csekkolni a repjegyeket.

Fontos, hogy USA-ba utazás előtt kötelező megigényelni az ESTA-t. Ez egy interneten kitölthető űrlap, amely segítségével a beutazni kívánó személy nyilatkozik az adatairól, utazással kapcsolatos terveiről, és alapvető jogi dolgokról (pl volt e már csalásért letartóztatva).

Mire jó az ESTA?

Néhány ország, köztük Magyarország egyezséget kötött az USA-val azzal kapcsolatban, hogy az USA szabadon hozzáférhet az ESTA-t igénylő személy adataihoz, hozzá kapcsolódó bűnügyi nyilvántartáshoz. Nem tudom pontosan mennyire láthatnak bele, de a lényege ez lenne. 

Ha nem lenne az ESTA még a turisztikai célú utazásokhoz is vízumot kellene igényelni, bemenni a nagykövetségre vízuminterjúra, túlesni az átvilágításokon stb ... 

A lényeg, hogy ez nekünk jó!

Fontos infó az is, hogy rengeteg cég hirdeti magát, hogy pénzért intézik az ESTA kérvényt. Nem fizessetek nekik! Az egész egy pár perces művelet, itthon bármelyik ügyfélkapunál bonyolultabb űrlapokat nyomnak a kezünkbe alapvető ügyeknél is. :))

Ez a hivatalos ESTA igénylő oldal: http://esta.cbp.dhs.gov 

Egy minimális összeget itt is be kell fizetni (használhatod a bankkártyádat, vagy PayPal hozzáférésedet), de legalább a közvetítésért nem kellett fölöslegesen plusz összeget otthagyni, ráadásul ez az egyetlen hivatalos formája az igénylésnek.

Mi párommal a kitöltés és befizetés után ráfrissítettünk 5 percen belül, és már írta is, hogy elfogadva.

Érdemes csekkolgatni időről-időre a státuszt, mert több helyen hallottam, hogy véletlenül vagy okkal, egyeseknek visszavonták az engedélyét.

ESTA-t ki kell nyomtatni, mappába lefűzni, mert becsekkolás előtt kérni fogják a reptéren!

 

Repjegy

Repjegyet venni nem nagy kaland, érdemes bravofly-on, skyscanneren tájékozódni, majd a szimpatikus légitársaság weblapján online megvásárolni a legolcsóbb oda-vissza ajánlatot. 

Ha nagyon fix a dátum, és pont aznapra drágább a repülőjegy, érdemes akár órákon át frissítgetni a keresést, mert néha 30-60 000 Ft-al olcsóbbra is kijöhet ugyanaz az út, ha szemfüles az ember. :)

Én mindenképpen március elsején akartam utazni, mert szimpatikus volt, és hiszek a megérzéseimben. Mikor először néztem ezt a dátumot, még jó áron lehetett volna repülni, de mikorra fixálódott az időpont, már 450 000 Ft-ba került a jegy. Kicsit kétségbe estem, hogy lehet mindent újratervezni, de továbbra is hittem a kitűzött időpontban, így egy órán keresztül folyton frissítgettem az oldalt, amíg végül egyszer csak visszaugrott a kezdeti árra. Gyorsan lecsaptam rá, 335 000 Ft-ért kaptunk jegyet a SWISS Airlines légitársaságnál két főre egy átszálással, másfél óra várakozással. Tökéletes! 

 

Szálláshely

Óriási szerencsénk volt, mert kint élő magyar ismerősünk amerikai barátja kedvező áron (800$ ~240 000 Ft) biztosított nekünk egy szuper szobát, óriási ablakkal, kilátással a Baldwin Hills-re. Rajtunk kívül 5 másik emberrel, egy csodálatos, meseszerű művészházban laktunk.

Sajnos, ha ez az ajánlat nincs, akkor nem is tudtuk volna, hogy hozzuk ki a nyaralást, ugyanis a legolcsóbb ajánlatok is 500-600 000 Ftokról szóltak.

Hosszú távú lakásbérlés esetén is minimum 800$ (240 000 Ft) a legolcsóbb külön szoba, turisztikai célból ezért legalább a dupljára jön ki egy éjszaka. Érdemes azért próbálkozni, mert vannak lehetőségek itt-ott. Craiglist, és a Facebook csoportok rejtenek néha jó fogásokat, de erősen rajta kell lenni, frissíteni, reagálni.

Vannak rossz környékek, ezért előtte érdemes tájékozódni. Ezen a fórumon nagyon segítőkészek a felhasználók:

http://forum.index.hu/Article/showArticle?t=9005431

Inkább kérdezzetek, mit sem a Skid Row-ban vegyetek ki szállást! :) (mi persze véletlenül ide is bekeveredtünk, majd elmesélem)

Összeálltak az apalvető dolgok, március 01-30, irány Los Angeles!

Utazás

Megjártuk Grönlandot és Kanadát, pedig Los Angelesbe indultunk. Hogy is van ez?

Budapestről egy airbus nevezetű jármű reptetett el minket Zürich-be. Ez tényleg inkább hasonlít egy buszra, mint egy repülőre, de valahogy mégis a levegőben tettük meg ezt a másfél órás utat. Összesen csak négy vagy öt szék volt egy sorban, középen egy folyosóval. Mivel itt kijelző nem volt, az egyik utaskísérő hölgy mutogatta el mit kell tenni vészhelyzet esetén. Néha út közben becsöpögött a víz, de finom reggeli sós péksüteményt kaptunk, és kávét vagy teát lehetett kérni hozzá pluszban. A leszállás nagyon kemény volt, belibegett a gép és háromszor pattantunk meg a kifutón, mire mind a két kerék egyszerre érte a földet és gurulni tudtunk tovább. Megizzadtam egy kicsit, de pánkira semmi ok, sikeresen megérkeztünk.

Zürichi reptér nagyon vicces, van egy metro járat, ami átvisz a terminálok között. Nekünk is fel kellett erre szállnunk. Viccesek lehetnek ezek a svájci emberek, mert a 3 perces metróút alatt még arról is gondoskodtak, hogy ne uantkozzunk, madárcsicsergést, tehénbőgést és jódlizást játszottak be a hangszórókon. 

Simám átszálltunk a Los Angelesbe tartó gépre, ahol 12 óra repülés várt ránk.

Mivel én extra ételérzékeny vagyok, külön kértem speciális "minden mentes" kaját. Már hozzászoktam, hogy valamit mégis elrontanak, és nem tudok belőle enni, ezért sok szendviccsek készültünk. Nagy meglepetésünkre nem volt rájuk szükség a repülőn, tökéletes menüt kaptam! Csak sóval fűszerezett hús, rizs, párolt zöldségek, gyümölcsök. Minden glutén, tej, és adalékanyagmentes volt. Előételként még valamilyen chipset is osztogattak, az is csak természetes alapanyagokból készült. Sok plusz pont a Swiss-nek ezért.

Na de mi van Grönldanddal?

Bámultam ki az ablakon, már kábé fél órája csak azt láttam, hogy óriás jégtáblák úszkálnak alattunk. Mit keres ennyi jég itt, az Óceán közepén? Elvileg mi délebbre utaztunk, végtelen víztömegnek kellene lennie alattunk, gondltam én haladnó.. 

Ezen a repülőgépen már mindenkinek saját kijelzője volt, a szemben lévő ülés háttámlájába süllyesztve. Filmeket, sorozatokat, természeti csatornákat lehetett nézni, zenét hallgatni, és ami a legjobb, az összes repülési adat is követhető volt, egy interaktív alkalmazás segítségével. Rákattintottam, láttam, hogy minden rendben. 10 000 méter magasan vagyunk, 890 km/h sebességgel suhanunk. Ránézek a térképre, ami mutatja éppen hol járunk, és látom, hogy éppen Grönland felett húzunk el. Mi a fene?! Jó gépre szálltunk egyátalán? Totál északra megyünk dél-nyugat helyett?

Sajnos Földrajz órán valamit nagyon elronthattak, mert a digitális földgömbön berajzolt vonal alapján rövidebb utat kell megtenni, ha szinte az Északi-sarkon átrepülve jutunk el Los Angelesbe, mint nyugati irányba körbe, én pedig biztos, hogy az ellenkezőjére fogadtam volna. Eddig mindenki megdöbbent, mikor elmondtuk, merre csavarogtunk Los Angeles felé tartva.

17692823_10202800616492217_656927156_o.png

17776604_10202800616412215_35027384_o.png

 Néhány fotó

Belépés az Amerikai Egyesült Államokba

Külön posztot érdemel a procedúra, ahogy az ember a leszállás után eljut odáig, hogy kiléphessen az utcára. 

Már a repülőgépen mindenkinek kiosztanak egy cetlit, ami angol nyelvű, és elég specifikus szavak is vannak benne, kicsit nehézkes kitölteni. Olyanokról kell nyilatkozni, hogy van e nálunk nagyobb elvámolandó készpénzes összeg, árut hoztunk e magunkkal, háziállatot, kacsát/libát kívánunk e bevinni az államokba stb..

Ezzel a papírral a végén semmit nem kellett csinálni, senki sem kérte, de ki kell tölteni, mert ez a szabály! 

Fontos tudni, hogy akár ESTA-val akár turista vízummal is rendelkezünk, a megérkezéskor végül a határőr dönti el, beléhetsz e az országba! Ha valamilyen oknál fogva nem szeretne beengedni, nem fog, visszafordít, felültetnek egy haza tartó repülőre, és vége a kalandnak. Ezért fontos a lehető legpontosabban követni az utasításokat!

Szóval kitöltöttük a papírt, leszálltunk Los Angelesben.

Óriási tömeg van, és kilómétereket kell megtenni, "S" alakban fel-le haladni a kordonok között (ebben pár méterenként irányító emberek segítenek, mosolyogva intenek a helyes sorba). Mi mondogattuk mindenkinek, hogy ESTA, ez tökéletesen elég volt.

Oda kell menni egy géphez, ahol az ESTA kérvényt szinte teljes egészében újra ki kell tölteni. A gép ujjlenyomatot vesz, lefotóz, bescanneli az útleveledet, majd kidob egy papírt, ahol rajta lesz a fotód és az adataid, X el áthúzva. Leírom, mert rám a frászt hozta, hogy baj van. Ez nem jelent semmi rosszat, annyit jelent, hogy az automatikus ellenőrzésen nem mentél át (senki sem aki turista), személyes beszélgetésre kell menni egy határőrrel. 

Ez után ki kell állni egy lassabb sort, amíg véletlenszerűen valamelyik határőrhöz nem irányítanak. Ott megint ujjlenyomat vétel, fotó, és felteszik legalább ezeket a kérdéseket:

- Miért jöttek az államokba?

- Turisták vagyunk

- Meddig kívánnak maradni?

Egy hónapig

- Mit fognak csinálni?

- Egy hónap nagyon hosszú idő, még nem tudjuk pontosan, de tervezzük, hogy elmegyünk az Universal Studiosba, a Disney Landbe, talán megnézzük a Grand Canyonyt és Las Vegas-t.

A határór mosolygott, belepecséltelt az útlevélbe, kellemes időtöltést kívánt, és intett, hogy megkaptuk az engedélyt a belépéshez! Juhhhhééééé! Életem egyik legboldogabb pillanata volt.

 

Fontos tudni:

Ez nem mindig megy ilyen könnyen! Ha az ember véletlenül arra utaló dolgot mond, hogy dolgozni, vagy hosszasan tartózkodni, letelepedni szeretne akkor azonnal visszafordítják. A fórumon mesélte valaki, hogy megismert egy amerikai srácot itthon, másodjára szeretett volna kimenni meglátogatni. Megkérdezték tőle, hogy barátság, vagy párkapcsolat van köztük. A lány azt mondta, csak barátok.. Elkérték a telefonját, ahol a messengerben látták, hogy több ez, mint barátság. Órákon keresztül vallatták, mire beengedték (szerencséje volt, hogy nem tagadták meg a belépést ezek után).

A lényeg, hogy őszintén, de mindig csak annyi infót adjunk, amennyit muszáj. Egy félreértett mondat elronthatja a nyaralást.

imag0260.jpg

Szállás, Környék

Szerencsére a magyar vendéglátónk kijött értünk a repülőtérre, így a megérkezésünk után nem kellett átessünk a szokásos küszködéseken (taxisal alkudozás, majd úgy döntünk menjünk tömegközlekedéssel, amit fél úton nagyon megbánunk).

A hazaúton megkaptuk a legfontosabb infókat, például, ha valami őrült odajön kötekedni, vagy csak úgy kellemetlenkedni, annyit kell magabiztosan mondani, hogy FUCK OFF, és jó eséllyel továbbállnak. Egyszer sem kellett használjuk egy hónap alatt, de volt, hogy láttuk másnak bevált.

A másik fontos dolog Los Angelesben, amit érdemes elsőre bevésni, hogy a fő pontok, és irányok merre vannak. Ha megérkezel a városba, és van "idegenvezetőd" ezzel fogja kezdeni. Mögötted az Óceán, előtted a DownTown, balra mész Hollywoodba, jobbra nem igazán akarsz menni, mert arra nem sok érdekes dolog van.

Culver Citytől nem messze a mexikói negyed és a fekete gettó határán laktunk, valahol Dél-Los Angelesben.

Megérkeztünk a házacskához, szép kék színű (párom szerint szürke) két szintes épület.

Az utcában melettünk sorakozott több is, mindegyik más színben. Közvetlenül mellettünk egy pizzéria udavara volt, a másik oldalon lakóház.

Az alsó szinten laktak a vendéglátóink, Icu és Jason. Jason műhelye közvetlenül alattunk helyezkedett el. Szuper kreatív közeg, művészeknek. Jason általában megrendelésre készít egyedi dolgokat fából, fémből, sokszor eldobott hulladékból, itt lehet megnézni a műveit: atomicarts.us

Icu most iskolába jár, hamarosan nővér lesz belőle, ami az USA-ban egy nagyon jól fizetett munka, programozói szintű órabért kapnak. Náluk a "nurse" képzés valamivel többet jelent, mint itthon (tudtommal), ahogy néztem, majdnem orvosi iskolát kell elvégezni egy ilyen papírhoz.

Icu egyébként híres magyarországi művészek leszármazottja, Ő, és testvére Sanyi is próbálják tovább vinni amit a felmenők elkezdtek. Los Angelesben meg lehet élni művészetekből, szemben Magyarországgal, de ha az alapvető igényeknél többre vágysz, érdemes valamilyen iskolát elvégezni, és betölteni olyan állást, amely képzettséget igényel. Így már 40-50 dollárt (12-15 000 Ft) is lehet keresni óránként. A minimál órabér Californiában 10$ (3000 Ft), már szó van róla, hogy emelni kellene ezen.

A felső szinten közvetlenül melettünk lakott Harold Franciaországból, vele nem sokat beszéltünk, mert nagyon zárkózott srác. A ház másik végében pedig Natalie szobája mellett lehetett lejutni a hátsó kis kertre és udvarra. A nappaliból nyílt Ray szobája, aki Puerto Ricoból érkezett, és divattervezőként építi a karrierjét (nagyon ügyesen), vele már nem voltak kommunikációs problémák, az első napon megmutatta milyen ruhákat készít, min dolgozik. Én nem vagyok egy nagy ruha őrült, de az ő cuccai még nekem is elérték az ingerküszöbömet, nagyon ügyes srác, a portfóliója itt követhető:

https://www.facebook.com/ReyOrtizDesign/

Ray éppen sztorizik a hátsó udvarban (ölében Red, mellette Awesome feneke látszik):

imag0430.jpg

 Többször megfogadtam, hogy készítek fotókat a lakásról, mert minden egyes falon, sarokban (még a WC-ben is) festmények, szobrok és egyéb műalkotások vannak elhelyezve, de valahogy mindig annyira intimnek éreztem a közeget, hogy nem tettem. Nekem egy-egy ott található kép/szobor önmagában több művészeti értéket képviselt, mint a Moholy-Nagy kiállítás a Lacma-ban. Jó, én underground arc vagyok, az én ízlésemre nem érdemes alapozni, ha én állítanék össze egy kiállítást a kedvenc művészeim dolgaiból, valószínű nem kelne el rá több ezer jegy naponta. :) 

Azért pár képet csak sikerült találnom:

dsc_0018.jpg

imag0628.jpg

Környék

 

Megérkezésünkkor nem tudtunk sokat arról, milyen a környék, ahol lakunk. Indulás előtt az összes létező fórumot és blogot elolvastam Los Angelesről, de valahogy erről a részről semmilyen információt nem lehetett találni. Egy biztos volt, Jasonön és Icun kívül fehér embert nem láttunk arra mozogni. 

Mikor első nap délben először egyedül vágtunk neki a városnak (Sunset Beach-re próbáltunk kijutni), még nagyon be voltunk tojva. A mexikói negyed közepén laktunk. Nagyon erősen sütött a nap, kertvárosi környezetben sétáltunk, szűkös utcákon a metro felé. Néha szigorú tekintetű, sötét bőrű, fekte hajú emberek jöttek velünk szembe, de ügyet sem vetettek ránk. Esetleg, ha velünk közös járdán szemben jött valaki, akkor odabiccentett, mint ha már 5 éve egy utcában élnénk. Elsőre furcsa volt, aztán rájöttünk, milyen szuper szokás is ez, de erről majd később.

Imádtam azt a sétát, minden annyira más volt és új. Nem tudtam felfogni, hogy ott vagyok, ahol a filmek játszódnak, ahol a GTA-ban a homiek-hoz vezettem, és hogy egyáltalán, én most Amerika egyik kertvárosában sétálgatok. 

Sajnos képeket nem készítettünk, mert eleinte nem mertük ezen a helyen elővenni még a telefonunkat sem (a kirándulás végére már annyira elengedtük magunkat, hogy gördeszkával nyomultunk az utcában hazafelé menet), de a Google szerencsére megoldotta ezt helyettünk.

mid-city-gmaps.png

Ahogy teltek a napok, egyre magabiztosabbak lettünk, mivel az ég világon semmilyen attrocitás nem ért minket. Emlékszem, hogy az első napokban még siettünk haza, nehogy éjszaka kelljen az utcákon bolyongani, ehhez képest két hét múlva már este tizenegykor, és hajnal ötkor is magabiztosan battyogtunk haza. Ha hozzánk is szólt valaki az utcán, az is csak illedelmesen köszönt, majd ment tovább.

Miután a mexikói negyedet megszoktuk, megkockáztattuk a lakásunktól az ellenkező irányba sétálást is (ott jár egy elég frekventált buszjárat, ami elvisz Holywoodba). Itt sem ért egyébként bennünket semmilyen konkrét attrocitás, de volt olyan pillanat, amikor a buszvezető odahívott magához, hogy ne beszélgessünk idegenekkel, mert veszélyes. Egy tolószékes eléggé megkattant veterán bácsi érdeklődött felőlünk, aztán már a fiatal suhancok is próbáltak közeledni, ekkor volt a pillanat, hogy maga mellé intett a sofőr, amíg le nem szálltunk. Újabb lecke megtanulva. Lehet barátkozni, de kerüljük az őrülteket. 

A végső konklúzió az, amit megérkezésünkkor is elmondtak: Vannak őrültek, mindenhol vannak, főleg ilyen nagyvárosokban, de nem szabad velük foglalkozni, nem szabad feltűnősködni. Érdekes, de annak ellenére, hogy a igazi balhés, megkattant, rosszarcúak sokkal többen vannak ott, mint itt Budapesten, mégis jóval kevesebb a probléma velük, nem zavarják a járókelőket.  Az általános közbiztonságnak is egy külön posztot szánok, ahol ezt bővebben kifejtem majd.

Igazából úgy jöttünk el, hogy ha visszamegyünk, erre a környékre megyünk vissza újra, mert közel a metro, pontosan a belváros és az óceánpart között terül el. Mindenhova ugyanannyi idő eljutni, ennek ellenére az egyik legmegfizethetőbb környék szállás ügyileg, és mivel itt melósok laknak, a szupermarketek árai is nagyon kedvezőek, Budapesti árakon (vagy olcsóbban) vásároltunk. 

Egyébként, ha választhatnék hova költözök, akkor Culver City-t választanám. Ez egy metro megállónyira van a szállásunktól, nagyon csendes, szép környék, kertvárosi környezet, jól szituált lakókkal. Culver Cityben a mai napig rengeteg filmstúdió székhelye üzemel, láttuk a Sony Pictures irodáját, és a Culver Studios-t is. Ez a környék az, ahol a filmiparban dolgozók laknak, erős középosztály, óriási kertes házakkal (de még nem úszómedencével), halandó számára anyagilag megengedhetetlen bérleti díjakkal (~600 000 Ft-tól felfelé).

Sétálgassatok és gyönyörködjetek ide kattintva

 

Árak, vásárlás, plázák, boltok, üzletek

Los Angeles nem drága hely, akárki, akármit is mond. Alapjába véve, mi rosszabbra számítottunk, ezért sem tűnt túlárazottnak semmi, de azok a fajták vagyunk, akik egy fillért sem adnak többet valamiért, mint amennyit szükséges. De tényleg. Nagyon válogatósak vagyunk e téren, inkább nem vesszük meg az adott dolgot, csak ne támogassuk a túlárazott termékeket forgalmazó üzleteket. 

Élelmiszer, alkohol

Előre mondom, ha az a fajta vagy, aki nem tud spórolni, minden, amit meglátsz azt lekapod a polcról gondolkodás nélkül, akkor ne gyere az Egyesület Államokba, mert a gatyád is rá fog menni. Egyébként én azt mondom, ez tökéletes, aki eszetlenül szórja a pénzét, az meg is érdemli, hogy így járjon (és legalább ki is tudja élvezni ezt az életmódot), viszont aki spórolós, megtervezi a vásárlását, és próbál figyelni a pénzügyekre, az itt megteheti, és viccen kívül tizedére lehet csökkenteni a kiadásokat ezen a módon.

Csak egy példa: Ha egy sört veszel, az majdnem pontosan ugyanannyiba kerül, mint egy hatos pakk sör ugyanabból (pár cent különbség van csupán). Először azt mondaná az ember, ez undorító, de aztán rájön, hogy elosztva olcsóbbra jön ki egy sör, mint otthon, akkor már igencsak mosolyog magában, milyen jó üzletet csinált. Össze lehet fogni a lakótársakkal, és megtizedelni az alapvető költségeket. 

Mindez nem igaz a bárokra, ha nem boltból veszel sört, akkor minden turista által felfedezhető helyen legalább 7 dollárt (2100 Ft) kellett fizetni egy korsóért. Los Angelesben nem igazán szeretik a piálást, és a piásokat, én részeg embert egy hónap alatt sem nagyon láttam. Hasonló a helyzet egyébként a dohányzással is. Drága, és nem menő státusszimbólum, mint itthon, így a gyerekek nem ezzel kezdik a tinédzserkort.

dsc_0124.jpg

Ne feledjük, a mértékegységek itt kicsit mások, így a dobozos sör az 7dl (8 fl oz, ami fluid ounces-t jelent), ezért sem szabad hirtelen forintba átváltva számolni a sör árakat.

Mi végig Budweiser-t ittunk, finom. Azt a hibát senki ne kövesse el, hogy BudLight-ot ot vesz, ha már alkoholra vágyik, mert hogy abban alig van. Én csak vizelési rohamot kaptam tőle, mást nem. :)

A tömények olcsóbbak, mint itthon, egy liter minőségi Smirnoff vodka kb 3000 Ft, ami kevesebb, mint félár a hazaihoz képest. 

Ruházat

Ez megint csak úgy van kitalálva, hogy aki ész nélkül csinálja annak kiürül a zsebe, aki pedig ésszel, az olcsóbban vásárol, mint itthon.

Alapvetően minden szinte ugyanolyan áron van, ha a nagyátlagot nézzük, mint itthon.

A nagyon puccos helyeken, például divattervezők egyedi ruhái, amiből csak egy van a világon elképesztő árakat mutatnak, amikor megláttam, hogy egy kabát akár 1500-2000 dollárba is kerülhet (500-600 000 Ft), akkor azért rájöttem, hogy mégis csak Holywoodban sétálgatunk.. 

Ha csak plázázni és nézelődni szeretnénk Los Angelesben a legjobb hely a Sunset Beach közelében található Promenade. Ez nem kifejezetten olcsó, de nem is kifejezetten drága, a gyerek osztályon olcsóbbak picit a ruhák, mivel mi kicsik vagyunk, ott vásároltunk be. Átlagosan egyébként 3-6000 Ft egy menőbb póló. Itthon is hasonló az ár, de ott minőségibb a nyomat is, és az anyag is, mint itthon. 

Ha tényleg szuper cuccokat akar az ember szó szerint fillérekért venni, akkor irány a ROSS - Dress for Less! Mi imádtuk. Egy óriási üzlet, végeláthatatlan sok ruhával. Nincs méret választék a különböző ruhadarabokból, ezek olyan cuccok, amit más üzletek már nem adtak el, mert egy-egy maradt, így leselejtezték. Teljesen új ruhák, sokszor márkás göncöket is lehet találni (Vans és társai) 1-3000 Ft-ért.

Ami jó benne az pont az, hogy szinte egyedi, mivel már csak egy-egy méret van. Én kaktuszos inget, és flamingós (szükre nem rózsaszín) pólót, Fila cipőt is vettem ott.

imag0620.jpg

 

Ha szerettek a büdösben turkálni, akkor plázányi méretű használtruha üzleteket is lehet találni West Holywoodban a meleg negyedben. Nekünk azok a ruhák túl régi stílusúak voltak, aki bírja a retro-t annak nem szabad kiahgyni ezeket.

Ugyanitt a környéken vannak további szuper üzletek. Martens shop, végtelen sok sexy-ruha butik (mégis a meleg negyedben vagyunk), deszkás üzletek, egyedi tervezők cuccai. Ezeket nézegetni érdemes, megvásárolni nem szerintem, mert túl vannak árazva, és annyira egyik sem menő. Ezek a környéken női eladót ne is keressünk, mert nem fogunk találni, csak meleg srácok ülnek a pultok mögött, mindenféle fura öltözékben, sminkkel, európai ember hirtelen nem tudja hova tenni, de gyorsan hozzá lehet szokni. Én nem vagyok az az arc, aki kijárkál a Pride-ra, sőt ellenzem. Én a jó megoldások híve vagyok, márpedig az tökéletes megoldás, hogy egy negyedbe tömörült a homoszexuális társadalom, így őket sem bántja senki, és nincs vitatéma. Ott azt és úgy csinálnak, amit és ahogy akarnak, akinek nem tetszik, az ne menjen oda. Mi többször is visszamentünk az egy hónap alatt. 

Ja igen, fontos infó, minél olcsóbb, és régibb ruhát árulnak a boltok, annál jobban féltik az áruikat. Nem értjük ez hogy alakult ki, de a puccos boltokban, ahol tényleg egy ruha 600 000 Ft, ott simán hátitáskával grasszálhattunk, a second hand nagyapám bőrdzsekijét árusító helyeken meg le kell adni a táskádat, kapsz rá egy csipeszt egy számmal, és es másik csipeszt a magadra csiptetsz, ha végeztél, így válthatod vissza. Ettől én frászt kaptam, mert a táskámban lévő fotóapparátus értéke felért az üzlet fél ruhakészletének értékével, és ha valaki onnan azt kiveszi, vagy az eladó nem figyel és ellopják (nem igazán volt elzárva csak letéve a lábuk mellé), akkor hogy bizonyítom be, hogy milyen értékek voltak benne? Egy-két alkalom után, inkább be sem mentünk hasonló turkálókba. Mai napig nem értem ezt, miért pont a filléres ruhákat kell védeni, ha egyet nagy nehezen feltűnés nélkül belegyűrnék a táskámba is, maximum egy kiflit ha kapnék érte. Ki kockáztatja ezt meg, főleg West Holywoodban?

Szállás

Direkt a végére hagytam a fekete-levest, mivel sajnos a szállás az tényleg durván túl van árazva. Egy szoba egy főre, egy hónapra, hosszú távra (!) legalább 800$ (240 000 Ft), egy közepesen biztonságos környéken. Ha jó környéken szeretnél szobát az 1200$ (360 000 Ft), ha pedig saját lakást szeretnél, az 2000$ (600 000Ft)-tól indul, közepes környéken.

Ez annak, aki ott él nem sok, mert hatszorosa a minimálbér az itthoninak, de a szállás ára, csak háromszoros.

Erről sokat nem tudok írni, mert nincs még tapasztalat, de Craiglisten, Roomsteren (ez fizetős), és Facebook csoportokban (pl.: Los Angeles housing) lehet jó ajánlatokat kifogni.

Ha turistaként mész, egy hónapra a szállás 600 000 Ft-tól indul. Nekünk szerencsénk volt, mert Jason-nek a legutóbbi albérlője pont kiköltözött, amikor mi érkeztünk, ezért kaphattuk meg hosszú-távú áron egy hónapra a szobánkat.

Közlekedés

Ennek is külön posztot szánok, így csak az árakról írok itt most.

A benzin nagyon olcsó, itthonihoz képest fél áron van, 200-250 Ft a literje.

Autót vásárolni is egész jó áron lehet, de 2000$ alatt nem érdemes, mert a megspórolt pénz a javításra fog rámenni, rossz esetben annak többszöröse. Egyszer kell venni egy egész jó autót, és akkor sokáig nincs vele gond. 

Megkérdeztük, és egy átlagos autó, átlagos havi fenntartása benzinnel, biztosítással és minden egyéb járulékos költséggel körülbelül 60 000 ft / hó.

Pontosan ugyanennyibe kerül két főre a 30 napos bérlet a tömegközlekedésre. Ha éjszaka nem mozog az ember, tökéletes a tömegközlekedés (szerintem jobb, mint az autó használat), de kényelmetlenebb, mint az autó, és ha egy árban van a kettő, akkor már inkább az autót választja az ember, mert kellhet vészhelyzet esetére.

Jelenleg minden adóból néhány centet metro építésre tesznek félre, jelenleg tudtommal 3 újabb metro kivitelezése is folyamatban van, az után szerintem nagyon sok minden meg fog változni LA közlekedésében. Tényleg csak pár földalatti hiányzik ahhoz, hogy szuper kényelmes és gyors legyen eljutni a város bármelyik pontjára. Most körülbeül háromszor annyi idő tömegközlekedéssel megtenni ugyanazt az utat, mint autóval, ez szerintem egyenlő lesz, ha befejezik a mostani építkezéseket.

dsc_9088.jpg

Egyéb költségek

Ha turista vagy, körülbelül minden költséget lefednek a fentiek, viszont ha hosszú távra mennél az USA-ba akkor még jön pár nehezítés, de amit biztos fizetnünk kell, az az egészségbiztosítás. Ez sajnos nagyon-nagyon drága, mivel nem állami kézben van. Óriási üzlet a biztosítás Amerikában, ezért nincs az a jószándékú messiás, aki ezen változtatni tudna. Mi ahogy láttuk a minimum biztosítás fejenként 300$ ami majdnem 100 000 Ft / hó / fő. Ez elképesztően sok, ha az ember úgy érzi meg is tehetné, hogy megél odakint, ez lesz az a tétel, ami romba dönti az álmokat, mert olyan szinten sok egy ekkora kiadás egy családnak, hogy itthon ketten keresik meg azt az összeget egy hónapban.

Ha turista vagy és van OTP bankszámlád, akkor én ajánlom a Világutazó biztosítást, ez egy évre érvényes, de egy huzamban csak 30 napig lehet idegen országban tartózkodni, a felett nem érvényes, ha nem utazol haza. Ez pár ezer forint, és elég jók a feltételek. A Swiss hazafelé szétszaggatva adtva vissza az egyik poggyászunkat, ráadásul a tartalma is megsérült (megolvadt) így megpróbáljuk érvényesíteni a biztosítást, majd frissítem a posztot, ha van konkrét információm arról, kapunk e vissza pénzt.

Összefoglalva, ha a havi étkezési költségekre odafigyel az ember, és nem vásárolgat ruhákat egyfolytában, együtt lakik másik 3-4 emberrel, akkor havi 2000$ (600 000 Ft) a minimum, amiből egy ember (esetleg egy pár) Los Angelesben egész jól meg tud élni.  (albérlet, autó, néha étterem/szórakozás)

Kriszti képei

Étel, éttermek, étkezési szokások

Most már, hogy biztonságban megérkeztünk, és felfedeztük a terepet, irány enni!

Az első posztban már írtam, hogy extra ételérzékeny vagyok, így nekem a táplálkozás még itthon is nagyon nehézkes. Hogy képbe kerülj, kedves olvasó, leírom dióhélyban miről van szó.

Alapvetően nem ehetek semmi olyat, amiben bármilyen mesterséges adalékanyag van (itthon E betűsöknek hívjuk őket), csak teljesen organikus alapanyagokból készült ételt fogyaszthatok. Így amiben már fűszerkeverék, vegeta van, illetve a nyers hús bármivel kezelve van (nátrium nitrit, védőgázas csomagolás, pác-só), vagy nem megfelelően volt a jószág takarmányozva (pl antibiotikumos táp), akkor én azt már nem fogyaszthatom, különben kórházba kerülök, de legjobb esetben is három napig hányok otthon, és migrénem van. Tényleg nagyon veszélyes, és szinte megoldhatatlan a táplálozás idegen helyeken. 

Budapesten körülbelül 4-5 boltot kell bejárni egy vacsorához, mire találunk alapanyagokat, ráadásul itthon nagyon drágák az adalékanyag mentes élelmiszerek. Kihasználják a beteg ember gyengeségét.

Mindenki felkészített lelkileg, hogy Amerikában még rosszabb lesz a helyzet, semmit sem fogok tudni enni, mert ott mindenki a "szemetet" eszi (junk food). Fel voltunk készülve lelkileg, hogy McDonalds-on fogok élni egy hónapig, mert bármennyire is meglepő, a McDonalds az egyik legorganikusabb és legmegbízhatóbb gyorskaja a világon. Igen, tessék elhinni kedves olvasó, te is csak a propaganda áldozata vagy, ha bevetted a konkurencia negatív lobbiját, a Meki majdnem, hogy egészségesnek mondható. Ha mégsem hinnéd el, itt lehet megnézni minden egyes termék összes összetevőjét, látni fogod, hogy nincs benne semmi idegen, fölösleges, mesterséges anyag: https://www.mcdonalds.com/us/en-us/about-our-food/nutrition-calculator.html 

(most jön az, hogy akkor miért nem romlik meg? Azért mert a termékek nagy része tele van sóval, amiről tudjuk, hogy már az ősemberek is ezt használták tartósításra. A nagy trükk csak annyi, hogy azt használjuk, amit az őseink, nincs szükség mindenféle állományjavítóra és védőgázra, az élelmiszer gyártók elhitették velünk, hogy erre szükség van, pedig csak arról van szó, hogy nekik olcsóbb káros kémiai mesterséges anyagokkal tartósítani, mint természetessel)

Vissza a témához:

Első hihetetlen élményünk az volt, hogy bementünk a sarkunkon található élelmiszerboltba, ami ráadásul a Mexikói negyedben van, direkt mexikói embereknek az ízlésére szabva. Majdnem minden terméken ott van, hogy "All Natural". Persze ezeknek itthon nem lehet hinni, de megtekintve az összetevőket, igencsak biztató látvány volt, hogy rendes, olvasható betűkkel is, két sorban kifért minden. Egy egyszerű mirelit csirke nuggetsbe itthon beletesznek egy kis húst meg egy kis zsemlemorzsát, és még kb 20 féle állományjavítót, tartósítót, ízfokozót, mesterséges aromákat, csomósodás gátlót, térfogat növelőt. Ne ez az, ami Los Angelesben nincs. Ha csirke nuggets, akkor csirkehús, zsemlemorzsa, só, bors tojás és kész. 

Csak, hogy szemléletesebb példát mondjak, itthon ha leemelek a polcról 10 konzervet, abból egy, vagy egy sem ehető számomra, mert legalább nátrium-glutamát biztos lesz benne. Kint ennek pontsan az ellenkezője van, ha leveszek 10 konzervet, abból talán egyben lesz ízfokozó, de nagy eséllyel egyikben sem. Itthon keresni kell az ehető ételt, ott keresni kell ha az ember mérgezni akarja magát.

Sokkal okosabb az amerikai üzleti hozzáállás, ők rájöttek, hogy amennyit megspórolnának azzal, hogy olcsóbb módon oldják meg a tartósítást és az ízesítést, annyi ügyfelet el is veszítenek, mert ételallergiások. Ezért megpróbálnak mindent úgy elkészíteni, hogy a lehető legtöbb ember meg tudja vásárolni. Nem mérgezik a társadalmat, és még pénzüknél is vannak. Sajnos itthon ez egyre rosszabb irányba megy, lassan már nekem nem lesz itthon mit enni, ezt túlzás nélkül mondom. Szándékosan mérgezik itthon a magyart!!!

Ha valaki még biztosabbra akar menni, az picit drágábban, de ellátogathat a Whole Foods Market-be. 

El sem tudom mondani, milyen érzés, hogy már több, mint öt éve én vagyok az arc, akit itthon mindenki hülyének néz. Aki a lakodalomba is saját ételt és piát visz. Lehet túlzásnak tűnik, de a húgom lakodalmán hónapos előkészületeket követően csak összeöntötték a vegeta mentes levest a többivel, amiről nem is szóltak, így három napig remegtem otthon az ágyban utána. Szóval én vagyok az, aki ha elmegy egy legénybúcsúra és beülünk egy étterembe, akkor előveszem a szendvicsemet, amíg mindenki más eszik. Teljesen őrülnek néznek, de már megszoktam. Ez Los Angelesben nincs. 

Sétáltunk a belvárosban, és a telefonommal egy nagyon erős nyitott wifit vettem észre, a neve Whole Foods Market. Villámcsapásként ért az érzés, vajon milyen lehet az az élelmiszer üzlet, aminek az utcán is fogható ingyenes wifi-je van, ezt látnom kell. Követve a feliratokat, a térképet és a jelerősséget, megtaláltuk az üzletet. Először egy nagyon drága étteremnek tűnt, de az volt a furcsa, hogy mindenki szatyrokkal ült bent, és úgy ebédelt. Beljebb menve megláttuk, hogy az étterem részen átsétálva egy óriási élelmiszerüzletbe lehet bejutni. Bementünk, ekkor láttuk csak, hogy a mennyországba kerültünk. Most, mikor írom ezeket a sorokat, is kicsit elszorul a torkom, ha eszembe jut, milyen érzés volt ennyi év után bemenni egy boltba ahol, mindent megehetek amit megkívánok. Ugyanis itt csak telejsen organikus dolgokat árulnak, és a lehető legrészletesebb leírás van minden egyes kihelyezett kenyérhez, ételhez, még az önkiszolgáló salátás pultnál is egyesével minden felett.

El tudod képzelni milyen rossz úgy élni, hogy csorog a nyálad, mert a barátaid a kevenc kajádat eszik éppen, te pedig a sajtos szendvicsedet majszolgatod egy étteremben? Nekem az az érzés, hogy megkívánok valamit, már nincs is, mert nem szabad. Itthon bármire ránézek, az nagy eséllyel három napra kinyír. Kisebb anorexiás problémáim alakultak ki, mert bizonytalan vagyok az ételekkel kapcsolatban.

Szóval megtaláltam az én személyes menyországomat. Azonnal vettünk is egy hatalmas egész grill csirkét, salátát, és kenyeret, ezért körül-belül 5000 Ft-ot fizettünk. Ketten három-négy kajálásra tudtuk megenni az egész csirkét. Nem egy összefonnyadt, vízzel felfújt, antibiotikumos, sötétben csőr nélkül felnőtt csirkét adtak 2500-ért, hanem 3000 Ft-ért cserébe igazi kukoricán felnőtt, udvaron kapirgálós jó nagy jószágot kaptunk. 

imag0302.jpg

Még nincs vége a méltatásnak! :)

Elképesztően éhesek voltunk, csorgó nyállal jöttünk ki a boltból. Ekkor szokott ez következni: Oké, megvan a kaja, de hol  és hogyan együk meg?

Írtam, hogy a bolthoz egy éttermen át vezetett az út. Na most ez az étterem azért van ott, hogy te megedd azt, amit a boltban vettél. Lehet étlapról is rendelni, másfélszeres áron azt, amit a boltban is megkapsz, de ahogy néztük az emberek 90%-a a boltból vásárolt ételt fogyaszotta. 

Micsoda ötlet! 

Leültünk az egyik asztalhoz a vásárolt kajákkal, szétnéztünk, hogy miként kellene a grillcsirkét elfogyasztani. Itt megint kellemes meglepetések sora ért. Itthon gyilkos tekintetekkel néznek ránk, ha egy pohár vizet merünk kérni kóla helyett, itt alapból ki volt készítve az étteremben, szabad rablásra:

- Ivóvíz, poharak

- Evőeszközök, hogy meg tudd enni, amit a boltban vettél

- Ingyen teljesen organikus, elképesztően jó minőségú és finom ketchup, majonéz, és mustár. Egy kis kosárban volt kihelyezve, pici csomagocskákban. Mi mindig vittünk magunkkal haza is, hogy a maradék csirkét legyen mivel elfogyasztani. Ha megfogtam volna az egész kosarat és beleborítom a táskába, akkor sem szólt volna senki sem. 

Ha többet szeretnél olvasni az üzletláncról, rengeteg képpel és hasonló érzésekkel tarkított blogbejegyzés itt olvasható: 

http://www.zizikalandjai.com/2014/06/a-mennyorszag-kapujaban-whole-foods-market-london.html

 

Éttermek, gyorskaja

Az élemiszer üzletekről általánosságban elmondható, hogy jó minőségű ételeket forgalmaznak, és törekednek arra, hogy egészséges ételt fogyaszhassanak a vásárlók. 

Lássuk mi a helyzet étterem ügyileg.

Ezen is ledöbbentünk. Ha nem valamelyik ősrégi sznob patináns helyre ül be az ember, hanem 21. századi modern éttermet, vagy gyorskajáldát választ, majdnem biztos lehet benne, hogy egészséges és organikus alapanyagokból készült ételt szolgálnak fel. 

Mivel vannak kivételek, így alapból semmivel sem lenne jobb a helyzet, mint itthon, de az óriási különbség az, hogy itt tényleg tudják (ha rákérdezel) mit tesznek a termékeikbe. 

Itthon a bevett szokás az, hogy ha megkérdezem, hogy van e ízfokozó az ételben akkor ezeket a válaszokat kapom: 

1. Nincs (kis hatásszünet), de amúgy mi az?

2. Az mindenben van!

3. Megkérdezem a szakácsot... (1 perccel később)  a szakás azt mondja nincs, különleges fűszerkeveréket használ, de titkos összetevőkből áll.  (oké, itt sem eszünk)

Kint ez úgy működik, hogy vagy fejből felsorolja a kiszolgáló az összes összetevőt, mert kötelező betanulniuk (ez egy hamburgerezőben is megtörtént), vagy odahívják a managert, aki már tudja, vagy a manager bemegy a szakácshoz, mindent átnéznek, majd kijön és elmondja, hogy mik az összetevők. Legtöbb esetben még a gyorskajáldáknál is be lehet látni a konyhába, ami szintén megnyugtató, látván a körülményeket.

Az éttermek mosdójában a legtöbb helyen ki van írva, hogy az alkalmazottaink is itt mosnak kezet, kérjük tartsd tisztán a mellékhelyiséget. Ez nem is hazugság, majdnem minden alkalommal amikor bent voltam, egy alkalmazott éppen fertőtlenítette mosdókagylót, majd alaposan kezet mosott és vissza ment dolgozni. 

 imag0426.jpg

 imag0427.jpg

 

Ez már hozzáállás kérem! #eatrealfood

Magyarországon emiatt kellene tüntetni, tudatosan és szándékosan mérgeznek minket. Betegek leszünk és gyógyszert veszünk. Mekkora biznisz. Az egészséges élet itthon nem menő, lúzer vagyok, mert nem születettem konyhamalac gyomorral. Ne tudjátok meg hányszor szégyenítettek már meg azért, mert ételérzékeny vagyok. Olyan, mint ha a tolószékest cikiznék, hogy nem tud felállni a polcról leemelni az ételt. Nem is értem, hogy lehet a fikázásnak kultúrája, de itthon ennek van, másnak sincs.

Ajánlott gyorséttermek

 

Burger Lounge

5 éve nem ettem szalonnát, mert itthon az első dolog amit rászórnak az a nátrium nitrit, ami egy-az-egyben mérgező. Kint 5 év után újra ehettem igazi császárszalonnát, a Burger Lounge 100%-osan biztosított a felől, hogy semmilyen adalékanyagot nem tartalmaz az ételük. A kiszolgálató lány fejből sorolta az összetevőket.

In-N-Out burger

Személyes kevencünk. Olcsó, és tökéletes. Ez már nem minőségi angus marhából készült húst kínál, de garantálják itt is az étel organikus és friss jellegét, azt hiszem 6 alkalommal is teszteltük, több éttermüket is, az étel 10/10. Jó tanács viszont, hogy férfi neműtől (én is az vagyok) ne rendeljünk ételt, borzasztóan dekoncentráltak a fiúk az ilyen munkakörökben, hatból három alkalommal valamit elrontottak a rendelésnél (amit természetesen azonnal korrigáltak egy szó nélkül). Ja, és minden burger után X centet az étteremlánc gyermekek támogatására, étkeztetésére fordít vissza. Jó érzés úgy olcsó burgert enni, hogy még pár centtel a szegény gyerekeket is támogatod.

imag0534.jpg

Real Food Daily (100% vegán!!)

A legdrágább de legjobb kajálásunk itt történt. Egyszerűen nem tudom szavakba önteni. Egyik fő kedvenc kajám a lasagne, amit itthon sehol nem tudok enni, mert a darálthúsba mindenféle szalonna és egyéb fura maradékok is bekerülhetnek (az asszony fél évente egyszer ráveszi magát és fél délutánt rászánva készít nekem). Szóval mikor megláttam az étlapon, hogy vegán lasagne is van a terítéken, azt rendeltem. Párom, Kriszti hamburgert, Icu "tonhalas" szendvicset, Jason burrítot fogyasztott, természetesen minden vegán verzióban.

Mindkét páros elfelezte a menüjét, így mindenki kétfélét evett. Ember által nem kifejezhető az, amit átéltünk ott (fejenként 7500 Ft-ért, ami azért elég sok, de megéri néha), annyira finom volt minden, hogy nem igazán vettem észre, hogy nincs hús a lasagne-ben. Valamilyen csodával el tudták érni ugyanazt az ízvilágot, állati származékok nélkül. Azt hozzáfűzném még, hogy az egyik legkiadósabb és kitartóbb kajálásunk volt egy hónap alatt, ezzel az adaggal már betonozni is el lehetett volna menni 8 órában (eddig én voltam az, aki az ellenkezőjét állította az itthoni "vegán" kultúrájú éttermeken okulva).

Jó trükk tudni azt, hogy ha Los Angelesben jársz (nem tudom máshol jellemző e az országban), és nagyon tanácstalankodsz, hogy megvegyél e egy ételt, akkor odalép hozzád valamelyik eladó, és a szádba nyom egy ingyen kósolót a kiszemelt példányból, hogy el tudd dönteni, kérsz e belőle vagy sem. Egyik helyen direkt kipróbáltuk, hogy elfogadjuk kóstolót, majd nem veszünk semmit. Érdekelt, szólnak e, vagy csúnyán néznek e. Természetesen semmi gond nem volt ezzel, ha a vásárló úgy dönt, ez neki nem éri el a kívánt szintet az eladó tudomásul veszi. Egyébként ezt a It's Sugar nevezetű boltban teszteltük le, ahova aztán másnap vissza is mentünk, és jól bevásároltunk édességből. Vannak azok a filmes jelenetek, amikor az utcán felnőtt fiú az új lány szerelmét körbeviszi a városban, es egy fillér nélkül moziznak, múzeumoznak esznek és isznak. Ez nem csak a filmekben van így, Los Angelesben ezt valóban meg is tudod tenni.

Ugyanígy történt a Dunkin' Donut-nál is, ott nem tudtuk az egyik fánkról megállapítani milyen szósszal volt töltve (nem ismerjük azt a kifejezést itthon, amit az eladó használt), mindketten kaptunk két ingyen fánkot kóstolóba. Aztán vettünk másik fajtát, mert az túl édes volt. 

dsc_0193.jpg

 

Alapvetően nagyon dícséretes, hogy Los Angelesben az emberek mennyire igénylik az egészséges ételt. A Whole Foods állandóan dugig van vásárlókkal, a csóró főiskolást éppen ugyanúgy megtaláltuk ott, mint a gazdag öreg nénikéket. Az éttermek felhozata szintén erről tanúskodik, lassan nem tudnak talpon maradni a nem organikus kajáldák.

Kultúra, művészet

Los Angeles egy kultúrális overflow. Minden egyes szegletében kiállítások, galériák, múzeumok, stúdiók, lemezkiadók végtelen sora várja a művészetekre éhes látogatókat.

Csak, hogy érzékeltessem mennyire: Már említettem, mi a fekete gettó (hood) és a mexikói negyed közti határvonalunk laktunk, ott volt a szállásunk. Csak ha ott körbenéztem az utcán szabad szemmel találtam két galériát, egy lemezkiadót, és egy rádió stúdiót. Őrület!

Ha éppen egy fal nem elég díszes, biztos, hogy legalább valamilyen feltűnő színűre lefestik (narancssárga, kék, zöld, lila stb...), de legtöbb esetben valamilyen ízléses graffity-t (nem irka-firkát) fújnak rá. Úgy vettem észre, Los Angelesben nem csípik a középszerűséget, a túl átlagos dolgokat, mindent próbálnak valamilyen módon feldíszíteni. 

Egyik nap pont azt nevettük, hogy ahogy sétáltunk, megláttunk egy szocialista stílusúnak tűnő épületet. Rögtön mutatta is Kriszti, hogy nézd már, mit keres itt egy ilyen randa valami? Erre, ahogy közelebb mentünk, észre is vettük, hogy az épület már felújítás alatt van, a barna színű táblákat éppen ultra modern dizájnúra cserélték. 

Az a jó, hogy ugye Los Angelesben készül a filmek nagy százaléka, így egyfolytában forgatásokba fut az ember. Egyrészt ez izgalmas látvány, másrészt pedig rendben kell tartani a várost, és az ingatlanokat is, hogy megfelelő helyszíne lehessen egy-egy jelenetnek. Los Angelesben sétálni tényleg olyan érzés, mint ha egy filmben lennénk.

Volt is egy furcsa pár mondatos beszélgetésem egy amerikaival:

Kriszti elmesélt a társaságban egy vicces történetet arról, amikor a gettóban első napokban bementünk egy ital shopba, én meg mondtam, hogy maradjunk egy kicsit, mert tök izgalmas, hogy ez a bolt pont úgy néz ki, mint a filmekben, ahova valaki beront fegyverrel, és kéri a kassza tartalmát. Kriszti közölte, hogy hát ez nem a legjobb indok a maradásra, húzzunk el a fenébe innen.

Erre az egyik ott élő lány picit furcsán ránkförmedt, hogy: ,,Ti azt gondoltátok olyan itt minden, mint a filmekben?"

Nevettünk, mert pont az volt a lényeg, hogy itthon még azt vártuk ez is csak egy átlagosabb nagyváros lesz, aztán azon döbbentünk meg, folyton úgy érezzük magunkat, mint ha valamilyen jelenet részesei lennénk.

 

Múzeumok végtelen sora várja az odalátogatókat, a legtöbbet egy nap alatt meg sem lehet nézni. Ami nagyon szuper, hogy tapasztalatunk szerint majdnem minden kiállítást meg lehet nézni egyes napokon ingyenesen. Mi talán egyszer fizettünk múzeum belépőt, pedig elég sok helyen jártunk. Szinte mindenhonnan úgy jöttük haza, hogy ha legközelebb jövünk, még visszatérünk megnézni a többi kiállítást is.

A LACMA kötelező program, minden hónapban van olyan nap, amikor az állandó kiállítások ingyenesen megtekinthetőek. Lehetetlen bejárni egy nap alatt, mi szerintem csak a negyedét láthattuk. Mikor ott jártunk éppen magyar vonatkozású Moholy-Nagy kiállítás is volt. Én nem lettem nagy fanatikusa, de amúgy óriási érdeklődés övezte.

imag0443.jpg

Annál jobban tetszettek a klasszikus festmények és szobrok végtelen sorozata, de a kedvencem a méltatlanul eldugott Inka kincsek voltak. Alig találtuk meg a termet, ahol azt meg lehet nézni, első helyen kellene mutogatni, ha már kifosztották és legyilkolták ezeket a kultúrákat, meg egyébként is.. az inka művészet valami elképesztően magával ragadó, végtelen ősi energiát hordozó műtárgyakat hagyott maga után.

 

 

Los Angeles "közepén" van egy park és múzeum, a LACMA szomszédságában, a neve La Brea Tar Pits & Museum. Nagyon vicces, mert ha sétál az ember a környéken, akkor itt-ott olaj bugyog fel a talajból. Először azt hittük, csak valami építkezésből származik, Jason hívta fel rá a figyelmünket, hogy ez természetes jelenség.

Ahogy közeledünk a Tar Pits-hez, egyre erősebb termálfürdőre emlékeztető szagot lehet érezni. Odaérve, több elkerített fekete vízű kisebb-nagyobb tavat lehet látni, az egyikben mamutot ábrázoló szobor éppen próbál kiszabadulni a mocsárból. Mivel az őskorban (és a mai napig) mérgező gázok bugyognak fel a víz alól, a környéken megszámlálhatatlan élőlény vesztette az életét a történelem során. A mai napig hatalmas, több emeletes konténerekben tárolják a fosszíliákat, olyan sokat lehet feltárni arrafelé. Ez okozta a fekete színű olajtavakat (ami elvileg hivatalosan natural asphalt) is. Itt lehet többet olvasni a képződményről: https://en.wikipedia.org/wiki/La_Brea_Tar_Pits

Természetesen ennek látogatása is ingyenes, viszont a múzeumért már fizetni kell, helyette ha dínókat akarunk látni, menjünk inkább a National History Museumba. A jegyeket a weblapon lehet böngészni, mi nem fizettünk a plusz kiállításokért, mert az alapot is bezárták mielőtt végig értünk volna.

Több fő kiállítás közül mi a Dinoszaurusz csontokra voltunk a legjobban kíváncsiak így azzal indítottunk. Szöveg helyett itt van néhány kép.

 

Aztán megnéztük a California történelmét összefoglaló termet, nekem ez személyes kedvencemmé vált, mert nagyon érdekes, hogy lett ez a terület az USA része.

Nagyon röviden annyit érdemes tudni, hogy California-t a spanyolok gyarmatosították, így sokáig Mexikó része volt. Mexikó kivívta a spanyolokkal szemben a függetlenségét. Ezt követően amerikai telepesek érkeztek oda. Ők, és a mexikói irányítással elégedetlen mexikóiak fellázadtak, és kikiáltották magukat függetlennek. Az Egyesület államok besegített a függetlenedési háború megnyerésében, aminek következménye az lett, hogy Mexikónak át kellett engednie a terüelteinek felét. Így lett California az Egyesült Államok része.

Akit érdekel, az bővebben magyarul is utána olvashat itt:

https://hu.wikipedia.org/wiki/Kalifornia#T.C3.B6rt.C3.A9nete

Ezen kívül még voltunk a múzeum bio kertjében (de ez számunkra nem volt túl érdekes, itthon vidéken minden kert ilyen), aztán végigszaladtuk az ásványmúzeumot is, amire kb 20 percünk maradt zárásig. Aki teheti, térjen be, mert elámul a sok különböző képződmény láttán. Fény hatására fluoreszkáló ásványtól, a medve alakú híres aranyrögig minden érdekesség van ott. 

Ha reáltudományos múzeumra vágynánk inkább a történelem helyett, mindenképpen látogassunk el a California Science Center-be. Ez is inkább kétnapos túra, ha a kiegészítő jegyeket is megvesszük, mi egy napot szántunk rá, így csak az ingyenes kiállításokat néztük meg, azt is picit rohanós tempóban.

Ez gyerekekkel is simán látogatható, hasonló az elgondolás az itthoni Csodák Palotájához, csak kábé húszszorosa annak. 

Amit mindenképpen ki kell bent próbálni, az a föndrengés szimuláció. Nem akarom lelőni a poént, ezért csak annyit írok, próbáljátok ki. Elképesztő élmény, teljesen ingyen.

Imádok minden dolgot, ami valaha megjárta a világűrt, abból pedig ebben a múzeumban van minden dögivel. 

Kapszulák, amelyekben a legénység visszatért (volt olyan, hogy egy csimpánz két hónapot töltött kint egy ilyenben és élve megúszta). Szatellitek kicsi másolata, űrhajós ruha, sisak, olyan, mintha a NASA minden megunt játékát ennek a múzeumnak adná. Imádtam! 

Ide tartozik még, hogy elmeséljem, azt figyeltem meg, a kaliforniaiak imádnak óriás dolgokat elszállítani egyik pontról a másikra, és arról filmet forgatni. A Tar Pits parkban megtekinthető "Levitated Mass" nevezetű szobor igazából egy hatalmas szikladarab, amit odacipeltek Los Angeles közepére, közben az egész város ezt nézte, állítólag óriási híre volt, de itthon mi erről semmit sem hallottunk. A film előzetes itt megtekinthető: https://www.youtube.com/watch?v=6UdsSa-qI_4

Másik két hatalmas szállítmány az előbb említett Science Centerben van elhelyezve. Az udvaron ingyenesen megtekinthetó egy elhasznált űrhajó segédüzemanyagtartálya.

Külön jegyet váltva pedig teljes életnagyságban bejárható az Endeavour űrhajó! Egy repülőgép hátulján hozták a Los Angeles-i leszállópályára, majd onnan az utcákon néha centiről-centire mozgatva végleges helyére szállították. Én nagyon bánom, hogy kihagytuk, de egyszerűen nem volt rá több idő.

Ha a Holywood sign (a nagy Holywood felirat a hegyen) felé vesszük az irányt, hallgassunk Jasonre: Túrázzunk el egy olyan helyre, ahol nagyjából lehet fotózkodni, de ne menjünk el odáig, mert nem igazán érdekes. Közelebbről csak a hátulját lehet látni, kerítéssel körbevéve. Ahogy Jason mondja: Not that fun... Azt az utazásunk első napjaiban megtanultuk, ha Jason mond valamit, az úgy is van, így nem ellenkeztünk.

dsc_0047.jpg

Tanácsára inkább Bronson Caves és a  Griffith Observatory felé vettük az irányt.

A Bronson Caves egy mesterségesen készített barlangrendszer, amelyet a filmforgatások kedvéért alakítottak ki.

Ha valakinek egy barlang látványa még nem érné el az ingerküszöbét, jóllakhat a gyönyörű kilátással, amit aközben lát, hogy eljut odáig. (plusz itt is szuper képeket lehet készíteni a Holywood sign társaságában)

 

Griffith Observatory pár perc sétára van a barlangoktól. Egy eléggé meredek úton kell felkaptatni, de megéri a fáradtságot: Szintén egy ingyenesen látogatható múzeum és park várja a látogatókat a hegy tetején.

Szerintem az egyik legdöbbenetesebb látvány, az élő kamerakép a Napról. Igen, a Nap nevű égitestről beszélek. Egy teleszkóppal éjjel-nappal figyelik, ezt lehet egy kijelzőn nézni. Live stream a napról, éérteed?!

Egy másik teremben megmérhetjük mekkora lenne a súlyunk a naprendszerünk bolygóin állva, én a Holdon 8.5 kilogramot nyomnék. Nem nagyon mernék nagyokat ugrani ott :))

Van meteor simogató, több dinnye méretű meteorit darab is ki van helyezve, lehet fogdosni, kopogtatni, szagolgatni, akár nyalogatni is.

A legfelső részen meg lehet lesni a csillagvizsgáló távcsövet, de ennyi, belenézni abba, sajnos nem lehet.

Ezen kívül van még ezer érdekesség, tessék elmenni!

A magyar kultúra

Meglepődtem, mikor láttam, milyen erősen és lelkesen próbálkoznak a kinti magyarok fenntartani még ilyen távol is a hazától azt, amit itthonról örökítettek ki ők, vagy az őseik.

Meghívtak bennünket egy estére, az Egyesült Magyar Házba. Szerencsénk volt, ennél jobb alkalommal nem is mehettünk volna. Egy filmpremiernek voltunk részesei, amely a Kárpátok táncegyüttes történetéről szól. Miért is olyan érdekes ez? 

A Kárpátok táncegyüttest az innen 56-ban kimenekült magyarok alapították. Az egész úgy kezdődött, hogy a kinti magyarok keresték egymás társaságát, és klubot alapítottak. Aztán irigykedve nézték, hogy a többi országból érkezőknek nem csak saját klubja van, hanem előadásokat is tartanak. Így ők is a fejükbe vették, hogy valahogy bemutassák a magyar népitáncot Amerikában. A nehézség az volt, hogy senkinek, fogalma sem volt, hogy kell csinálni. Könyvekből, archívumokból összeszedték, amit lehetett, a többi jött ösztönből, és a kreativitásból :). Nagy híre ment a magyarok táncának amerikában, és most már több, mint 50 év múlva is működik, él és aktív a Kárpátok. Az erről készült filmet láthattuk, majd interjút készítettek a rendezővel, Varga Árpád Zsolttal. 

Annak ellenére, hogy egy egyszerűbb dokufilmnek indult a történet, végül 5 év alatt készült el. Nagyon sok archív videóanyag állt össze, sajnos pontosan nem emlékszem, már, de azt hiszem 60 órányi anyagból kellett 52 percet vágni, szóval szuper nehéz feladatuk volt.

Az egész este nagyon könnyed hangvételű volt, érdemes elmenni bármelyik rendezvényükre, sok van, hihetetlenül aktívak. És mindenki magyarul beszél! :)

Ha Magyar kultúra akkor érdemes megnézni a Magtár programját is, mert hétről-hétre hazai zenekarokat lehet elcsípni náluk. 

 

Buli, Szórakozás, Turizmus

Los Angeles tele van szórakozási lehetőségekkel, mivel ezreivel érkeznek turisták a városba, valahogy el kell szórakoztatni a népet!

Nappan szinte végtelen lehetőség van eltölteni az időt, de sajnos éjszaka ez már nem igaz. Számomra teljesen hihetetlen volt, amíg meg nem tapasztaltam, de tényleg minden egyes szórakozóhely bezár hajnal kettőkor. 

Van kb 3 db night club, ami reggel 6-ig nyitva van, de a zene is gyenge, a közeg is furcsa, kifizethetetlen, és nagy eséllyel valamin fenn is akad az ember, ami miatt nem engedik be. Tele van a hely, nem megfelelő cipő, túl nagy neszeszer stb... 

De kezdjük előbb a nappali szórakozási lehetőségekkel!

Aki Los Angelesbe érkezik, és nappali szórakozásra vágyik, annak azonnal irány a Sunset Beach és Venice Beach!

Keresd meg az Expo Line vonalát, ülj fel rá, és odavisz (csak ne a LA Downtown felé indulj el).

Az alábbi galériára kattintva a képek mellett megjelenik egy-egy kis szöveg, így nem kellett ide egyesével beillesztenem a képeket minden mondat után :)

 

A Sunet után irány az Expo Line ellenkező végállomására, a 7th utcába a Downtownba!**

* Ha nem érdekelnek a felhőkarcolók, akkor ide fölösleges eljönnöd, mert semmi más nincs, csak gyönyörű, óriási épületek.

* Ha odautazol, kérlek figyelj oda meddig sétálsz el, mert innen pár utcányira van LA legveszélyesebb környéke a Skid Row. Mi sikeresen bekeveredtünk, de erről majd a közbiztonságról szóló bejegyzéseben.

A nappai szórakozás kategóriába tettem még a hírességek sétányát (Walk of Fame) is. Ide mindenképpen el kell látogatni. Annyira nem nagy durranás, inkább csak kötelező érdekességnek nevezném. Túl sok ember van az utcákon, a környék tele van őrültekkel, hajléktalanokkal, nem az az érzésem, hogy a csillagos járdán sétálok, hanem, hogy minek kell kerülgessem ezt a sok fura alakot? :) Ennek ellenére kétszer is elmentünk arra a környékre, mert szuper kis boltok vannak, egész olcsón lehet venni mindenféle szuvenyírt a családnak, barátoknak. 

 

A nappali szórakozások ultrája, alfája és omegája a híres Universal Studios Theme Park.

A jegyárak borsosak, egy napra fejenként 30 000 Ft. Nem túl sűrű napon is minimum 45 percet kell sorban álnni egy-egy attrakcióhoz, ami kb 5-10 percig tart (de van olyan, ami 30mp). Borzasztóan hangzik ezért a pénzért igaz? Hát nem az! Ezek ellenére is simán megéri kiadni ezt az összeget, egy forintját sem sajnáltam a jegyárnak.

Reggel 11-re érkeztünk, este 19:00-kor úgy kellett minket kiterelni onnan. 18:40-kor még beálltunk egy 20 perces sorba, pont ki tudtuk használni a rendelkezésre álló időnk minden egyes percét, és amit érdekelt, azt meg tudtuk nézni. 

A szervezők elképesztően kitettek magukért, minden úgy van megcsinálva, hogy tökéletesen érezze magát a látogató, egy pillanatra sem legyen semmilyen negatív érzése az embernek. Ha mégis valami problémád van, biztos lehetsz benne, hogy tévedsz, és már jön is a segítség, vagy a magyarázat. 

Említettem, hogy 40 perces sorok vannak az attrakciókhoz, de azt nem, hogy a mellékhelyiségeknél egy percet sem kell várni, annyira túl van tervezve. Minden 50 méter után egy fél háznyi WC "pláza" áll rendelkezésre, patyolat tisztán. 

Ha túl húzós hullámvasútra ülsz fel, a belépés előtt ujjlenyomattal zárható és nyitható csomagmegörző kazettákba kell betenni a táskákat, hogy el ne hagyd a cuccaidat a suhanás és visítozás közepette. 

Én pont a legdurvább attrakciónál követtem el azt a hibát, hogy a táskát leraktam, de a telefonom a zsebemben maradt, a sor végén láttam meg, hogy gond van (100% kiesett volna ennél). Beültettek a segítők, közben gyorsan megkérdeztem, mi legyen a készülékemmel. A csaj rámutatott, hogy előttem a lábam között egy fonott zsák van, amibe csak bele kell dobni ami a zsebemben maradt, meg kell fogni a száját, amíg tart a menet. Abszolút gondtalanul tudtam szórakozni.

Fontos infó: Lehet bevinni kaját, piát! :))

Az oldalon úgy írják, nem illik, de ilyen jegyár mellett mi megkockáztattuk. Csomagoltunk pár szendvicset, és odadobtunk melléjük két deci szilvapálinkát is az apu féléből. 

A beléptetésnél várva nagyon be voltunk tojva, hogy elveszik a szajrénkat, mert több átvilágításon és biztonsági kapun is át kell jutni a bejáratig. Szerencsére csak fegyvert és hasonló veszélyes dolgokat keresnek, az ételünkhöz és a piánkhoz nem nyúltak. Jól is jött a pálinka, unalmunkban a sorba állva mindig becsiccsentettünk kicsit, mire valahol sorra kerültünk a 40 perc várakozás után :D

A legjobb helyen is a legjobb: Universal Studios tour!

Ha még mindig nem lett volna elég a jóból, az ember legtöbbször a helyszínen szembesül azzal a ténnyel, hogy ez nem csak egy vidámpark, amit odaépítettek valahova a hegyekbe, ez a helyszín maga a Universal Studios forgatási területén van, és te a jegyeddel bemehetsz oda!

Ide alig volt sorbanállás, mert egymást érik a kb 80 főt szállító járművek, szinte azonnal sorra kerültünk, pedig legalább 400 ember áltt előttünk a sorban. Felültetik az embert, kap 3D-s szemüveget, amit el sem tud képzelni mire fog tudni használni egy nyitott terű vonaton ülve.

A turistavezető megjelenik egy monitoron, és tolja az információkat a látottakkal kapcsolatban, elviszi a hátán az egész bulit, az első szerelvényben ül, közben figyel, nincs e vészjelzés, vagy bármilyen egyéb gond.

Nem akarok minden poént lelőni, ezért csak annyit mondok el, hogy soha nem látott élményekben lehet része az embernek. Szerintem ilyen technológiát még sehol máshol nem használnak a világon. Ez már nem 3D-s videózás, de nem is 4D mozi, ez már annál sokkal több.

A körúton megmutogatják a forgatási helyszíneket, már mindenre megvan a saját díszlet és robotika. Láttuk hol vették fel az egész Született feleségeket. Bree, Linette, Gabriel házai között haladtunk el, a Lila akác közben, ezek a mai napig fel vannak építve, és használják. Néhányan írók, és egyéb irodai melósok ezek között a díszletek között élnek, egy srác éppen ott kocogott, mikor elhaladtunk :D

Megmutatták a robot cápát, amivel Steven Spielberg forgatta azonos című filmjét. Egy teljes öböl, és kikötő fel van ehhez építve. 

Láttunk lezuhant repülőgépet, összeomlott házat is.

Egy kisebb New York külön fel van építve, ugyanígy van Európai helyszínnek is egy placc. Szinte hihetetlen volt látni ezt.

Ott volt az a motel helyszín is, ahol az összes ilyen témájú horrorfilm játszódik, még az a kólás automata, ami mindig ott van a filmekben a sarkon is pont ugyanott volt, hátborzongató. (itt egyébként egy színész késsel kijött a motel ajtaján és a vonatunkra rontott kis élményfokozás céljából)

A lényeg, hogy erre meg kell venni a jegyet, és el kell menni, nincs mese, ilyet látni nem sok lehetőség van egy életben, ezt komolyan mondom. Fantasztikus volt!

Azért nincs több fotó, mert videókat készítettem itt főleg, és azokat később tudom feldolgozni / megvágni. Egyet gyorsan feltöltöttem az érdekesség kedvéért

Éjszakai élet, Bulizás

 

Elöljáróban annyit már megemlítettem, hogy Los Angelesben a helyek 2-kor zárnak, ezért nagyon nehézkes este programot találni, szinte lehetetlen. Ez nem is annyira indokolatlan, mivel LA-ben ha nappal 32 fok van, este 6 után akkor is nagyon lehűl a levegő, szinte olyan, mint a sivagatban, percenként több fokot zuhan a hőmérséklet. Mi mindenhova délután kettőkor is kabáttal a táskában indultunk el, mert hazafelé már úgy vacogtunk esténként.

Ha elég a bulizás hajnal kettőig, akkor szinte bármelyik bárba be lehet ülni, az árak és a társaság alapján gyorsan le lehet szűrni ki mit szeretne. Érdemes a Yelp-en keresni, arrafelé mindenki ezt használja inkább, nem a TripAdvisort.

Nekünk nagy szerencsénk volt, mert Icu testvére, Sanyi szombatonként éjszaka egy underground szórakozóhelyen dolgozik, így elsőre olyan buliba sikerült csöppennünk, ahol a kedvenc zenéink mentek.

Főleg dance és kemény basszuszenékre bulizunk Krisztivel. Mikor ezt megemlítettük Sanyinak, azonnal mondta, hogy a munkahelyén, a Cha-Cha Lounge-ban van a helyünk szombatonként. Előre szólt, hogy nagyon getto buli lesz, asztalon táncolás, rengeteg ember várható. 

Igaza is volt, olyan buliba keveredtünk, hogy jobbat kívánni sem tudtunk volna, de tényleg! :)) Pont a mi ízlésünknek való társaság, hozzáállás, és igényes DJ. Plusz, a szokásos árnak a feléért, 4$-ért lehet sört kapni (persze, mi majdnem mindig ingyen ittunk, Köszi Sanyi!! :D) .

Hajnal kettőkor én annyira topra voltam bulizva, hogy alig akartam elhinni, mikor felkapcsolták a lámpákat. Itthon egy ilyen party után mindenki az utcán óbégatna, tüntetne, poharat törne. Nem hittem a szememnek, de verejtéktől tajtékzó csúcsra járatott arcok is megitták az utolsó kortyot, beszélgettek 10 percet a hely előtt, a 20. percben már mindenki nyugodtan hazaindult, kiürültek az utcák. 

Most olvastam egyébként egy cikket arról, hogy a látottak ellenére, nagyon sok probléma van ezzel a kettő órai bezárással,  mert sok fiatal fél részegen csatangol céltalanul a bulik után, és nem találnak semmit, ahova mehetnének. Ha már régóta az undergroundban mozog valaki, az esetleg kap meghívást titkos raktárházas (warehouse) vagy sivatagi bulikra, amik reggelig is eltartanak, viszont ezekkel meg az a baj, hogy életveszélyesek, többször haltak már meg fiatalok, mert tűz ütött ki egy raktárépületben, ahol ment a bulizás. 

Én nagyon remélem, hogy legalább 4-ig kitolják ezt a korlátot egyes területeken, mert mire visszamegyünk, bulizni akarok kettő után is! :))))

 Így néz ki egy party a Cha-Cha Lounge-ban:

 

Elég sűrűn tartanak titkos, illegális bulikat a sivatagban, itt aztán se hang sem időkorlát nincs. Sajnos a zenei repertoár nem túl változatos, trance, goa, techno repetatív stílusokra lehet táncolni. Közben zsongrőlök tüzes eszközökkel, és mindenféle leddel felszerelt cucokkal szórakoztatják egymást és a többieket. 

A sivatagban borzasztó hideg van éjszaka, ezért két pulóvert, nadrágot, télikabátot, sálat is magunkra vettünk. Ez nem bizonyult elégségesnek, így rásegítettünk majd egy liter vodkával. Amíg az tartott, nem volt gond a hőháztartással..

Aztán jött a napfelkelte. Én, mint sivatagban először járó, egyszeri ember, lefeküdtem a sátorba betakarózva, vastag pulóverben, farmerben, mert hogy hideg van.

Persze, hideg... Két óra alvás után ordítva téptem fel a sátrat, és döbbentem rá, mit is jelent annak a két ténynek az együttes fennállása: Sivatagban vagyok + felkelt a nap. Kb 30 perc alatt 10-15 fokból hirtelen 40 lett, szinte hihetetlen volt, hogy két óra szundítás alatt lecserélődött körülöttem minden. Éjszaka érkeztünk, világosban addig még nem is láttam a terepet, olyan volt kimászni a sátorból, mint ha átteleportáltam volna egy másik világba. Kicsit emlékeztetett a Kunságban szervezett motoros találkozós reggelekre, de azért annál jóval melegebb volt.

Hazaúton elmentünk megnézni még a pipacsokat, ugyanis a környéken 7 éve nem esett az eső, idén viszont igen, ezért egy pár napra kivirágzott a vidék.

+BÓNUSZ TIPP

Ha szereted a Jazz-t, akkor érdemes ellátogatni a Marie Callender's étterembe bármelyik pénteki napon. A dobos 85 éves bácsit Hideg Istvánnak hívják, Magyarországról menekült 56-os forradalmár. Imádnivaló pofa, ha szünetet tartanak, érdemes neki köszönni, biztos örül néhány hazai szónak. A Magyar Házban mutattak be, neki, mi úgy keveredtünk le erre a helyre. Annyira örült nekünk, hogy egész este, minden szünetben velünk sztorizgatott, közvetlen ember, szerintem nincs ember a Földön aki ne kedvelné meg azonnal.

dsc_9877.jpg

dsc_9876.jpg

 

 

Közelekdés

Los Angelesben mindenki autóval jár. Ezt folytonosan ismételgetik is. Talán picit azért, mert saját magukat is meg akarják róla győzni, hogy ez tényleg létszükséglet, és autó nélkül megoldhatatlan hosszú távon az élet, de be kell ismerjem, van benne valami.

Nincs jogsim, nem szeretem az autókat, és bíztam benne, hogy soha az életben nem kerülök olyan helyzetbe, hogy jogosítványt kelljen szereznem. Ezzem szemben, LA-ben két hét után azt mondtam, hogy vennünk/bérelnünk kell egy autót ha legközelebb hosszabb távra kimegyünk.

A tömegközlekedés nagyon jó, nappal. Aztán leszáll az éj, és mintha a vámpírok előjönnének, úgy zavarodik össze a  jól kitapasztalt, tökéletesen működő rendszer. Nem sikerült rájönnünk mi okozza. Nappal egyfolytában mindenhol kilóméteres dugók vannak, a buszok beragadnak, de még így is 10 perces késésekkel megoldják hogy odaérjenek a megállóba. Éjszaka egy teremtett lélek sincs az utcákon, az utak tök üresek, de a buszok rendszeresen fél óra késéseket írnak ki már akkor, amikor még az adott járat el sem indult. 

dsc_9088.jpg

Mi az egyik buli után elhatároztuk, hogy megpróbálunk az autóval tőlünk 20-30 percre lévő szállásunkra tömegközlekedéssel hazajutni, éjjel. Nem volt a legjobb ötlet.

Első alkalommal kinéztük a járatokat, láttuk, hogy 1:40 perc alatt haza lehet jutni. Oké, hogy az Über az 20 perc, de mégiscsak 4-5000 Ft, nekünk meg volt 30 napos bérletünk tömegközlekedésre. Ér nekünk plusz majd másfél óra utazást ez a pár ezer forint? Nem igazán, de nekem annyira nem volt kedvem még otthon lenni, hogy rávettem az asszonyt, várjuk meg a buszokat. Ültünk fél órát kocsma előtti melállóban, nagy nehezen megérkezett az első busz, felszálltunk, majd néhány megálló után, átszállás következett.

Odasétáltunk az újabb buszmegállóba, ahol egy nagyon megszakadt fura srác ült, így inkább pár méterrel arébb huppantunk le, egy épület elé. Nagyon kellemes volt az első tíz perc, aztán egyre lassabban telt az idő, a végén már alig vártuk, hogy megérkezzen a csatlakozásunk, ami már majdnem hazáig vitt volna. Persze az 1:40 perces menetidőn már ekkor túl voltunk, kezdett feljönni a nap.

Vártunk, vártunk, aztán csak nem jött a busz. 40 perc elteltével már kezdtünk kétségbe esni, ugyanis fogalmunk sem volt hol vagyunk, még azt sem tudtuk melyik irányba kellene indulnunk. A buszmegállóban összeroskadt arc is kezdett már józanodni a sok várástól. Megérkezett egy fekete arc, szatyorral a kezében. Odalépett a fura sráchoz, próbált vele valamiről beszélgetni, nagyon mutogattak valamit a megálló táblája alatt. Mi már örültünk, hogy a fekete srác azért érkezett, mert ő kitapasztalta mennyit késik általában ez a járat, és most más tovább haladhatunk, kisebb megkönnyebbülés lett úrrá rajtunk. Rossz megérzés volt, a következő pillanatban mindketten sarkon fordultak, és elhúztak a megállóból. 

Odafutottam a táblához, és látom a kiírást, ezen a napon hajnal (!!) 3-5 között le van zárva az út, mert biciklis maraton lesz. Hajnalban?!?! Micsoda marhaság. Persze semmi tájékoztatás arról, hogy az adott buszmegállót hova tették tovább, kint volt egy szám, hogy hívjam. Nem hívtam, mert mire ezt elnyekeregtük volna, és nekünk aztán elmagyarázzák merre menjünk... inkább elindultunk gyalog, azt sem tudtuk merre, de mentünk.

Közben megállt melettünk egy autó, hogy majd ő elvisz minket haza. Nem kértünk belőle. Szerintem nem lett volna gáz, de idegen autóba akkor sem ülünk be. Überes gyereknek tűnt, aki direkt ezért grasszált ott a környéken, hogy az elveszett részegekből pénzt csináljon, jól tudta, hogy az út le van zárva.

Előkaptam a telefonomat, és láttam, hogy 15$-ig első Über ingyenes. Próba szerencse, hívtam egy autót. Szegény az útlezárés miatt kb 30 percen keresztül kavargott be arra a részre, ahol mi álltunk. Párom, Kriszti teljesen kivolt már borulva, mert valami mexikói nem túl jóarcú srác volt a sofőr. Kriszti egyáltalán nem is ismerte az Über rendszert, ugye többször is van olyan, hogy valaki út közben még beül, kiszáll, nem olyan, mint a taxi. Az asszony ha eddig nem rettegett eléggé, ettől kapott igazi frászt, nyugtattam magyarul, hogy ez normális. Én sem voltam 100% nyugodt, de hittem a rendszerben, senki sem fogja kivágni a vesémet úgy, hogy a bakártyámmal és a telefonommal épp rendeltem egy autót, azonnal be tudják azonosítani, ha valaki ilyet csinál. Ezért biztonságosabb, mint egy taxi, amit csak úgy leintesz az utcán..

Persze következő héten ugyanebből a kocsmából, nem tanulva a leckéből ugyanígy megpróbáltunk hazajutni, akkor már sikeresebb volt, de a 2,5 óra menetidő nem túl jó.

Azt nem igazán értem, hogy akarják összehozni azt, hogy 2-kor zárnak a helyek, mindenki csúra járatva kikerül az utcára, aztán nem tud máshogy hazajutni csak autóval. Ahogy néztük, a kocsma fele beült a saját kocsijába, és hazavezettek. Hosszú távon szerintem ez nem lesz jó, talán ez volt a leg ordítóbb problémánk az ott töltött egy hónap alatt.

Annak azért nagyon örülök, hogy épülnek a földalatti megtróvonalak, mert ha azok készen lesznek, szerintem sokkal gyorsabban juthatnak el az ottélők A-ból B pontba. Jelenleg, ahogy figyeltem, a metro rendszer úgy van kiépítve, hogy egy T betűt ír le, a két vonal csatlakozásánál lehet a Downtown-ban átszállni és merőleges irányba tovább haladni. Ennél persze picit bonyolultabb, de nagyon nagyjából erről van szó.

 

2040-re ezt tervezik kivitelezni, ami már sokkal szüperebbül fest:

Mivel 2040 előtt mi még szeretnénk kicsit hosszabb távra visszatérni, a következő alkalommal tuti, hogy bérlünk egy autót és azzal megyünk, szerencsére Krisztinek van jogosítványa, bár még életében nem vezetett, Los Angeles elég jó hely begyakorolni, sokkal normálisabb a vezetési kultúra (nagyon sokkal), mint itthon. 

A kedvencem, hogy ha gyalogos vagy, és látják már 100 méterről, hogy te egyszer majd talán odaérsz (még ha nincs elsőbbséged is) az autók már akkor lassítanak. Ez annyira bele van nevelve a sofőrökben, hogy a legdurvább getto arcok is mosolyogva intenek, hogy biztonsággal áthaladhatunk előtte az úton.

Ami még nagyon tetszik, hogy Amerikában mindenki megköszön, mindent. Imádom ezt, mert én is az a jólnevelt fajta vagyok, aki mindig próbálja jelezni háláját a másik felé, ha van miért. Itthon idiótának, vagy lúzernek néznek emiatt több esetben is, ott végre kiélhettem magamat. Így ha átengednek az úton azt is mindig intve megköszönöm, eltátogom, hogy Thank you, erre a sofőr is mosolyogva visszabiccent, és mindenki megy a dolgára. Amerikában valahogy tudat alat hisznek a pillangó effektusban, ezért próbálják egymást spanolni ilyen mini pozitív löketekkel. Egy kedves szó, vagy mosoly tényleg jobbé teszi az ember napját, ezt kint tudják, és használják. 

Alternatív megoldások

Másik posztban már említettem, hogy olvastuk, Los Angelesben vannak szuper gördeszkás utak, így a karácsonyra beszerzett PennyBoard-okat is magunkkal vittük. Nagyon jó döntésnek bizonyult, mert kilómétereket gurultunk át velük, egyszerűen imádtuk.

A gördeszkázásnak kint óriási divatja van. Azok a fiatalok akik nem autóval járnak, gördeszkával nyomulnak a város minden pontján. Soha nem láttam ennyi deszkát még sehol. A járdák elég jók, de mi tapasztalatlanok még csak a sima pályán tudunk rendesen haladni, viszont aki kicsit gyakorol és a napi szintű használat során megszerzi a rutint, az végig tud gördülni az egész városon.

Ránézésre mindig úgy gondoltam, a gödeszka nem sokkal gyorsabb, mint gyalog menni, csak jól néz ki. Na ez hatalmas tévedés volt a részemről, mi az avatatlan béna, nagyanyós tempónkkal is háromszor hamarabb elértünk a célállomásra, mint gyalog. Nagyobb fáradtság nélkül úgy le lehet gurulni 10 kilómétert, hogy az embernek fel sem tűnik. Komolyan mondom, biciklivel fárasztóbb menni néha, mint a deszkával :D

Ide tartozik még, hogy elmeséljem egyik kedvenc kinti élményemet:

Kint tartózkodásunk során az utolsó napokban pont kifogtunk egy rendezvényt, ahol reggeltől délután hatig lezártak egy nagy főutat, és a Culver city metro megállótól (szállásunktól pár percre) a Santa Monica beach-ig el lehetett menni biciklivel, gyalog, gördeszkával.. bármivel, ami nem autó.

A rendezvény neve CicLAvia. Nem egyedi alkalom, tudtommal kéthavonta megrendezik, érdemes csekkolni, mert szerintem LA egyik legkirályabb nappali bulija. Az útvonalon található házakban is bulikat rendeznek, kipiknikeznek a kecó elé az út szélére, isszák a sört, bömböltetik a zenét, és szurkolnak az elhaladóknak. Akár le is lehet pattani a járgányról és csatlakozni egy sörre.

Máshol koncertek, kirakodások, ingyen promóciós ajándékok, szóval tényleg olyan, mint egy óriási falusi búcsú, nagyban.

Tehát ha nem szeretnél autókázni, és a tömegközlekedés sem elég jó, akkor ki lehet egészíteni/váltani kerékpárral, gördeszkával, görkorcsolyával.

Fontos infó: A kerékpár szállítás tömegközlekedési eszközökön tökéletesen megoldott. A Metronál figyelni kell az ajtókat, ahol sárga csíkkal van megjelölve, oda fel lehet tolni a biciklit. A buszoknál más a helyzet, ott elöl van kerékpár tároló, fel kell dobni, leszálláskor pedig jelezni a vezetőnek, hogy ne induljon el.

Ja igen, a tömegközlekedésben dolgozók. Én nem tudom honnan szedik ezeket a buszvezetőket, szerintem ha valaki lecsúszik pár ponttal a NASA felvételin, azt ide irányítják. Az összes sofőr szuper intellingens, figyelmes, kedves, és olyan memóriájuk van, hogy őrület. Mindig mindent tudnak, és mindenben segítenek.

Egyik este siettünk hazafelé, és a busz, amire felszálltunk nem pontosan azon az útvonalon járt, mint éjszaka. Megkérdezük biztonság kedvéért a vezető csajt, hogy merre megy, mondta, hogy most másfelé, szálljunk át a 217-re. Már majdnem ottvoltunk a megállóban, ahol le kell szállni, amikor látta a csaj, hogy éppen el fog az orrunk előtt menni, és csak egy óra múlva jön a következő csatlakozás. Belelépett a gázba, és kettő tök hosszút rádudált az útkereszteződésben hozzánk képest merőlegesen álló kollégájára, aki vette a lapot, és bevárt minket. 

Egy másik alkalommal láttam, hogy azt is kívülről tudják ki az aki éppen leszáll és biciklije van. Ilyenkor ugye nem indul el, hanem megvárja amíg az utas a hátsó ajtótól elölre megy a tárolóhoz, leakasztja a kerékpárt, utána mehet csak tovább. 

Aztán olyan is volt, hogy túl későn jeleztünk leszállási szándékunkat, a vezető félreállt a legközelebbi ponton ahol tudott, és leengedett minket. Azt is láttuk, hogy a melóból haza járókat szinte bevett szokás a házukhoz legközelebb letenni, soron kívül. Cserébe mindenki óriási Thank You-val száll le a buszról. Ezt is annyira szívmelengető látni, még az utolsó részeg melós is nagy mosollyal, integetéssel, és köszöngetéssel hagyja el a fedélzetet, ha nincs az embernek jó kedve, pár meálló után az lesz.

Tényleg le a kalappal előttük, nagyon értékelem ezt a segítőkészséget, és testvériességet, szívből remélem, hogy 2040-ig óriásit fejlődik a tömegközlekedési hálózat, és az autókat el lehet hagyni, és így bejárni a nagyvárost :) Én még mindig ezt preferálnám a leginkább.

 

Parkolás

A parkolás LA-ben is nagyon-nagyon drága, és kacifántos, figyeljetek oda, mert néha szinte jogszának kell lenni ahhoz, hogy meg tudd állapítani, lehet e az adott helyen adott időpontban megállni, vagy sem :)

Egy perccel sem szabad tovább várakozni, mert a lejárás előtt 5 perccel az ellenőr már ott strázsál, és ha nem bukkansz fel, írja a csekket.

Fontos a parkolással kapcsolatban még tudni, hogy a legtöbb helyen létezik olyan, hogy maximális parkolási idő. Ilyenkor azt gondolná az ember, hogy beledob két órát, majd visszamegy két óra múlva, és megint beleteszi. Na ezt LA-ben nem lehet. Krétával megjelölik a kereket, és ha még mindig ott állsz, kapod a büntit. Ha átállsz másik helyre ugyanazon parkolón belül, kabod a büntit. Az ellenőrök úgy néz ki a világ minden pontján nagyon rafkósak :)

dsc_0058.jpg

Végső konklúzió

Ha hosszú távra mész LA-be manapság, szerezz egy autót, és közlekedj azzal! A kezdeti dolgokat nagyban megkönnyítheti. Ha esetleg valahova könnyebb eljutni tömegközelekedéssel, vonaljeggyel megteheted.

dsc_0104.jpg

Közbiztonság

Fontosnak éreztem ennek a témának külön posztot írni, mert összetett a téma, és érdemes tanulni tőlük ez ügyben.

Ami nekem elsőre feltűnt, az az, hogy az utcán nincsenek rendőrök. Nem grasszálgatnak a járdán, nem túrkálnak az ember zsebében szúrópróbaszerűen, igazából addig, amíg nincs rájuk szükség, addig próbálnak minél kevésbé mutatkozni. 

Ezzel szemben, ha szükség van rájuk, a legkisebb problémánál is azonnal a helyszínre sietnek, és segítenek. A rendőr akkor jön, ha hívják. Ez a szitu, röviden. 

Alapvetően Los Angeles nem mondható veszélyesnek. Bűnözés van, persze, ez egy óriási nagy város, de feltűnősködés, és balf*aszkodás nélkül kevés az esélye, hogy pont megtalálnak, és kipakolnak. Emiatt is preferálják sokan az autóval való közlekedést, nem kell félni az utcai rossz arcoktól.

Hasonlóan biztonságosak a tömegközlekedési eszközök is, a buszok tele vannak kamerázva, és a vezető is nagyon figyel. Minket egyik alkalommal maga mellé intett, mert szóba elegyedtünk egy eléggé megkattant tolószékes veterán bácsival, aztán már a hallgatózó suhanc kölykök is nagyon elkezdtek felénk közeledni. A sofőr azt mondta, inkább hanyagoljuk a beszélgetést az őrült emberekkel. Érthető volt, elég késői időpontban, az egyik getto sűrűjén haladtunk át.

Amit nagyon csípek, hogy nagyon sok esetben a buszokra felszerelt kamerák képeit kirakják egy TV-re, akinek eszébe jutna valami sunyiságot csinálni, az meglátja magát a képernyőn, és frászt kap, nagyon jó pszichológia. 

If you see something, say something

Másik szuper nevelési módszer az ,,If you see something, say something" kezdeményezés. Ezzel folyamatosan arra próbálják rávenni a lakosságot, hogy azonnal szóljanak a hatóságoknak, ha valamilyen bűncselekmény tanúi. A metrókon a hangszórókból, az utakon a plakátokon, mindenhol szugerálják ezt a fajta hozzáállást az emberekbe. Egyáltalán nem arról van szó, mint a kommunizmusban, félreértés ne essék, kifejezetten bőrszín miatti zaklatás, nemi erőszak és szándékos rongálással kapcsolatosan hozzák fel ezt a témát.

Például majdnem minden megállóban bejátszák spanyolul és angolul is, hogy a szexuális zaklatás semmilyen szinten sem tolerálható, ha ilyet látunk, hívjuk a 911-et, mondjuk be a legközelebbi megálló nevét, és a kocsiszámot, ami a szerelvény végében a felső sarokban található. Direkt nem kérik rá az embereket, hogy avatkozzanak bele, elég csak ezeket elmondani, aztán a biztonsági szolgálat intézkedik is, a következő megállónál profik kezelik a helyzetet.

Láttunk egy srácot, aki nagyon kitanult rongáló volt, egy eszközzel előbb letépte a védőfóliákat az üvegekről, majd összekarcolta azokat. 

Kíváncsi voltam mi lesz a reakció, megdöbbenten láttam, hogy többen előkapták a telefonjukat, egy csaj videót készített, egy másik pasas hívta a megadott számot, a harmadik mutatta emennek menni a kocsiszám, tök ösztönösen.

Úgy vettem észre, hogy Los Angelesben arra törekednek az emberek, hogy egymás akadályoztatása nélkül tudják élni az életüket, pont fordítva, mint itthon. Ezzel a hozzáállással már megérhetővé válik az is, hogy nagyon nem szeretik, ha valami barom már csak azért is megpróbál belerondítani az ideális világukba.

Knuckle heads

Összességében több helyről is az a tanács érkezett, hogy a legjobb módja a biztonság növelésének az, ha az ember kerüli a megkattant, őrült arcokat. Alapjába véve szerintem LA sokkal biztonságosabb város lenne, mint Budapest, a rendszert tekintve. Viszont ott sokkal, de sokkal több az egy főre jutó elmeháborodott, mint itthon. Elképzelni ezt nem lehet, csak látni és megélni.. mindenhol ott vannak. Nekem egy-két forgalmasabb részen már "Walking Dead" érzésem volt, a hírességek sétányánál rendes zombihordák és csoportok kóborolnak az utcán, úgy kell kerülgetni őket. Icu mesélte, hogy ez azért ennyire durva, mert felnőtt egy generáció, akik a crack-esek, és gyógyszerfüggők gyerekei voltak. 

Érdekes, mert ezek nagy része nem hajléktalan. A hajléktalanok azok nem veszélyesek, sőt, egész jópofák, nem zavarják az embert soha. A kéregetés annyiból áll, hogy fog egy poharat, és vár egy helyben, maximum nagyon halkan mond valamit, de legtöbször ennyi sem. Élik a kis saját életüket, láttam olyat, aki kifejezetten boldognak tűnt. Szuper kis placcot alakított ki, sátorral, asztallal, terasszal. Csinált minimál világítást, és szólt a zene nála, tök rend volt. Egy másik arc éppen takarított a sátrak körül, sepregette össze a szemetet a portáján. Ja, és nem büdösek, nem rothad a lábuk, nem óbégatnak artikulálatlanul. 

Az egyedüli gond tényleg ezekkel a nagyon őrült srácokkal van, akikkel nem tudnak mit kezdeni, és ők sem tudják mitévők legyenek. Őket kell kerülni, és akkor nincs baj.

Icutól a megérkezésünk első öt percében megtudtuk a legfontosabb információt, ha valaki odamegy kötekedni, kellemetlenkedni, lerázhatatlan, akkor magabiztosan rá kell kiabálni, hogy FUCK OFF, ekkor általában lekopnak. Szerencsére nekünk nem kellett bevetnünk ezt a módszert.

Hello, How are You?

Szintén nagyon meglepő volt számomra, és nem tudtam hova tenni, hogy miért köszöngetnek nekem ismeretlenek az utcán, és kérdezik hogy hogy vagyok? Ilyenkor vissza kell köszönni? Vagy gyorsan elhúzni a helyszínről? Esetleg kérdezzem meg én is, hogy hogy van? Nem fog kirabolni? :)) Európai embert teljesen összezavarja ez a furcsaság. Persze hamar kiderítettük, hogy ez szimpátia alapján működik, ő egy fajta gesztust tesz annak irányába, hogy nyitott feléd egy rövid dumálásra akár. Ilyenkor úgy illik, hogy válaszolsz: Jól vagyok. És te hogy vagy?. Ilyenkor legtöbb esetben véget ér a társalgás, és elsétál, de nagyon sokszor (például ha ráér az ember, mert a buszon ül) egy rövidke kis beszélgetés zajlik le, majd megy mindenki a maga dolgára.

A lényeg, hogy nem kell frászt kapni, ez csak egy udvarias szokás.

Skid Row

Amikor próbáltam előzetesen tájékozódni Los Angeles biztonságosságával kapcsolatban, nem túl sok információt találtam, de egy mindenhol ott volt, ne keverjünk a Skid Row városrészbe. Jól meg is jegyeztük ezt, oké, mindent tudunk, amit tudni kell, Skid Row-ba nem megyünk.. Megint az egyszeri ember... Oké megnéztem itthon hol van, a város melyik részére esik, aztán persze mikor megérkeztünk már fogalmam sem volt, azt hittem valahol lent tök délen, így nem izgultam, mert arra nem jártunk. Meg valahogy az volt az érzésem, azt majd messziről kiszúrjuk és nem megyünk be oda. Arra végképp nem számítottam, hogy ez a belváros legpuccosabb üzleti negyede melett van közvetlenül. Szerinted hány napot sikerült Los Angelesben eltöltenünk a nélkül, hogy megjárjuk a Skid Row-t? Kettőt sem! :D A második napon ott kötöttünk ki, fura is volt, mert mindenki tök őrült volt, koszosak voltak az utcák, és egy percen belül, az első boltba ahova bementünk, láttunk egy bolti rablást. Jól megjegyeztük a környéket és elhúztunk onnan. Most, hogy hazaértem, és elkezdtem írni a blogbejegyzést, rákerestem merre is van pontosan a rettegett Skid Row, és ekkor döbbentem rá, hogy mi ott jártunk. :D 

Úgyhogy mi megjártuk Los Angeles legveszélyesebb részét a nélkül, hogy tudtunk volna róla.

Nekem egyébként nagyon tetszett, ez aztán tényleg pont olyan volt, mint a filmekben. A karakterek, a mozgások, a kis mini történetek az utcán. Ahogy beszélnek, veszekednek, a hajléktalan tolja a kosarat a cuccaival, felállványozott házak alatt buszra váró emberek, lekopott felfestés az utakon. Megvolt a maga perverz romantikája. (Kriszti erről egészen máshogy nyilatkozna)

Összefoglalva, hogy nem akarsz bajba keveredni, erre figyelj:

- Kerüld a rossz arcokat, őrült embereket

- Kerüld a rossz környékeket

- Te se viselkedj gázosan, őrülten, feltűnően vagy túl balf*sz módon

Kriszti képei a Skid Row-ból (igen, még fotóztunk is.. )

süti beállítások módosítása