Előzmény: Los Angeles reboot
Gyorsan ügyvédet kellett találnom, hogy egyáltalán fogalmam legyen most mi történik, mi következik, mit csinálok.
Mint minden jó ember, én is beírtam a Google-be: immigration lawyer (bevándorlási ügynök). Természetesen zavarbaejtő mennyiségű találat ömlött elém, óriási nagy a választék, ráadásul fogalmam sem volt még arról sem mi alapján válasszak közülük. Végül az első pár hirdetést átgörgetve elkezdtem ráírni az ügyvédi irodákra. Legalább 20 emailt küldtem el.
50% vagy nem reagált, vagy annyit, hívjam fel Őket tekefonon vagy Skypeon.
Én emailben szerettem volna első sorban információt kapni, hogy tuti értsek mindent, később vissza tudjam keresni stb. Másrészt az fontos szerintem, hogy egy ügyvéd legyen rugalmas. Akik belekényelmesedtek egy rendszerbe nem biztos, hogy rendesen odafilgyelnek az ügyre.
40% azt válaszolta, hogy elsődlegesen emailben kommunikálnak, és akkor folytatjuk, ha kifizetem "első konzultáció" díját.
A maradék segítőkész volt, kedves, rugalmas, írtak egy pár oldalas választ, és leírták mennyibe kerülne az ügy lebonyolítása.
Már kezdett összeállni a dolog, de még mindig nem értettem kb a 30%-át, ezért körbekérdeztem még ismerősök között tud e valaki jó ügyvédet.
Kiderült, hogy van egy magyarul beszélő amerikában élő bevándorlási ügyvéd, aki a hírek szerint nagyon sikeres, minden ügyet megold. Wow gondoltam, ez jól hangzik,
Fel is vettem vele a kapcsolatot.
Amerikában munkát vállalni külföldiként engedély nélkül illegális, és ha rajtakapnak, akkor akár tíz évre is deportálhatnak. Ezt nagyon szigorúan veszik.
Az ügyvéd elmagyarázta, hogy ha valaki állásajánlatot kap amerikából annak képt opciója van:
- H1B vízum
- Zöldkártya
A H1B arról szól, hogy minden évben beengednek egy adott mennyiségű külföldi melóst, így pont megfelelő mennyiségő külföldi szakemberhez juhat az ország.
A H1B-vel az a baj, hogy mivel a létszám korlátozott, természetesen többszörös túljelentkezés van, ezért sorsoláson kell résztvenni. Általában 3/1 az esély hogy abban az évben kiválasztanak, de azt is mondogatják, a sorsolás nem teljesen sorsolás, hanem súlyozva van. Ez azt jelenti, hogy egyes tényezők alapján valakinek több, vagy kevesebb esélye lehet.
Másik gond a H1B-vel, hogy nagyon kötött, és az ember még mindig kötélen táncol. Ha megszűnik a munkahely, nem lehet csak úgy egy másikat keresni. Olyat kell keresni, aki szintén hajldanó petíciót írni, elölröl kezdeni az egész procedúrát, drága, és nagyon bonyolult. Ha nincs munkahely, akkor 60 nap után lehet is hazamenni, csókolom.
Három év után ez a lehetőség lejár, és még három évig hosszabbítható. Vannak kivételes esetek stb, de lényegében, ez a helyzet.
A zöldkártya az más sokkal királyabb.
A zöldkártyával már lehet munkát váltani, szabadabban mozogni, az már egy fél állampolgárság.
Jogi szempontból a különbség a H1B és a zöldkártya között az, hogy míg a H1B vízum nem számít bevándorló vízumnak a zöldkártya már igen.
De mit is jelent ez?
A szándék, a fontos, mondják.
Ha H1B-vel megyek ki, akkor az a "szándékom", hogy a munkám végeztével hazamegyek a saját országomba, és nem kívánok hosszabb távon amerikában maradani és élni, azaz bevándorolni.
Ha zöldkártyát szeretnék igényelni, azt azért igényelem, mert a szándékom az, hogy hosszabb távon/véglegesen tervezek amerikában tartózkodni és dolgozzni.
Tehát, ha megvan az állásajánlat, lehet egyenesen zöldkártyáért is folyamodni, nem feltétel hozzá a H1B vízum.
Mégis amiért a legtöbben H1B-vel kezdik kinti pályafutásukat az azért van, mert amíg a zöldkártya ügyintézés nagyon bonyolult és lassú (1.5-2 év), addig a H1B megvan 6 hónap alatt.
Sajnos az én esetemben a főnök rosszul időzített, és abban az évben lecsúsztunk a H1B-ről, de, hogy haladjunk, addig elindítottunk egy zöldkártya ügyet.
Első lépés volt összeszedni, hogy egyáltalán megfelelek e a követelményeknek, ugyanis nekem nincs diplomám. Ez elég nagy problémát jelentett, mivel én abbahagytam a főiskolát egy jó állásajánlat miatt, a H1B feltétele pedig az én munkámhoz a diploma megléte volt.
Itt jön a képbe az első dolog, amit imádok Amerikában, az a gyakorlatiasság... én tudtam azt, hogy a tudásom illetve a munkatapasztalatom alapján többszöröse vagyok egy frissen végzett diplomásénak, viszont diploma nélkül ezt hogyan bizonyítsam?
Kiderült, hogy előző munkáltatóktól kapott levelek alapján a munkatapasztalatomat átakkreditáltathatom amerikai rendszerben elfogadottá, akár diplomával egyenlővé. Wow, de izgi gondoltam, soha nem fejeztem be a főiskolát, mégis adódott esélyem rá, hogy részt vegyek a diplomások bulijában, ez igen!
Első körben a volt főiskolámnak kellett levelet írjak, ahol ki kellett kérjek egy hivatalos papírt arról, ami igazolja az ott elvégzett kurzusaimat. Emlékszem, hogy legalább három kört kellett fussak, mire azt a formátumot kaptam, amit az amerikai oldalon be tudtak fogadni, maga az iskola amibe én jártam már nem is létezett ekkorra, az ügyintézőknek pedig fogalma sem volt róla, mit kérek. Végül sikerült, jóvá is írtak három évvel egyenlő egyetemi képzettséget.
Ezt követően összeálltak a dokumentumok amelyek az ügyhöz kellenek, megtettük az első hivatalos lépést, és beadtuk a PWD kérvényt.
Uralkodó bérek
PWD = Prevailing Wage Determination
Ez annyit tesz, uralkodó bérmeghatározás. Ez a rész nagyon fontos az amerikai gazdaságnak, ugyanis e nélkül a bérek a beáramló olcsó munkaerő miatt súlyosan lecsökkennének, és az állampolgároknak nem maradna munkája. Konkrétan, amit egy amerikai óránként 100 dollárért csinál, azt egy indiai megteszi 7-ből.
Ezt a helyzetet szeretnék megelőzni a PWD kérelemmel. Ilyenkor annyi történik, hogy az ügyvéd kitölt egy több oldalas kérvényt a cég nevével, a munkavégzés helyével, és a pozíció pontos leírásával. Fel kell sorolni milyen készségek szükségesek a pozícióhoz stb. Ezek alapján kikalkulálnak egy minimum fizetséget, amelyet a munkaadó köteles megadni a munkavállalónak.
Ezen a weblapon meg lehet nézni a szakmákhoz tartozó infókat, így a béreket is, térségre bontva.
A PWD eredménye ~4 hónap alatt jön meg, és 90 napig érvényes.
Toborzás
A zöldkártyához tartó következő lépés az a legviccesebb fázisa az egésznek.
Ez arról szól, hogy a munkaadónak adnia kell egy utolsó esélyt az amerikai állampolgároknak, és meg kell próbálnia találni egy helybélit a pozícióra. Magyarul, csak akkor alkalmazhat engem, ha nem talál olyan amerikait, aki engem helyettesíteni tudna. Para.
A vicces része az, hogy fel kell adni valamelyik helyi napilapban egy álláshirdetést a pozícióra, mint a régi szép időkben, hátha valaki éppen a Daily News állásajánlatok között keres programozói munkát.
Ugyanígy, ki kell rakni az iroda falára egy hirdetményt az állásról. Ezt akkor is meg kell tenni, ha az iroda üres, pl az én esetemben én vagyok az első alkalmazott. Ennek ellenére ki kell függeszteni az álláshirdetést, fotót keszíteni róla és beadni a munkaügyhöz bizonyítékként.
Harmadik pontban van pár meghatározott internetes álláshirdető portál, ahová szintén fel kell tölteni a hirdetést.
Ha a pozíció úgynevezett "professional" szakma (van egy lista melyik számít annak), akkor még plusz lépéseket kell megtenni! Több hirdetést fel kell adni stb...
A hirdetéseknek 30 napig kell futnia, ügyesen időzítve együtt is mehet a PWD-vel.
Amint megvannak ezek, jön az izgalmasabb rész, itt már minden komolyra fordul. Itt jelenik meg először rendesen a munkavállaló a képben. Az eddig megtett lépéseket egymás mellé téve, be lehet adni a kérvényt a munkaügyhöz, ahhol valaki ellenőrzi, hogy a megelőző előkészítő lépések (PWD, toborzás) rendben vannak e.
Ezt a kérvényt mi 2019 októberében adtuk be, tele reményekkel és tervekkel. Akkor még az volt, hogy 3-4 hónap alatt meg is kapjuk a válasz, úgyhogy jövő tavasszal mehetek is ki dolgozni Los Angelesbe. Óriási izgalomban voltunk, számoltuk a perceket, nagyon úgy tűnt minden rendben lesz, amikor sajnos felreppentek az első koronavírusos hírek.
USA azonnal bejelentette a konzulátusok bezárását, beutazási tilalmat hirdetett, tudtam, hogy itt most ebből egyhamar nem lesz semmilyen színű kártya, nem hogy zöld.
Vártunk és vártunk, bejött a karantén, kitavaszodott, minden nap egy hosszas sorbanállással ért fel, amikor egyszercsak jött egy email, kb 9 hónap malmozás után:
A kérvényt elutasították.
Senkinek sem kívánom azt, amit ekkor átéltem, nem egy, hanem az összes világ összeomlott bennem, tudtam, hogy ez azt jelenti, nem az utóbbi pár hónapot, hanem másfél évet veszítettem el az életemből.
Jobban elolvasva a levelet azt írták, hogy több fontos lépést kihagytunk annál a pontnál, ahol az álláshirdetéseket kellett feladni.
Sajnos ezen a ponton az ügyvédemről kiderült, hogy nem csak hogy béna, de még gerinctelen is. Kihátrált az ügyből arra hivatkozva, hogy ez az ügy neki "túl negatív", és még ezen a ponton sem volt hajlandó bevallani hogy Ő tévedett. Képes volt azt állítani, több emailen keresztül, hogy az ügynök hibázott a munkaügynél és nem Ő. Na persze...
Mondtam neki, hogy oké, ezt könnyen ki lehet deríteni, mivel 30 napig lehet fellebbezni az ügyben. Meg kellene írni a fellebezést, és meglátjuk kinek van igaza. Természetesen össze-vissza magyarázkodott, személyeskedett, vádaskodott, a fellebbezést pedig nem írta meg.
Közben felvettem a kapcsolatot egy nagyon komoly Washington-i ügyvédi irodával, akit az amerikai munkaadóm ajánlott nekem. Megkérdeztem Őket mi a véleményük az ügyről, érdemes e egyáltalám fellebbezni, ha igen, akkor csináljuk meg.
Egyértelműen, több ügyvéd is elmondta, hogy fölösleges ezen lovagolni, ez az ügy el van rontva a kimaradt lépések miatt, az ügyvédem több ponton is hibát vétett...
Szerencsére a főnök ajánlása szuperül bevált, ezért engedjétek, hogy mielőtt folytatnám, bemutassam az Erickson Immigration Group-t.
Ahogy az ember elképzeli a tökéletes ügyvédet, a tökéletes ügymentet, pontosan az történik itt. Annyira ügyesek, és precízek, hogy tátva maradt a szám. Arról nem is beszélve, hogy nagyon készségesen és szinte azonnal válaszolnak minden kérdésre.
Az előző ügyvédem arra sem volt képes, hogy egy mappába lementse az email csatolmányokat, ha éppen nem talált valamit, velem küldette újra. Mikor szóvátettem, hogy harmadjára is berkérni ugyanazt a dokumentumot eléggé amatőr érzést kelt, szó szerint leteremtett, hogy én mit képzelek magamról, én semmit sem tudok erről az egészről, fogjam be a számat, vagy keressek más ügyvédet.
Ezzel szemben az EIG-nél az első nap kaptam egy felhasználói nevet és jelszót, bejelentkezve egy felület várt, ahol egy lista alapján kellett feltöltögetnem oda minden szükséges dokumentumot. Mennyire király már nem? Az ügyvéd tud dolgozni a saját dolgán, amíg az ügyfél feltölti a dokumentumokat. Imádtam. Ennél egyértelműbb nem is lehetett volna a történet. Bármikor bejelentkezhetek, látom az ügyek állását is, és ha van előrelépés, le tudom tölteni a keletkezett dokumentumokat is .
Újra az origón, visszacsúsztunk a homokdűne aljára, kezdjük elölről, de csináljuk jobban az új ügyvédekkel:
Egy rövid és unalmas videóhívás után meghallgattam azt, amit már jól tudtam, megbeszéltük, hogy újraindítjuk a zöldkártya ügyet. Rendben.
Teltek-múltak a hónapok, amikor feljött bennem a szokásos érzés: Valami nincs rendben.
Írtam is Charles-nak, hogy az ügyvédeknél kérdezzen rá az ügy állapotára, mert túl nagy a csend.
Azt a választ kaptam, amit nagyon nem akartam: Egy újabb videóbeszélgetést szeretnenénk kezedeményezni velem. Ekkor már egyértelmű volt, hogy amit emailben nem lehet elmondani, az valami rossz hír lehet.
Természetesen ki is derült, hogy Trump megbolondult, és utolsó rúgás gyanánt beduplázta a fentébb említett PWD összegeket, magyarul, a legalacsonyabb fizetség amit a főnökömnek fizetnie kellett volna nekem, az a duplája annak, amiben előzetesen megállapodtunk. Nekem ilyen a szerencsém sajnos, pont beleestem abba a másfél hónapba, amíg ez tartott, aztán el is törölték a változtatást.
Újabb 3 hónap veszett el. Sebaj, beadtuk a PWD-t újra, harmadjára is.
Folytatás: Megálló (megjelenés: 2021. október 26. 12:03)
