Fontosnak éreztem ennek a témának külön posztot írni, mert összetett a téma, és érdemes tanulni tőlük ez ügyben.
Ami nekem elsőre feltűnt, az az, hogy az utcán nincsenek rendőrök. Nem grasszálgatnak a járdán, nem túrkálnak az ember zsebében szúrópróbaszerűen, igazából addig, amíg nincs rájuk szükség, addig próbálnak minél kevésbé mutatkozni.
Ezzel szemben, ha szükség van rájuk, a legkisebb problémánál is azonnal a helyszínre sietnek, és segítenek. A rendőr akkor jön, ha hívják. Ez a szitu, röviden.
Alapvetően Los Angeles nem mondható veszélyesnek. Bűnözés van, persze, ez egy óriási nagy város, de feltűnősködés, és balf*aszkodás nélkül kevés az esélye, hogy pont megtalálnak, és kipakolnak. Emiatt is preferálják sokan az autóval való közlekedést, nem kell félni az utcai rossz arcoktól.
Hasonlóan biztonságosak a tömegközlekedési eszközök is, a buszok tele vannak kamerázva, és a vezető is nagyon figyel. Minket egyik alkalommal maga mellé intett, mert szóba elegyedtünk egy eléggé megkattant tolószékes veterán bácsival, aztán már a hallgatózó suhanc kölykök is nagyon elkezdtek felénk közeledni. A sofőr azt mondta, inkább hanyagoljuk a beszélgetést az őrült emberekkel. Érthető volt, elég késői időpontban, az egyik getto sűrűjén haladtunk át.
Amit nagyon csípek, hogy nagyon sok esetben a buszokra felszerelt kamerák képeit kirakják egy TV-re, akinek eszébe jutna valami sunyiságot csinálni, az meglátja magát a képernyőn, és frászt kap, nagyon jó pszichológia.
If you see something, say something
Másik szuper nevelési módszer az ,,If you see something, say something" kezdeményezés. Ezzel folyamatosan arra próbálják rávenni a lakosságot, hogy azonnal szóljanak a hatóságoknak, ha valamilyen bűncselekmény tanúi. A metrókon a hangszórókból, az utakon a plakátokon, mindenhol szugerálják ezt a fajta hozzáállást az emberekbe. Egyáltalán nem arról van szó, mint a kommunizmusban, félreértés ne essék, kifejezetten bőrszín miatti zaklatás, nemi erőszak és szándékos rongálással kapcsolatosan hozzák fel ezt a témát.
Például majdnem minden megállóban bejátszák spanyolul és angolul is, hogy a szexuális zaklatás semmilyen szinten sem tolerálható, ha ilyet látunk, hívjuk a 911-et, mondjuk be a legközelebbi megálló nevét, és a kocsiszámot, ami a szerelvény végében a felső sarokban található. Direkt nem kérik rá az embereket, hogy avatkozzanak bele, elég csak ezeket elmondani, aztán a biztonsági szolgálat intézkedik is, a következő megállónál profik kezelik a helyzetet.
Láttunk egy srácot, aki nagyon kitanult rongáló volt, egy eszközzel előbb letépte a védőfóliákat az üvegekről, majd összekarcolta azokat.
Kíváncsi voltam mi lesz a reakció, megdöbbenten láttam, hogy többen előkapták a telefonjukat, egy csaj videót készített, egy másik pasas hívta a megadott számot, a harmadik mutatta emennek menni a kocsiszám, tök ösztönösen.
Úgy vettem észre, hogy Los Angelesben arra törekednek az emberek, hogy egymás akadályoztatása nélkül tudják élni az életüket, pont fordítva, mint itthon. Ezzel a hozzáállással már megérhetővé válik az is, hogy nagyon nem szeretik, ha valami barom már csak azért is megpróbál belerondítani az ideális világukba.
Knuckle heads
Összességében több helyről is az a tanács érkezett, hogy a legjobb módja a biztonság növelésének az, ha az ember kerüli a megkattant, őrült arcokat. Alapjába véve szerintem LA sokkal biztonságosabb város lenne, mint Budapest, a rendszert tekintve. Viszont ott sokkal, de sokkal több az egy főre jutó elmeháborodott, mint itthon. Elképzelni ezt nem lehet, csak látni és megélni.. mindenhol ott vannak. Nekem egy-két forgalmasabb részen már "Walking Dead" érzésem volt, a hírességek sétányánál rendes zombihordák és csoportok kóborolnak az utcán, úgy kell kerülgetni őket. Icu mesélte, hogy ez azért ennyire durva, mert felnőtt egy generáció, akik a crack-esek, és gyógyszerfüggők gyerekei voltak.
Érdekes, mert ezek nagy része nem hajléktalan. A hajléktalanok azok nem veszélyesek, sőt, egész jópofák, nem zavarják az embert soha. A kéregetés annyiból áll, hogy fog egy poharat, és vár egy helyben, maximum nagyon halkan mond valamit, de legtöbször ennyi sem. Élik a kis saját életüket, láttam olyat, aki kifejezetten boldognak tűnt. Szuper kis placcot alakított ki, sátorral, asztallal, terasszal. Csinált minimál világítást, és szólt a zene nála, tök rend volt. Egy másik arc éppen takarított a sátrak körül, sepregette össze a szemetet a portáján. Ja, és nem büdösek, nem rothad a lábuk, nem óbégatnak artikulálatlanul.
Az egyedüli gond tényleg ezekkel a nagyon őrült srácokkal van, akikkel nem tudnak mit kezdeni, és ők sem tudják mitévők legyenek. Őket kell kerülni, és akkor nincs baj.
Icutól a megérkezésünk első öt percében megtudtuk a legfontosabb információt, ha valaki odamegy kötekedni, kellemetlenkedni, lerázhatatlan, akkor magabiztosan rá kell kiabálni, hogy FUCK OFF, ekkor általában lekopnak. Szerencsére nekünk nem kellett bevetnünk ezt a módszert.
Hello, How are You?
Szintén nagyon meglepő volt számomra, és nem tudtam hova tenni, hogy miért köszöngetnek nekem ismeretlenek az utcán, és kérdezik hogy hogy vagyok? Ilyenkor vissza kell köszönni? Vagy gyorsan elhúzni a helyszínről? Esetleg kérdezzem meg én is, hogy hogy van? Nem fog kirabolni? :)) Európai embert teljesen összezavarja ez a furcsaság. Persze hamar kiderítettük, hogy ez szimpátia alapján működik, ő egy fajta gesztust tesz annak irányába, hogy nyitott feléd egy rövid dumálásra akár. Ilyenkor úgy illik, hogy válaszolsz: Jól vagyok. És te hogy vagy?. Ilyenkor legtöbb esetben véget ér a társalgás, és elsétál, de nagyon sokszor (például ha ráér az ember, mert a buszon ül) egy rövidke kis beszélgetés zajlik le, majd megy mindenki a maga dolgára.
A lényeg, hogy nem kell frászt kapni, ez csak egy udvarias szokás.
Skid Row
Amikor próbáltam előzetesen tájékozódni Los Angeles biztonságosságával kapcsolatban, nem túl sok információt találtam, de egy mindenhol ott volt, ne keverjünk a Skid Row városrészbe. Jól meg is jegyeztük ezt, oké, mindent tudunk, amit tudni kell, Skid Row-ba nem megyünk.. Megint az egyszeri ember... Oké megnéztem itthon hol van, a város melyik részére esik, aztán persze mikor megérkeztünk már fogalmam sem volt, azt hittem valahol lent tök délen, így nem izgultam, mert arra nem jártunk. Meg valahogy az volt az érzésem, azt majd messziről kiszúrjuk és nem megyünk be oda. Arra végképp nem számítottam, hogy ez a belváros legpuccosabb üzleti negyede melett van közvetlenül. Szerinted hány napot sikerült Los Angelesben eltöltenünk a nélkül, hogy megjárjuk a Skid Row-t? Kettőt sem! :D A második napon ott kötöttünk ki, fura is volt, mert mindenki tök őrült volt, koszosak voltak az utcák, és egy percen belül, az első boltba ahova bementünk, láttunk egy bolti rablást. Jól megjegyeztük a környéket és elhúztunk onnan. Most, hogy hazaértem, és elkezdtem írni a blogbejegyzést, rákerestem merre is van pontosan a rettegett Skid Row, és ekkor döbbentem rá, hogy mi ott jártunk. :D
Úgyhogy mi megjártuk Los Angeles legveszélyesebb részét a nélkül, hogy tudtunk volna róla.
Nekem egyébként nagyon tetszett, ez aztán tényleg pont olyan volt, mint a filmekben. A karakterek, a mozgások, a kis mini történetek az utcán. Ahogy beszélnek, veszekednek, a hajléktalan tolja a kosarat a cuccaival, felállványozott házak alatt buszra váró emberek, lekopott felfestés az utakon. Megvolt a maga perverz romantikája. (Kriszti erről egészen máshogy nyilatkozna)
Összefoglalva, hogy nem akarsz bajba keveredni, erre figyelj:
- Kerüld a rossz arcokat, őrült embereket
- Kerüld a rossz környékeket
- Te se viselkedj gázosan, őrülten, feltűnően vagy túl balf*sz módon
